Film

Mielőtt meghaltam

  • - kg -
  • 2014. április 7.

Film

Az emberbarát gyógyszeriparról és a példás betegellátásról csak ritkán készülnek játékfilmek, nyilván azért, mert a sci-fiket más érdekli. A trükköző multikról, a multiknak hanyatt vágódó orvosokról és a gyógyszeripart támogató bürokráciáról viszont nem nagy kunszt filmet készíteni; a gyilkos kiléte közismert, a rendszer ellen fellépő kisembert meg rendszerint egy hatalmas sztár alakítja - esendő mosollyal és két számmal nagyobb szemüveggel.

Hát nem unalmas? De az, leszámítva azt az esetet, amikor Matthew McConaughey adja az AIDS-es kisembert, akinél Rock Hudson halála után nem sokkal, tehát az AIDS-szel való ismerkedés korai szakaszában diagnosztizálják a gyilkos kórt. Matthew egy délvidéki taplót, egy piás-drogos-szexista-rasszista-rodeóista-mindenista rednecket játszik, s mint tudjuk, ez a szerepkör mostanában nagyon jól áll neki. Nem mi leszünk az elsők, akik a sztárnál az elszínésziesedés jeleit diagnosztizálják (épp a minap kapott egy Oscart). Ezt a szinte papírforma drámát is ő viszi el, s nem az, hogy a sztori színigaz, az AIDS meg egy szörnyű kór, melynek kezelésében az üzleti szempontok olykor előbbre vannak a gyógyításiaknál. A most épp csontkollekcióként festő, de másban (például A törvény nevében) is nagyokat kunsztozó színész szinte sportfilmet csinál az AIDS-drámából - alig várjuk, hogy megvívja a "rendszer kontra kisember" drámák szokásos csörtéit, s lássuk, ahogy haldokolva átbunkóskodja és bunkóskodva áthaldokolja magát a filmen ez a figura, aki a végére az orvosban a gonoszt, a buziban pedig az embert is képes meglátni.

A Pro Video filmje

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”