Interjú

„Mindenki elítélte őket”

Szakonyi Noémi Veronika filmrendező

Film

Hivatalosan tévéfilm, ám a fesztiválsikerei miatt a mozikban is bemutatják a Hat hét című filmet, amelynek egy anyává váló kamasz lány a főszereplője. Az elsőfilmes rendezővel a film témáját adó nyílt örökbefogadásról, a dokumentumfilm és a játékfilm közötti különbségekről beszélgettünk, de szóba került a Budapesti Iskola és az asztalitenisz is.

Magyar Narancs: Filmje egy nyílt örökbefogadás története. Miért Hat hét a címe?

Szakonyi Noémi Veronika: A film címe arra a Magyarországon 2014 óta érvényben lévő jogszabályra utal, amely a nyílt örökbefogadásoknál lehetővé teszi, hogy az életet adó anyának még joga legyen az örökbe adás után hat hétig visszavonni a döntését. Ez a zárt örökbefogadásoknál mindig is így volt. A nyílt és a zárt örökbefogadás között az a különbség, hogy míg az előbbinél az örökbefogadók és a vér szerinti szülők ismerik egymást, az utóbbinál erre nincs lehetőség.

MN: Miért választották ezt a témát?

SZNV: A téma Vincze Mátétól jött, aki a férjem és az alkotótársam. Ő már a Színház- és Filmművészeti Egyetemen – ahol mindketten Almási Tamás dokumentumfilmes osztályába jártunk – a gyermekvédelem és az örökbefogadás témáját kutatta. E kutatásokból az derült ki, hogy a gyerekek mellett az életet adó anyák is nagyon kiszolgáltatott helyzetben vannak, rengetegen megbélyegzik őket a döntésük miatt. A gyermekvédelmi és civil szervezetek igyekeznek segítséget nyújtani, de sokan a szégyenérzet miatt nem élnek ezzel, illetve védtelenek maradnak a stigmatizációval szemben. A film mögött húzódó legfőbb motiváció épp az volt, hogy a társadalom többsége számára láthatatlan anyák szemszögéből mutassunk be egy ilyen történetet. Azért a nyílt örökbefogadást választottuk, mert sokkal kiélezettebb dramaturgiai helyzetnek tartottuk, ha az érintett felek ismerik egymást.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti kör szerzett meg egy elárverezett belvárosi állami palotát

A korábban állami intézményeknek helyet adó V. kerületi paloták nagyléptékű kiárusításának részeként talált gazdára a Szabadság térhez közeli patinás épület: ki­kiáltási áron, 6,5 milliárdért kerülhet egy Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti körhöz. Előzőleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egy kazah befektetőnek adott el egy értékes lipótvárosi palotát 5,6 milliárd forintos kikiáltási áron.

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.