„Mindenki elítélte őket”

Szakonyi Noémi Veronika filmrendező

Hivatalosan tévéfilm, ám a fesztiválsikerei miatt a mozikban is bemutatják a Hat hét című filmet, amelynek egy anyává váló kamasz lány a főszereplője. Az elsőfilmes rendezővel a film témáját adó nyílt örökbefogadásról, a dokumentumfilm és a játékfilm közötti különbségekről beszélgettünk, de szóba került a Budapesti Iskola és az asztalitenisz is.

Magyar Narancs: Filmje egy nyílt örökbefogadás története. Miért Hat hét a címe?

Szakonyi Noémi Veronika: A film címe arra a Magyarországon 2014 óta érvényben lévő jogszabályra utal, amely a nyílt örökbefogadásoknál lehetővé teszi, hogy az életet adó anyának még joga legyen az örökbe adás után hat hétig visszavonni a döntését. Ez a zárt örökbefogadásoknál mindig is így volt. A nyílt és a zárt örökbefogadás között az a különbség, hogy míg az előbbinél az örökbefogadók és a vér szerinti szülők ismerik egymást, az utóbbinál erre nincs lehetőség.

MN: Miért választották ezt a témát?

SZNV: A téma Vincze Mátétól jött, aki a férjem és az alkotótársam. Ő már a Színház- és Filmművészeti Egyetemen – ahol mindketten Almási Tamás dokumentumfilmes osztályába jártunk – a gyermekvédelem és az örökbefogadás témáját kutatta. E kutatásokból az derült ki, hogy a gyerekek mellett az életet adó anyák is nagyon kiszolgáltatott helyzetben vannak, rengetegen megbélyegzik őket a döntésük miatt. A gyermekvédelmi és civil szervezetek igyekeznek segítséget nyújtani, de sokan a szégyenérzet miatt nem élnek ezzel, illetve védtelenek maradnak a stigmatizációval szemben. A film mögött húzódó legfőbb motiváció épp az volt, hogy a társadalom többsége számára láthatatlan anyák szemszögéből mutassunk be egy ilyen történetet. Azért a nyílt örökbefogadást választottuk, mert sokkal kiélezettebb dramaturgiai helyzetnek tartottuk, ha az érintett felek ismerik egymást.