magyarnarancs.hu: Fedi a valóságot, hogy a késztől még nagyon is távol volt a forgatókönyv, amikor elkezdték a Casablanca forgatását?
Leslie Epstein: Három fázisa volt a filmnek, amikor nem volt még kész a forgatókönyv: az eleje, a közepe és a vége. A Warner Brothers 1941 decemberében rendelte meg a forgatókönyvet, azzal, hogy májusban kezdenek forgatni. Nem számoltak azonban azzal, hogy apámnak és nagybátyámnak hazafias kötelességei támadnak; alighogy elkezdték a forgatókönyvet, szólította őket a haza, és Frank Capra rendezővel karöltve belekezdtek a Why We Fight című sorozatba. Ezek felvilágosító filmek voltak, az amerikai demokrácia lényegét, az amerikai hadba lépés okait magyarázták el a bevetés előtt álló amerikai katonáknak. Apámék washingtoni kiküldetésük során is szorgalmasan írogatták a forgatókönyvet, de kaptak egy harmadik embert is erősítésképpen, Howard E. Koch személyében. Miután apámék megtették, amit megkövetelt a haza, és hazaértek Hollywoodba, gőzerővel folytatták a munkát, és egészen az utolsó forgatási napig gyártották is az oldalakat. Ólálkodtak más írók is a forgatókönyv körül, ha valami nem stimmelt, jött valaki, s mint egy mesterember, megszerelte, de a munka oroszlánrészét Julius és Phil végezte.
| ||
magyarnarancs.hu: A Casablanca utolsó, reptéri jelenetét ki írta?
LE: A befejezés mindenkin kifogott. Már forgatták a film végét, de még mindig nem tudták, ki marad, és ki száll fel a gépre. Mondanom sem kell, a pánik egyre csak nőtt a forgatáson. Apám és nagybátyám egypetéjű ikrek voltak; mint két tojás, úgy hasonlítottak egymásra, és ugyanúgy járt az eszük is. Épp a Sunset Boulvardon hajtottak végig, amikor a Sunset és a Beverly Glen sarkán megállította őket egy piros. Egyszerre csak egymásra néztek, és azt kiáltották kórusban: „Round up the usual suspects!” („Szedjék össze a szokásos gyanúsítottakat!” – Renault kapitány szövege, miután Rick lelövi Strasser őrnagyot – a szerk.) És innentől világos lett, hogyan kell végződnie a filmnek. Ilyen termékeny hatással tudnak lenni a hollywoodi pirosok.
magyarnarancs.hu: Bogart hogy viselte a káoszt?
LE: Példásan. Mint egy profi. Nem vesztegetett egyetlen fölösleges percet sem a forgatáson. Abban a pillanatban, hogy letette a munkát, már ott sem volt – minden szabad percét a hajóján töltötte. A kikötő volt az állandó lakhelye akkoriban. Lehetett tudni, hogy családi gondjai vannak, nem jöttek ki valami jól az asszonnyal.
magyarnarancs.hu: A csodálatos „What watch? / Ten watch. / Such much!” párbeszédet ki írta?
LE: Egy idő után már ők maguk, a testvérek sem tudták, hogy melyik sort ki találta ki. Az biztos, hogy az egyik Epstein. Hallottam őket még gyerekfejjel együtt dolgozni, ami annyiból állt, hogy bevonultak a házunk könyvtárszobájába, és az egész ház zengett, ahogy egymás poénjain szórakoztak. De hogy melyik nevetés melyik Epsteinből jött, azt még én sem tudtam megállapítani. Így voltak ők a Casablanca poénjaival.
magyarnarancs.hu: Azt sem tudni, melyik Epstein írta azt, hogy „Louis, azt hiszem, ez egy csodálatos barátság kezdete...”?
LE: Azt speciel lehet tudni, mert ezt egyik Epstein sem írta. Ez a producer, Hall Wallis hozzájárulása a filmtörténet leghíresebb mondataihoz. És nyilván Koch is hozzátett itt-ott ezt-azt.
magyarnarancs.hu: Igaz, hogy Koch feladata az volt, hogy kidomborítsa a történet hazafias jellegét?
EL: Az egyszer biztos, hogy nem a humora miatt lett felvéve. Ő maga azt állította, hogy azért szerződtették, hogy megfelelő politikai mederbe terelje a történetet, bármit is jelentsen ez. Írt is egy könyvet, melyben a forgatókönyv nagy részét magának tulajdonította. Később kénytelen volt nyilvánosan bocsánatot kérni ezért.
magyararancs.hu: Őriz valamilyen tárgyi emléket a forgatásról?
LE: Egyedül az Oscart őrzöm, apám forgatókönyv-írói Oscarját. A széfemben van, biztonságos helyen.
magyarnarancs.hu: A rendezőről, Michael Curtizről vagyis Kertész Mihályról sztoriztak odahaza az Epstein fivérek?
| ||
EL: Curtizen sokat derültek, főleg, mert úgy beszélte az angolt, mint senki emberfia. A rendezői képességeit senki sem vitatta, csak az angolját. Ez állandó félreértések forrása volt a forgatáson (lásd Orson Welles idevágó, „niggeres” anekdotáját Peter Biskinddel készített interjúnkban - a szerk.). A film végén, a reptéri jelenetben, mint az a sivatagos helyeken lenni szokott, meglehetősen nedves az idő, Curtiz szólt is a díszleteseknek: Kérek ide egy nagy „púdl”-t! – kiabálta. Curtiz puddle-t („pádl”-t – tócsát) akart mondani, de poodle-t (pudlit) kiáltott, és egyre vörösebb fejjel hajtogatta, hogy kér egy pudlit. A stáb értetlenül bámult rá, nem értették, miért akar a rendező Humprey Bogart mellé, a film legdrámaibb jelenetébe egy kutyust. Szegényt az agyvérzés kerülgette.
magyarnarancs.hu: Amikor nem sokkal később beindult Hollywoodban a kommunista boszorkányüldözés, az Epsteinek megúszták?
LE: 1947-ben róluk is kitalálták, hogy nem elég amerikaiak. Jack Warner, a stúdió főnöke is megjelent az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság előtt, és vallomást tett. Egy csomó beosztottját felnyomta, többek között Philt és Juliust is. Kaptak is egy kérdőívet, amit ki kellett tölteniük. Az első kérdés így hangzott: Tagja-e vagy tagja volt-e valaha is bármilyen felforgató tevékenységet végző szervezetnek? Apám és nagybátyám odaírta: Igen. A második kérdés így hangzott: Ha igen, nevezze meg, melyiknek. Apám és nagybátyám odaírta: A Warner Bros.-nak. Többet nem zaklatták őket. A bizottságnak megfélemlíthető emberek kellettek, olyanok, akiket könnyen sarokba tudtak szorítani, mint a suliban a kisebbeket terrorizáló, mások uzsonnáját erővel elvevő izomagyak. Amikor látták, hogy az Epsteinekkel nem lesz könnyű dolguk, inkább hagyták a francba az egészet.
magyarnarancs.hu: Ez a „nem vagytok elég amerikaiak” elég ismerős frázis. Volt ebben a méricskélésben némi antiszemitizmus is?
LE: A bizottságot főleg wasp (fehér, angolszász, protestáns) republikánusok vezették. Elég virulens volt a soraikban az antiszemitizmus. Főleg a háborút követő időszakban volt ez jellemző. Minden tőlük telhetőt megtettek, hogy zsidó írókra, zsidó színészekre, zsidó rendezőkre szálljanak rá.
