Film

Halál a rákra!

A mestergyilkos – Feltámadás

  • - kg -
  • 2016. október 8.

Film

Sok mindent felhozhatunk e kiművelt körökben magasról lenézett Jason Statham-film védelmében, már maga a cím is egy megejtő önvallomás, nem kell ide Biblia, hogy helyesen értelmezzük a stathami értelemben vett feltámadást. Feltámadásra vársz egy

Jason Statham-filmtől? Akkor azt is fogod kapni. Egyenes beszéd ez, nem holmi zavaros, lila művészkedés, és ez áll a továbbiakra is. Régi cimboránk, a bronsoni eredetű mestergyilkos merő önvédelemből és talán a svédasztalok iránti ellenszenvétől is indíttatva, gyorsan lerombol egy drága tenger gyümölcsei pultot, és hasonlóképpen jár el a barbecue-grillel is. A látszat ellenére feltámasztott hősünk nem hataloméhes gasztrofasisztákkal veszi fel a harcot Rió éttermeiben, még csak nem is a Cukorsüveg-hegyet akarja féltékenységből lefejelni (azonos fejformájú képződmények közt gyakran megesik az ilyesmi), hanem Jessica Alba biztonságát igyekszik szavatolni. Ki ne tenné meg a helyében: Thaiföld tengerparti homokjában Jessica bikiniben vallja meg Jasonnek, hogy valójában nem szupermodell, hanem gyermekeket ment Kambodzsában – a két kidolgozott felsőtest hamarosan forró ölelésben egyesül Michelle Yeoh jóváhagyó tekintetétől kísérve. A parton eközben már gyűlik az ellen, nem tisztelik ezek a tiszta érzéseket. Jason elfedi

hasizmait és indul, hogy megöljön egy afrikai hadurat és megrepesszen egy ausztrál tetőmedencét. De a végére maradt a legjobb: Tommy Lee Jones gonoszkodó bulgáriai antréja selyempizsamában és piros papucsban. Akinek van szíve, annak egy rossz szava sem lehet a látottakhoz.

Freeman Film filmje

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.