Tévé

Gyere, világ!

Világ+Kép

  • Solymosi Bálint
  • 2013. február 17.

Film

Miközben az MTVA a székháza körül einstandol, odabent takarékoskodik és létszámleépít könyörtelenül, meglepetésünkre készülnek műsorok; illetve egyet láttunk, egy nem túl méreteset, de az értékelhetőnek bizonyult.

A tavaly október óta heti rendszerességgel jelentkező színes nemzetközi magazinműsor egyik vállalása és honi viszonyaink közt erénye, hogy nem foglalkozik direkt politikai és gazdasági kérdésekkel, és úgy tűnik, Magyarországgal se. A világról kíván képeket fölvillantani, aktuális avagy örökzöld témák rapid áttekintését adni. Remek idősávot találtak a vasárnap déli kezdéssel, mikor ideiglenesen fölrebben szemhéjunk a harangszóra, feszélyezett nyitottsággal vagyunk, és a tévét bekapcsolva várjuk a mindig változatos téli vasárnap délutánt. Nem, igazából nem számolunk semmi élénkséggel és semmi érdekességgel, azonban ez a műsor arányosan és lazán elkészített látnivalókat kínál, hogy örömünkre levegőhöz jussunk az itthoni közbeszéd fullasztóan horrorisztikus lápvidékén.

Aztán mindjárt kiderül, hogy odakint, a külvilágban is mindenfelé ilyen vagy olyan háború van, és ha pont nincs háború, akkor volt és lesz, de ezt hagyjuk. A szignál alatt nagyvárosok emblematikus épületei között szivárványszalag ível, fut, hullámzik, ezzel megelőlegezve a szerkesztők szándékát, hogy lendületes kedéllyel és természetességgel vegyék és tálalják a történéseket. Azután, hogy Bakos Piroska műsorvezető ismerteti a tartalmat, elsőre Afganisztánban kötünk ki, ahonnan a heroin útját követhetjük, a vége Oroszország, Moszkva. Az afgán parasztok országuk termőföldjének nagy részét kitevő mákültetvényeken dolgoznak, egyedüli megélhetési forrásuk, így ha az ültetvényüket megsemmisítik, nem tehetnek mást, általában beállnak a tálibok közé, és harcolnak. Az ott állomásozó nemzetközi katonai egységeknek nemcsak a tálibokkal kell harcolniuk, hanem az elhíresült északi út narkókaravánjainak biztosítását ellátó csapatokkal is. Az úgynevezett tranzitországokban, köztük Kirgizisztánban is alapvető megélhetési forrás a drog, sokan dílerként dolgoznak, ellenük speciális kommandósok igyekeznek minél nagyobb hatékonysággal fellépni. Az oroszok megint ott vannak Afganisztánban, különleges egységeket, kábítószer elleni akciócsoportokat küldtek az északi útvonalra. Amúgy az afgánok és az oroszok, a tankok és egyéb fegyverek az októberi kezdet óta visszatérő motívumai a magazinnak. Mindazonáltal a témák szerkesztői meg a filmek vágói remekül munkálkodnak, kiváló jeleneteket, képeket hoznak.

A fegyverekről szól a következő téma is, az Egyesült Államok fegyvertartási vitájáról és a fegyvervásárlási lázról, amely a Newtown kisvárosbeli mészárlást követte. A fegyvertartás szigorításához alkotmánymódosítás szükségeltetne, ám a republikánusok ezt nem támogatják. Ennél jóval részletesebb, adatdúsabb a beszámoló persze, és még fontos történelmi áttekintést is kapunk. Aztán újabb történelmi léptékű ismertetést nyújtanak a Falkland-szigeteki, illetve Malvin-szigeteki háborúról, az argentin támadásról és az Egyesült Királyság ellentámadásáról - a téma aktualitását az adja, hogy márciusban az ott élők népszavazással döntik el, hogy a korona alatt maradnak-e, vagy argentin fennhatóságot szeretnének. Ez esetben is az adott időn belüli alapos és izgalmas feldolgozással találkozhatunk. Eme témák között lélegzetvételnyi átkötések vannak a narrációban, amelyre nem jellemző a paranoia és az apokaliptika, sem valamiféle irracionális félmosoly, mindez önmagában megkönnyebbülést okozhat, hiszen mostanában már egyetlen műsor nincs meg effajta stílusjegyek nélkül. Még az úgynevezett kis színeseket is ízléssel válogatják ki és tudják elhelyezni a műsorban, melyeket az internetfüggés elleni különböző módszerek tálalása követ, az egyik a lovas terápia, másik a dél-koreaiak különleges módszere. Ott a szülők amolyan kiképzőtáborba küldhetik a gyerekeiket, amit egy tengerészgyalogos alapított még '97-ben, azóta nem volt visszakerülő, annak idején "rosszalkodó" fiatalkorú a táborban. Valószínűleg gyors, fegyelmezett és célratörő, akár ez a magazin, amely emlékeztetőnek és figyelemfelhívásnak egyaránt megfelelő.

M1, január 13.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.