Tévésorozat

Dehogy vagyunk egyedül

Direkt terápia

Kritika

A vígjáték műfaja lefelé tartó pályájának igencsak a végét járja már, s mint számos híres képviselője, mára elgyengült, fárasztó, és ha mond is valamit, az gyakran kellemetlen vagy csitítgatni való. Elég csak az utóbbi idők tömeggyártott spin-off sorozataira gondolnunk, ha az eredetiek színvonalának revíziójával nem is szívesen zaklatnánk fel magunkat.

De ahogy a vígjáték a régről ismert, önmagában álló formájában lassacskán letűnik, úgy szövi át – ideális esetben legjobb részei­vel – az összes többi műfajt. Nem csak a romantikus film elképzelhetetlen már nélküle, de a thriller, sőt a horror is egyre gyakrabban él az eszközeivel, a comic relief vagy egyszerűen csak a kívánt valószerűség eléréséért. A legtöbb hasznot azonban a dráma húzza a haldoklásból, amely évtizedeken át árnyékba szorult, s most bosszúvágyó szeretőként forgatja ki vagyonából a komédiát, és saját tőkéjét hozzácsapva megalkotja az ambivalens érzelmekért rajongó, életszerűséget éhező fogyasztóknak a dramedyt. A zsánert, amelyben nem másokon, hanem magunkon nevetünk és magunk miatt sírunk.

A módszer olyannyira működik, hogy ma már fenntartásokkal fogadunk minden olyan mulatságot, amelynek nem a szenvedés az alapja (gondoljunk csak bele, mennyi létjogosultsága lenne 2023-ban egy Dumb és Dumbernek vagy Csupasz pisztolynak). Valójában egyszerű képlet ez, és mint minden könnyen adaptálható, profitot termelő recept, erősen vonzza a streamingszolgáltatókat. Természetesen dramedyből is létezik csapnivaló, az Apple TV azonban tendenciózusan felszín felett tartja a színvonalat (Dickinson, Az agyturkász a szomszédból, Mr. Corman) – bár az megkérdőjelezhető, hogy mennyire tesz jót az értékítéletnek, ha a mérce a puszta nézhetőség.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.