Gitározni tamasekül - Bastien Gsell, a Tinariwen menedzsere

  • - kovácsy -
  • 2008. május 22.

Film

A Tinariwen együttes tagjai a Művészetek Palotája hátsó kijárata előtt töltötték a fellépésüket megelőző nyárias májusi vasárnap délutánt, arccal a semminek, pontosabban a Lágymányosi híd feljárójának, de ülhettek volna bárhol, derűs nyugalmuk semmiben sem különbözött attól, ahogy előző fellépéseik előtt/után a Sziget világzenei színpad-hátsójának konténeröltözői körül kuporogtak egyfajta természetes idegenséggel, otthonosan sehol és mindenütt.

A Tinariwen együttes tagjai a Művészetek Palotája hátsó kijárata előtt töltötték a fellépésüket megelőző nyárias májusi vasárnap délutánt, arccal a semminek, pontosabban a Lágymányosi híd feljárójának, de ülhettek volna bárhol, derűs nyugalmuk semmiben sem különbözött attól, ahogy előző fellépéseik előtt/után a Sziget világzenei színpad-hátsójának konténeröltözői körül kuporogtak egyfajta természetes idegenséggel, otthonosan sehol és mindenütt.

A Tinariwen olykor francia, de főleg tamasek nyelven éneklő, tehát tuareg zenekar - a tuaregek a Szaharában (Algéria, Mali és Niger határvidékén, ottani mértékkel mérve is országnyi területen) élő berber népcsoport tagjai, a berberek meg észak-afrikai őshonosok. A zenéjük egyszerű,

lázasan kemény,

de szelídséget is sugároz, befogadni egész testtel és lélekkel érdemes. A dalok nagyjából egyformák, kérdés-felelet, ismétlődés a révületig, apró, kemény szabadgitározások, büszke tánclépések, elegánsan libbenő lebernyegek, díszes, nyakból lógó szütyők, ami a koncertteremben elidegenítően színpadias persze, de a finnyáskodásunk még idétlenebb. A zenéből olyan erőteljesen süvít a szabadság - ősi, mély, ilyen hangzatosságok lökdösődnek az agyban -, hogy legfeljebb velük érzünk együtt: ha ők túl tudják tenni magukat a helyzet képtelenségén, nekünk mi okunk lehet nyavalyogni?

A menedzserük, Bastien Gsell szerint a legegyszerűbb, ha ő nyilatkozik, igaz, semmi származási köze a tuaregekhez, német gyökerű elzászi francia ő, viszont egyike volt azoknak, akik rábeszélték a zenekart, hogy mutassa meg magát a külvilágnak. A francia Lo'Jo együttessel (ismerjük őket is, lelkesedünk értük) került Maliba.

"Ottani meghívásoknak tettünk eleget, többször is jártunk Bamakóban (Mali fővárosa - K. T.), és ott találkoztunk tuaregekkel. Meghívtak minket a sivatagba, mondtuk, remek, megyünk - egészen pontosan az akkor indult Sivatagi Fesztivált támogattuk ezzel. A Lo'Jo és a Tinariwen már nem foglalkozik a fesztivállal - nem felel meg az ízlésünknek. Mi afféle nomád módon gondoltuk el, ők pedig letelepítették. Most másfajta rendezvényeink vannak, például a háromnapos Teveünnep. Versenyek, zene, találkozások, együttlét. De ezt is a helyiek szervezik."

