képes beszéd

Ha eljönnek a kájlerek

Film

Film, film, film

A 90-es évekre nemcsak azért emlékszik vissza nosztalgiával mindenki, akinek volt szerencséje Buffalo cipőben járni, walkmanen vagy discmanen zenét hallgatni, esetleg Turbo rágót rágni, mert a mából visszatekintve egy könnyedebb, színesebb kornak tűnik, de azért is, mert akkoriban voltak egyáltalán viszonyítási alapok. Nem kellett tudni, ki az az Antall József ahhoz, hogy összetörj, amiért a Kacsameséket félbeszakították; és nem kellett nézni a Twin Peakst, vagy épp az X-aktákat ahhoz, hogy összetojd tőle magad. Én például nem is nézhettem, mert egyszerűen nem engedték, de a Gumiember legendája elég volt ahhoz, hogy soha ne merészkedjek le az általános iskola alagsorába. Utólag azért összeraktam: ott cigiztek azok a felsősök, akik a gumiemberrel rémisztgettek. Egyikük – nevezzük Ricsinek, talán tényleg ez volt a neve – ennél is tovább ment: miután valaki véletlenül nyakon találta hógolyóval, kipirosodott szemekkel, ordítva járta végig a folyosókat: „Ez az én apám!” – és közben a pólóján vicsorító Mr. T-re mutogatott. Ettől ugyan nem ijedtünk meg, de Ricsi egy másik, X-aktákat citáló bonmot-jától igen: eszerint kájlerek vannak a Gábor Áron utcában. Hogy ezen a killereket értette, vagy a Nicholas Lea alakította Alex Krycek neve kelt szárnyra a száján, az soha nem derült ki. De az iskolába egy őszön keresztül kerülőúton mentünk.

Hasonló vargabetűvel mászik vissza kép­ernyőnkre Mulder ügynök, azaz David Duchovny: a Malice-ban (november 14-től az Amazon Prime-on) egy gazdag családfőt alakít, akinek életére az otthonába befogadott magántanár tör. Ha már visszatérések: újra itt van (újra itt van, újra itt van) a nagy csapat, hiszen a Breaking Bad-alkotó Vince Gilligan ismét összeállt a Better Call Saulban nagyot alakító Rhea Seehornnal. A Pluribus (november 7-től az Apple TV+-on) a világ leggyászosabb emberéről szól, aki kénytelen még a Földet is megmenteni. Az ő tökéletes ellentéte napjaink feltörekvő komika-csillaga, Rachel Sennott (akit minimum a Danielle és a süvetben és a Pofozóklub a gimibenben illik látni), aki első, saját műsorában is kitart a kapunyitási pánik mellett: az Imádom Los Angelest (november 2-től az HBO Maxon) egy csapat, az Angyalok városában ügyködő fiatal felnőttről szól.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.