Tévé

Gyere, világ!

Világ+Kép

  • Solymosi Bálint
  • 2013. február 17.

Film

Miközben az MTVA a székháza körül einstandol, odabent takarékoskodik és létszámleépít könyörtelenül, meglepetésünkre készülnek műsorok; illetve egyet láttunk, egy nem túl méreteset, de az értékelhetőnek bizonyult.

A tavaly október óta heti rendszerességgel jelentkező színes nemzetközi magazinműsor egyik vállalása és honi viszonyaink közt erénye, hogy nem foglalkozik direkt politikai és gazdasági kérdésekkel, és úgy tűnik, Magyarországgal se. A világról kíván képeket fölvillantani, aktuális avagy örökzöld témák rapid áttekintését adni. Remek idősávot találtak a vasárnap déli kezdéssel, mikor ideiglenesen fölrebben szemhéjunk a harangszóra, feszélyezett nyitottsággal vagyunk, és a tévét bekapcsolva várjuk a mindig változatos téli vasárnap délutánt. Nem, igazából nem számolunk semmi élénkséggel és semmi érdekességgel, azonban ez a műsor arányosan és lazán elkészített látnivalókat kínál, hogy örömünkre levegőhöz jussunk az itthoni közbeszéd fullasztóan horrorisztikus lápvidékén.

Aztán mindjárt kiderül, hogy odakint, a külvilágban is mindenfelé ilyen vagy olyan háború van, és ha pont nincs háború, akkor volt és lesz, de ezt hagyjuk. A szignál alatt nagyvárosok emblematikus épületei között szivárványszalag ível, fut, hullámzik, ezzel megelőlegezve a szerkesztők szándékát, hogy lendületes kedéllyel és természetességgel vegyék és tálalják a történéseket. Azután, hogy Bakos Piroska műsorvezető ismerteti a tartalmat, elsőre Afganisztánban kötünk ki, ahonnan a heroin útját követhetjük, a vége Oroszország, Moszkva. Az afgán parasztok országuk termőföldjének nagy részét kitevő mákültetvényeken dolgoznak, egyedüli megélhetési forrásuk, így ha az ültetvényüket megsemmisítik, nem tehetnek mást, általában beállnak a tálibok közé, és harcolnak. Az ott állomásozó nemzetközi katonai egységeknek nemcsak a tálibokkal kell harcolniuk, hanem az elhíresült északi út narkókaravánjainak biztosítását ellátó csapatokkal is. Az úgynevezett tranzitországokban, köztük Kirgizisztánban is alapvető megélhetési forrás a drog, sokan dílerként dolgoznak, ellenük speciális kommandósok igyekeznek minél nagyobb hatékonysággal fellépni. Az oroszok megint ott vannak Afganisztánban, különleges egységeket, kábítószer elleni akciócsoportokat küldtek az északi útvonalra. Amúgy az afgánok és az oroszok, a tankok és egyéb fegyverek az októberi kezdet óta visszatérő motívumai a magazinnak. Mindazonáltal a témák szerkesztői meg a filmek vágói remekül munkálkodnak, kiváló jeleneteket, képeket hoznak.

A fegyverekről szól a következő téma is, az Egyesült Államok fegyvertartási vitájáról és a fegyvervásárlási lázról, amely a Newtown kisvárosbeli mészárlást követte. A fegyvertartás szigorításához alkotmánymódosítás szükségeltetne, ám a republikánusok ezt nem támogatják. Ennél jóval részletesebb, adatdúsabb a beszámoló persze, és még fontos történelmi áttekintést is kapunk. Aztán újabb történelmi léptékű ismertetést nyújtanak a Falkland-szigeteki, illetve Malvin-szigeteki háborúról, az argentin támadásról és az Egyesült Királyság ellentámadásáról - a téma aktualitását az adja, hogy márciusban az ott élők népszavazással döntik el, hogy a korona alatt maradnak-e, vagy argentin fennhatóságot szeretnének. Ez esetben is az adott időn belüli alapos és izgalmas feldolgozással találkozhatunk. Eme témák között lélegzetvételnyi átkötések vannak a narrációban, amelyre nem jellemző a paranoia és az apokaliptika, sem valamiféle irracionális félmosoly, mindez önmagában megkönnyebbülést okozhat, hiszen mostanában már egyetlen műsor nincs meg effajta stílusjegyek nélkül. Még az úgynevezett kis színeseket is ízléssel válogatják ki és tudják elhelyezni a műsorban, melyeket az internetfüggés elleni különböző módszerek tálalása követ, az egyik a lovas terápia, másik a dél-koreaiak különleges módszere. Ott a szülők amolyan kiképzőtáborba küldhetik a gyerekeiket, amit egy tengerészgyalogos alapított még '97-ben, azóta nem volt visszakerülő, annak idején "rosszalkodó" fiatalkorú a táborban. Valószínűleg gyors, fegyelmezett és célratörő, akár ez a magazin, amely emlékeztetőnek és figyelemfelhívásnak egyaránt megfelelő.

M1, január 13.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.