A zenekar létrejötte összekapcsolódik az elmúlt évek tuareg mozgalmaival, amelyeknek az alapítók is részesei voltak. Menekülés Maliból, túlélés Algériában, líbiai kiképzőtábor - az életrajzi tények patinája nem sokat tesz hozzá a zenei élményhez. A zenekar harminc éve áll fenn, 80-82 körül tanultak meg gitározni, és hét éve turnéznak a világban - sorolja a tényeket Bastien. A tuaregek helyzete külön történet. "Nomádok ugyan, de azért egy meghatározott körzeten belül, egy-egy kút, forrás körül mozognak. Ez a víztől függ - hegyes vidékről van szó, ahol szomjan lehet halni, de adott esetben vízbe is lehet fulladni. Esős időben el kell hagyni a völgyeket. A legeltetés miatt is mozogni kell a birkákkal és kecskékkel. Egyébként a cserekereskedelem légi úton zajlik, gabonafélét, cukrot, teát, mindent így szereznek be. Ez a terület még Malin belül is elmaradottnak számít."

Utoljára egy hónappal ezelőtt kötött fegyverszünetet a mali kormány és egy tuareg fegyveres csoport. "Kifejezetten feszült a helyzet, ennek fontos oka a nemzetközi érdeklődés a természeti kincsek - uránium, kőolaj - iránt, aminek a kitermeléséhez szinte még hozzá sem kezdtek. A tuaregeké a föld, de nincsenek jó tárgyalási pozícióban. A felkelők azt mondják, hogy minden fejlődés a déli országrészre összpontosul. Egyetlen dolog van, amit északra küldenek, ez a hadsereg."

De a Tinariwen nem a felkelés megzenésítője - hangsúlyozza az együttes menedzsere. "A dalaikban sohasem ütöttek meg háborús, konfrontálódó hangot. Csupán értékekről beszéltek, a sivatagi életről, kultúrájuk értékeiről. Közvetett módon persze ez is erőt adott az embereknek, például ahhoz, hogy keressék a megoldás lehetőségét az állammal, amelyben élnek - Maliban ugyanúgy, mint Nigerben."

A kilépés a nemzetközi színtérre amúgy is sok mindent megváltoztatott. "Több mint húsz éven át, amikor inkább esküvőkön zenéltek, esetlegesen alakult, hogy éppen kik állnak öszsze. Most viszont már kialakult az a társaság, amely turnézik, s fokozatosan tapasztalatokat szerzett ebben, úgyhogy ez most már egy állandó csapat. Ez persze valóságos sokk volt, hiszen mindnyájan szeretnek a sivatagban élni. Egyáltalán, a Nyugat, a nyugati életforma megismerése sokkoló volt számukra, ugyanakkor igencsak érdekli is őket. Amikor nincs fellépés, mennek vissza a sivatagba, de örömet lelnek abban is, ami útközben éri őket, ismeretségek, találkozások..." És a Lágymányosi híd - gondoljuk magunkban, de tovább kérdezünk, hogy honnan ered ez a sajátos, tinariwenes stílus.

"Alapvetően a hagyományos tuareg zenéből, az ütősökből, az énekből, mindez átitatva a tradicionális ritmusokkal. Amikor felfedezték a gitárt, a maguk módján, fokozatosan adaptálták, folyamatos

napi munka és próbálkozások

eredményeként, természetes módon. A gitár nagyon jól beszéli a nyelvüket, és valóban napról napra alakították ki a stílusukat. Természetesen ma már jól ismerik azokat a technikai eszközöket, amelyek a felvételekhez, illetve a jó koncerthangzáshoz szükségesek. A zenéjük is folyamatosan fejlődött, hiszen korábban nem voltak professzionális zenészek, és lényegében a véletlen hozta össze őket. Három lemezzel a hátuk mögött ma már pontosabban tudják, hogy mit akarnak."

Mint kiderül: legfőképpen pihenni. Tavaly százötven fellépésük volt. Idén a felével megelégszenek, aztán mennek haza. Nem mintha feszültségek kísérnék az utazásokat. "Nagyon könnyű velük. A kultúrájuk lényegéhez tartozik, hogy bármerre is jársz, alkalmazkodnod kell. Ne zavarj! - szinte ez a legfontosabb szabály a számukra." Ez hát az a csend, aminek a messzeségéből előtör és transzba húz a zenéjük.

Művészetek Palotája, május 11.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.