Dokumentumfilm

Bosch: gyönyörök kertje

Film

Hárfára feszített, gyümölcsöt a hátán hordó ember vagy épp egy kagylóban hurcolt másik. Furcsa, hajlott hátú zsiráf, kétlábú kutya, ivó unikornis, embereket nyelő definiálhatatlan lények. Hieronymus Bosch műveiről az a legkevesebb, mi elmondható, hogy sokféleképpen értelmezhetők.

A Gyönyörök kertje pedig a nyilvánvaló beteljesedése e gazdagságnak; végtelenül részletgazdag triptichon, megannyi apró darabja épp úgy lehet kaotikus, félelmetes és fájdalmas, mint varázslatos és megejtő. A paradicsomot, a földi gyönyöröket és a pokol kínjait aprólékosan ábrázoló kép ezúttal ismeretterjesztő dokumentumfilmként öltött körüljárható testet.

A madridi Prado termében ismert és kevésbé ismert zenészek, filozófusok, művészettörténészek, írók, színészek és rendezők szakértenek José Luis López-Linares rendezésében, majd asszociációik nyomán tényleg elszabadul a pokol. Hisz az például egy vicc, amikor valaki dalra fakad a képet látva, miközben a doku következő percei­ben tudósok kódexeket fejtegetve értekeznek arról, hogy vajon vallási rituálé paródiája-e a Bosch-kép vagy maga a szakrális tisztelet­adás.

Talán soha olyan nagyban nem volt még látható a mű néhány centimétere, mint most – e látványos közeli felvételekért már egészen biztosan megéri végignézni a filmet. S ha nem művészettörténeti ismereteink gyors kipótlását várjuk, már nyert ügyünk van. Bosch képét elég hosszan lehet nézni, s közben Woodstocktól Lana Del Reyig mindenféle érdekes holmi is utunkba kerül ezen az audiovizuális orgián.

Forgalmazza a Pannonia Entertainment

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.