Odafenn a rőt medve
Amikor Sztupa és Troché elindultak tollat gyűjteni, erdő és mező kínálta magát.
Film
Szamár a lejtőn
Amikor Sztupa és Troché előretörtek a hóban, pörgött kezükben a gyalásó, mint rotor.
Kard által
Önmaga legkíméletlenebb kritikusa és legkitartóbb mítoszépítője, zsánerek közti kötéltáncos, mesterművek és vállalhatatlan fiaskók készítője, a hatalom bírálója és a férfias tekintély tisztelője. Bemutatjuk William Friedkin amerikai rendező életművét.
Rókák és pipacsok
Amikor Sztupa és Troché az Országos Pecsételő és Iktató Vállalatnál dolgoztak, az ablak volt a mindenük.
„Felváltva ástuk a gödröt”
Nagy Borús Levente három év alatt két rövidfilmet és egy játékfilmet készített. Utóbbi, az Éger egy nagyrészt monológokból álló dráma, két gyerekkori jó barátról szól, akik hosszú idő után ismét találkoznak, ez pedig nem csak az ő életüket, de a körülöttük lévő emberekét is felkavarja.
Nosztalgia nélkül
A főváros egyesítésének 150. évfordulója a Verzió 2023 programjában is kiemelt figyelmet kap. A szekció filmjeit igyekeztek úgy összeválogatni, hogy ne az ilyenkor szokásos „aranykori” hangulat legyen az uralkodó, amely úgy tekint a fővárosra, mintha 1914 után nem történt volna már semmi.
Szemrebbenés nélkül
Talán dokumentumfilmes kollégája és elvtársa, Hartmut Bitomsky jellemzi a legjobban Peter Nestlert a Filmkritikben közölt 1979-es cikkében.
Aki otthon maradt
„Nem tűnök el…” – énekli, hadarja szerzeményét a számítógépébe a film egyik kamasz hőse. A fiú titokban rapper szeretne lenni, de csak bányász lehet, mint a felmenői. Vagy rendőr: ez a kitörési lehetőség kínálkozik színészkedni vágyó barátja számára is.
„Más a félelemérzetünk”
Dobray György új filmje a hasonló című, roma holokausztról szóló táncelőadás próbafolyamatát mutatja be, amelynek során megismerhetjük a 16 éves főszereplő, Balogh Attila hétköznapjait is. Vele most táncról, rapről és vallásról beszélgettünk.
Kakas az asztal mellett
Amikor Sztupa és Troché, a munkatábor rémei a talpfatelítőbe kerültek, pár nap alatt megugrott a termelés.
A purgatórium tüze
Tudor Giurgiu az 1989-es romániai forradalom egy idehaza – de még Romániában is – kevéssé ismert fejezetét, a Nagyszebenben történteket dolgozza fel. A hajdani szász városban csaknem százan haltak meg 1989. december 21. után, rengetegen megsebesültek, és félezernyi embert hetekig tartottak fogva a helyi uszoda üres medencéjében, az elején ráadásul embertelen körülmények között.
Az ördög és a szégyen
Az 1989-es romániai forradalom egyik kevésbé ismert eseménye elevenedik meg a Libertate ’89 – Nagyszeben című új román–magyar koprodukcióban. A forradalom ellentmondásos megítéléséről és a két ország filmfinanszírozási rendszerének különbségeiről beszélgettünk Tudor Giurgiu rendezővel.
„Némileg alkalmazkodtam”
Tóth Barnabás új filmje, a Mesterjátszma szabad adaptációja Stefan Zweig Sakknovellájának; egy fiatal pár igyekszik az utolsó nyugat felé tartó vonaton elhagyni az országot ’56-ban, a szerelvényen azonban egy katolikus pap és a hatalom emberei is ott utaznak, a szálak pedig egy sakkjátszmában keresztezik egymást.