DVD

Gyilkos iroda

  • Gera Márton
  • 2014. október 18.

Film

Bottal kell keresni a jó thrillert, amelyben ott a lehetőség, hogy hát ennek lehet kellemetlen vége is, és a gyilkosok sem feltétlenül ostobák benne. Lehetett volna ez a film épp ilyen, ha Joe Johnston valóban thrillert rendez, de ahhoz mindenképpen szüksége lett volna egy viszonylag értelmes történetre, amiből kiderül, hogy ki mit akar például. Ilyen most épp nem lévén, a rendező képekben hadarja el az előzményeket: valamilyen nagy ügyre készülnek az ügyvédek, kicsit kusza, kicsit hiányos minden, lehet, maguk se tudják, hogyan is épül majd fel. Ugyanakkor ezt a képekben mesélést is némileg megnehezíti, amikor a szóban forgó irodában hirtelen leoltják a teljes világítást.

A sötétség leple alatt szokás szerint a senkiből lesz a hős, a Tom nevű ügyvédbojtár mindent megold, hiába áll vele szemben egy igazi profi. Közben meg mégis van azért hangulata az egésznek, a kietlen épülettel és a hiábavaló futkározással, ami tényleg hiábavaló, hiszen a gyilkos egyre csak keresi az önjelölt harcost, a harcos meg csak menekül. Ismerősek a helyzetek, például a szintén nem túl elmés Sorsügynökségből, de ahogy gyilkolni, úgy lopni sem sikerült itt rendesen. Jó színészeket biztosan nem: Max Minghella az eminens, néhol renitens fiúcska és a belevaló hős között próbál lavírozni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. JJ Feild legnagyobb teljesítménye pedig az, hogy szépen törölgeti az arcát a tükörben.

Ha ez egy sorozat epizódja lenne, lehet, hogy nem szállnánk ki azonnal. De mégiscsak filmnek szánták…

Forgalmazza a Select Video

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.