Interjú

„Mindenki elítélte őket”

Szakonyi Noémi Veronika filmrendező

Film

Hivatalosan tévéfilm, ám a fesztiválsikerei miatt a mozikban is bemutatják a Hat hét című filmet, amelynek egy anyává váló kamasz lány a főszereplője. Az elsőfilmes rendezővel a film témáját adó nyílt örökbefogadásról, a dokumentumfilm és a játékfilm közötti különbségekről beszélgettünk, de szóba került a Budapesti Iskola és az asztalitenisz is.

Magyar Narancs: Filmje egy nyílt örökbefogadás története. Miért Hat hét a címe?

Szakonyi Noémi Veronika: A film címe arra a Magyarországon 2014 óta érvényben lévő jogszabályra utal, amely a nyílt örökbefogadásoknál lehetővé teszi, hogy az életet adó anyának még joga legyen az örökbe adás után hat hétig visszavonni a döntését. Ez a zárt örökbefogadásoknál mindig is így volt. A nyílt és a zárt örökbefogadás között az a különbség, hogy míg az előbbinél az örökbefogadók és a vér szerinti szülők ismerik egymást, az utóbbinál erre nincs lehetőség.

MN: Miért választották ezt a témát?

SZNV: A téma Vincze Mátétól jött, aki a férjem és az alkotótársam. Ő már a Színház- és Filmművészeti Egyetemen – ahol mindketten Almási Tamás dokumentumfilmes osztályába jártunk – a gyermekvédelem és az örökbefogadás témáját kutatta. E kutatásokból az derült ki, hogy a gyerekek mellett az életet adó anyák is nagyon kiszolgáltatott helyzetben vannak, rengetegen megbélyegzik őket a döntésük miatt. A gyermekvédelmi és civil szervezetek igyekeznek segítséget nyújtani, de sokan a szégyenérzet miatt nem élnek ezzel, illetve védtelenek maradnak a stigmatizációval szemben. A film mögött húzódó legfőbb motiváció épp az volt, hogy a társadalom többsége számára láthatatlan anyák szemszögéből mutassunk be egy ilyen történetet. Azért a nyílt örökbefogadást választottuk, mert sokkal kiélezettebb dramaturgiai helyzetnek tartottuk, ha az érintett felek ismerik egymást.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.