Hárfára feszített, gyümölcsöt a hátán hordó ember vagy épp egy kagylóban hurcolt másik. Furcsa, hajlott hátú zsiráf, kétlábú kutya, ivó unikornis, embereket nyelő definiálhatatlan lények. Hieronymus Bosch műveiről az a legkevesebb, mi elmondható, hogy sokféleképpen értelmezhetők.
A Gyönyörök kertje pedig a nyilvánvaló beteljesedése e gazdagságnak; végtelenül részletgazdag triptichon, megannyi apró darabja épp úgy lehet kaotikus, félelmetes és fájdalmas, mint varázslatos és megejtő. A paradicsomot, a földi gyönyöröket és a pokol kínjait aprólékosan ábrázoló kép ezúttal ismeretterjesztő dokumentumfilmként öltött körüljárható testet.
A madridi Prado termében ismert és kevésbé ismert zenészek, filozófusok, művészettörténészek, írók, színészek és rendezők szakértenek José Luis López-Linares rendezésében, majd asszociációik nyomán tényleg elszabadul a pokol. Hisz az például egy vicc, amikor valaki dalra fakad a képet látva, miközben a doku következő perceiben tudósok kódexeket fejtegetve értekeznek arról, hogy vajon vallási rituálé paródiája-e a Bosch-kép vagy maga a szakrális tiszteletadás.
Talán soha olyan nagyban nem volt még látható a mű néhány centimétere, mint most – e látványos közeli felvételekért már egészen biztosan megéri végignézni a filmet. S ha nem művészettörténeti ismereteink gyors kipótlását várjuk, már nyert ügyünk van. Bosch képét elég hosszan lehet nézni, s közben Woodstocktól Lana Del Reyig mindenféle érdekes holmi is utunkba kerül ezen az audiovizuális orgián.
Forgalmazza a Pannonia Entertainment
