Film

Haverok fegyverben

  • - kg -
  • 2016. szeptember 25.

Film

Hogy miért olyan vonzó a fegyverkereskedelem a feltörekvő amerikai fiatalok körében, azt már számos művészeti ág körüljárta. A magas irodalom részéről Jonathan Franzen egy teljes történetszálat szentelt a jelenségnek Szabadság című regényében, és persze Hollywood sem akart nagyon lemaradni, elvégre egyszerre lehet szexinek és bátornak is mutatkozni, már amennyiben az bármiféle bátorságot is feltételez, hogy évekkel az események után középső ujjunkat hadba híva jól bemutatunk egy leszerepelt adminisztrációnak, jelen esetben a Bush–Cheney-féle brancsnak. Lapul egy kis publicisztikai érdekesség is a Haverok fegyverben mélyén, szépen elmagyarázzák nekünk, hogy is volt lehetséges két nyeretlen kétévesnek állami fegyverbeszállítóként a körön kívülről is meggazdagodni Bushék alatt. Nem több ez egy bekezdésnyi újságcikkanyagnál, ehhez jön még egy kis igaztörténet-szag, ami nem is rossz, különösen a Másnaposok rendezőjétől. Kár, hogy a végén (valójában már a közepén) a másnapos beidegződések és a Scorsesetől elirigyelt stílus, illetve annak műkedvelő másolata győzedelmeskedik. Pedig ugyanezzel az emberanyaggal – különösen a teljes testsúlyával mesterien egyensúlyozó Jonah Hill-lel – és kevesebb menőzéssel valami sokkal erősebb is kijöhetett volna a dologból: a figurák és a helyszínek – egy bagdadi és egy albán kiruccanás – mindenesetre meglettek volna hozzá. Így viszont legfeljebb néhány vidám jelenettel és azzal a tanulsággal szolgál a film, hogy ideje felvenni a fegyverkereskedelmet (legalább B szakként) az egyetemi oktatásba.

Az InterCom bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.