Hogy miért olyan vonzó a fegyverkereskedelem a feltörekvő amerikai fiatalok körében, azt már számos művészeti ág körüljárta. A magas irodalom részéről Jonathan Franzen egy teljes történetszálat szentelt a jelenségnek Szabadság című regényében, és persze Hollywood sem akart nagyon lemaradni, elvégre egyszerre lehet szexinek és bátornak is mutatkozni, már amennyiben az bármiféle bátorságot is feltételez, hogy évekkel az események után középső ujjunkat hadba híva jól bemutatunk egy leszerepelt adminisztrációnak, jelen esetben a Bush–Cheney-féle brancsnak. Lapul egy kis publicisztikai érdekesség is a Haverok fegyverben mélyén, szépen elmagyarázzák nekünk, hogy is volt lehetséges két nyeretlen kétévesnek állami fegyverbeszállítóként a körön kívülről is meggazdagodni Bushék alatt. Nem több ez egy bekezdésnyi újságcikkanyagnál, ehhez jön még egy kis igaztörténet-szag, ami nem is rossz, különösen a Másnaposok rendezőjétől. Kár, hogy a végén (valójában már a közepén) a másnapos beidegződések és a Scorsesetől elirigyelt stílus, illetve annak műkedvelő másolata győzedelmeskedik. Pedig ugyanezzel az emberanyaggal – különösen a teljes testsúlyával mesterien egyensúlyozó Jonah Hill-lel – és kevesebb menőzéssel valami sokkal erősebb is kijöhetett volna a dologból: a figurák és a helyszínek – egy bagdadi és egy albán kiruccanás – mindenesetre meglettek volna hozzá. Így viszont legfeljebb néhány vidám jelenettel és azzal a tanulsággal szolgál a film, hogy ideje felvenni a fegyverkereskedelmet (legalább B szakként) az egyetemi oktatásba.
Az InterCom bemutatója
