Magyar Narancs: Mikor érezték azt, hogy ebből a darabból filmet kell készíteni?
Deák Kristóf: Először 2020 nyarán láttam az előadást. A Covid-rabságból frissen felszabadulva ez volt az első színházi élményem. Akkor még nem voltam biztos benne, hogy csak ezért tetszett-e annyira, vagy azért, mert tényleg ilyen jó. Alexa hívott el, és már aznap este szóba került, hogy milyen remek filmet lehetne készíteni belőle. El is kezdtünk beszélgetni róla, hány nap alatt lehetne leforgatni és hasonlók. Aztán évek teltek el, mire megint előjött a téma, de akkor már Mentes Endre producer is képbe került, mi pedig egyre jobban kezdtünk hinni a projektben.
Bakonyi Alexa: Már a legelejétől fogva éreztem, hogy Varga Lóránt Egykutyája különleges. Ebben a végső felállásban mindössze hat próba után mutattuk be a lockdown előtt két nappal, és a pandémia aknamezőin átugrálva is folyamatosan alakult az előadás. Minden alkalommal beültem környékbeli helyekre a nézőkkel, a meglátásokat összeírtuk, beírtuk a közös chatbe, majd a gyakorlatban is beépítettük. Progresszív, rendhagyó módon készült az előadás, rendező nélkül; úgy, hogy beleférjen egy bőröndbe, ahonnan elő lehet bárhol rántani és előadni egy irodától kezdve egy mezőig. Rengeteg kalandozásom volt ezzel az anyaggal, benne van hét színész, minimum három rendező, és a közönség agya és lelke, míg annyira ki nem tágult, hogy azt éreztem, nincs már új, meglepő visszajelzés, megérett a szintlépésre. 2023-ban kezdtem dolgozni a filmadaptáción, addigra számos szakember látott potenciált a dologban. Végül azért esett Kristófra a választás, mert dolgoztunk már együtt, és éreztem, hogy az ő gondolkodása passzol hozzánk. El sem tudtam volna képzelni egy vizionárius, hegemón rendezőt, aki a nulláról akarja újra felépíteni. Fontos volt, hogy a színészek biztonságban érezzék magukat, a rendező pedig partnerként kezeljen minket. Az pedig, hogy végül az ACG Reklámügynökség gyártásában készülhetett el a mozi, külön kerekké teszi a történetet, hiszen náluk talált bázisra az Egykutya – négy éve játsszuk az ő irodájuk előterében.
MN: Mit jelent az, hogy az előadás rendező nélkül készült?
Bakonyi Alexa: Bár nem volt egyetlen, mindenható direktor, de nem teljesen spontán alakult. Rengeteg brainstormingot tartottunk, amikor minden színész elmondhatta, mit érez a saját szerepénél. Ehhez a típusú alkotáshoz végtelen sok kommunikáció szükséges. Mivel Lóránt műve egy társalgási dráma, csak felállítottunk egy KRESZ-t: ki honnan, hova megy, és demokratikusan döntöttünk mindenről. De miután végig támaszkodtunk a nézői visszajelzésekre, az úgynevezett külső szemekre is, innen nem volt olyan hatalmas lépés, amikor Kristóffal egy új, rendezői szem is bekerült a képbe. A film az előadás rengeteg jellemzőjét megörökölte, persze minimalizált, nyugodtabb módon, mintha kimerevítettük volna azt: kevesebb az összebeszéd és összemozdulás, de a történet maradt.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
