Film

Mielőtt meghaltam

  • - kg -
  • 2014. április 7.

Film

Az emberbarát gyógyszeriparról és a példás betegellátásról csak ritkán készülnek játékfilmek, nyilván azért, mert a sci-fiket más érdekli. A trükköző multikról, a multiknak hanyatt vágódó orvosokról és a gyógyszeripart támogató bürokráciáról viszont nem nagy kunszt filmet készíteni; a gyilkos kiléte közismert, a rendszer ellen fellépő kisembert meg rendszerint egy hatalmas sztár alakítja - esendő mosollyal és két számmal nagyobb szemüveggel.

Hát nem unalmas? De az, leszámítva azt az esetet, amikor Matthew McConaughey adja az AIDS-es kisembert, akinél Rock Hudson halála után nem sokkal, tehát az AIDS-szel való ismerkedés korai szakaszában diagnosztizálják a gyilkos kórt. Matthew egy délvidéki taplót, egy piás-drogos-szexista-rasszista-rodeóista-mindenista rednecket játszik, s mint tudjuk, ez a szerepkör mostanában nagyon jól áll neki. Nem mi leszünk az elsők, akik a sztárnál az elszínésziesedés jeleit diagnosztizálják (épp a minap kapott egy Oscart). Ezt a szinte papírforma drámát is ő viszi el, s nem az, hogy a sztori színigaz, az AIDS meg egy szörnyű kór, melynek kezelésében az üzleti szempontok olykor előbbre vannak a gyógyításiaknál. A most épp csontkollekcióként festő, de másban (például A törvény nevében) is nagyokat kunsztozó színész szinte sportfilmet csinál az AIDS-drámából - alig várjuk, hogy megvívja a "rendszer kontra kisember" drámák szokásos csörtéit, s lássuk, ahogy haldokolva átbunkóskodja és bunkóskodva áthaldokolja magát a filmen ez a figura, aki a végére az orvosban a gonoszt, a buziban pedig az embert is képes meglátni.

A Pro Video filmje

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.