Bottal kell keresni a jó thrillert, amelyben ott a lehetőség, hogy hát ennek lehet kellemetlen vége is, és a gyilkosok sem feltétlenül ostobák benne. Lehetett volna ez a film épp ilyen, ha Joe Johnston valóban thrillert rendez, de ahhoz mindenképpen szüksége lett volna egy viszonylag értelmes történetre, amiből kiderül, hogy ki mit akar például. Ilyen most épp nem lévén, a rendező képekben hadarja el az előzményeket: valamilyen nagy ügyre készülnek az ügyvédek, kicsit kusza, kicsit hiányos minden, lehet, maguk se tudják, hogyan is épül majd fel. Ugyanakkor ezt a képekben mesélést is némileg megnehezíti, amikor a szóban forgó irodában hirtelen leoltják a teljes világítást.
A sötétség leple alatt szokás szerint a senkiből lesz a hős, a Tom nevű ügyvédbojtár mindent megold, hiába áll vele szemben egy igazi profi. Közben meg mégis van azért hangulata az egésznek, a kietlen épülettel és a hiábavaló futkározással, ami tényleg hiábavaló, hiszen a gyilkos egyre csak keresi az önjelölt harcost, a harcos meg csak menekül. Ismerősek a helyzetek, például a szintén nem túl elmés Sorsügynökségből, de ahogy gyilkolni, úgy lopni sem sikerült itt rendesen. Jó színészeket biztosan nem: Max Minghella az eminens, néhol renitens fiúcska és a belevaló hős között próbál lavírozni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. JJ Feild legnagyobb teljesítménye pedig az, hogy szépen törölgeti az arcát a tükörben.
Ha ez egy sorozat epizódja lenne, lehet, hogy nem szállnánk ki azonnal. De mégiscsak filmnek szánták…
Forgalmazza a Select Video
