Film

Minden belassításokkal, valószínűtlen CGI-színorgiával és babaolajozott izmokkal terhelt, antik görögökről szóló filmek atyja, a 300 nem akart többnek látszani annál, ami: kétórányi heroikus, férfias, (akkor még) egyedi látványvilágú vérorgiánál.

Két pasi megy az úton, csíkokat húznak, az egyiket buta romkomokból ismerjük, a másikat majdnem sehonnan: mindenesetre a tájból, a munka jellegéből és a szereplőkből is süt a jellegtelenség.

Fehér isten, jp.co.de, Külalak, Itt vagyok, de ő fényképezte a Kodály Method klipjeit vagy épp a Tudás hatalom akciót is. Császi Ádám Viharsarok című új filmjét már adják a mozik: az operatőri munkáról ódákat zengenek. Kíváncsiak voltunk rá.

A Grand Budapest Hotel jól csengő címe ellenére sem Budapesten, hanem Görlitzben forgott - a rendezőjével viszont Prágában beszélgettünk.

Amikor Sztupa és Troché korán keltek, sosem volt nyár, kabátban jártak az emberek, s a legtöbbször esett is. Sztupának már nem is kellett ébresztőóra, az ablak alatt ment el a buszvezető, annak a köhögésére, harákoló köpködésére ébredt, s pont annyi ideje maradt az első buszig, míg a sofőr a végállomáson megitta a kávéját, s elszívott még egy Symphoniát.

Jön három huszonéves pasi különböző párkapcsolati kudarcokkal, s arra jutnak, hogy problémáikra csak még több nő lehet az orvosság. E férfiak a paródiáig túlhajtott macsóságuk közepette is úgy beszélnek és viselkednek, mint a nők.

Az emberbarát gyógyszeriparról és a példás betegellátásról csak ritkán készülnek játékfilmek, nyilván azért, mert a sci-fiket más érdekli. A trükköző multikról, a multiknak hanyatt vágódó orvosokról és a gyógyszeripart támogató bürokráciáról viszont nem nagy kunszt filmet készíteni; a gyilkos kiléte közismert, a rendszer ellen fellépő kisembert meg rendszerint egy hatalmas sztár alakítja - esendő mosollyal és két számmal nagyobb szemüveggel.

Végéhez közeledik a II. világháború. Egy már nem éppen katonakorú férfiakból - régészekből, restaurátorokból, művészekből- álló kis amerikai csoport azzal érkezik Európa nyugati frontjára, hogy megmentse a nácik zsákmányául esett műkincseket.

Idén 72 éves a Casablanca: rég volt ilyen, hogy egyetlen kerek évfordulója sincs minden idők legnépszerűbb filmjének. Elérkezettnek láttuk az időt, hogy felhívjuk telefonon Leslie Epsteint (76), a Bostoni Egyetem tanárát, a Casablanca forgatókönyvét jegyző Epstein ikrek leszármazottját (Philip fiát, Julius unokaöccsét).

Így cseveg A Grand Budapest Hotel ifjúsági tagozata: a kifutófiút alakító Tony Revolori és a szívszerelmét játszó Saoirse Ronan egymáshoz láncolva adott interjút a film prágai sajtónapján. S ha már együtt voltak, hagytuk, hadd cikizzék egymást. Wes Anderson zenei bizalmasa pedig best of albumot gyártott a Narancs kérésére.

Chabrol múzsája, Hal Hartley kedvenc francia színésznője, Haneke zongoratanárnője, amerikai tévésorozat vendége - itthon épp Az apácában láthatjuk.

Valahol messze, egy kis faluban nénik és bácsik nosztalgikus hangulatban, szemrebbenés nélkül tárják elénk - mikor finoman, mikor csak úgy, durr, bele - életük legintimebb részleteit.

Dickensre van kereslet, a Charing Cross Road antikváriusainál is jó pénzért (1 fontnál többért, 2 fontnál kevesebbért) adják A Pickwick Klubot, de érdemes tartani az egész életművet is. Ugyanez filmes téren úgy fest, hogy olykor egy jónevű művész jelentős büdzsével és nagy színészekkel nekimegy a Twist Olivérnek (legutóbb Polanski), a Karácsonyi éneknek (legutóbb Robert Zemeckis) vagy a Szép reményeknek (legutóbb Mike Newell, de százszor jobb a BBC sorozata).