Kenyérdagasztás, a földeken folyó munka közben vagy domboldali szalonnasütés és pálinkázás mellett nemcsak személyes történeteket ismerünk meg, de olyan szexuáltörténeti és szociográfiai viszonyokat is kézhez kapunk, amelyek eddig talán sokak - ha nem is mindenki - számára ismeretlenek voltak.
Míg egy néni arról beszél, hogy egy darabig azt se tudta, "mi az, hogy élvezés", addig egy másik két nóta között arra emlékszik vissza, hogy ha a férj azt (!) akarta, kaszát, kapát el kellett dobni. A férfiak egyike arról számol be, hogy "nem hiába jött fel a nap értem, szerettem a nőket, az italt, a dógot", de akad olyan is, aki saját megcsalatásának történetét mondja el. Sós Ágnes dokumentumfilmje képeken meg nem jelenített időutazás, amelyből sok minden mellett például az is kiderül, hogy régen nem úgy csókolóztak, mint ma, mert "ezelőtt nem vót az, hogy a nyelvünket dugjuk egymás szájába", s "nem volt ez a csóréra vetkezés" sem.
Mindezek ellenére szó sincs tabudöntögetésről vagy provokációról, s azt is tudjuk, hogy nincs új a nap alatt, Erósz a folklórban címmel olvashattunk például hasonló történeteket, a "jelenséget" máshol más is megírta. Mégis különleges az az erő, ami itt sugárzik. Mégis, mégis e szépen fényképezett, igazán kedves film végén csak oda érkezünk meg, hogy bármennyire helyesek is a nénik és bácsik, azért az öregség mégiscsak elveszett állapot.
Az HBO filmje
