Dokumentumfilm

Szerelempatak

Film

Valahol messze, egy kis faluban nénik és bácsik nosztalgikus hangulatban, szemrebbenés nélkül tárják elénk - mikor finoman, mikor csak úgy, durr, bele - életük legintimebb részleteit.

Kenyérdagasztás, a földeken folyó munka közben vagy domboldali szalonnasütés és pálinkázás mellett nemcsak személyes történeteket ismerünk meg, de olyan szexuáltörténeti és szociográfiai viszonyokat is kézhez kapunk, amelyek eddig talán sokak - ha nem is mindenki - számára ismeretlenek voltak.

Míg egy néni arról beszél, hogy egy darabig azt se tudta, "mi az, hogy élvezés", addig egy másik két nóta között arra emlékszik vissza, hogy ha a férj azt (!) akarta, kaszát, kapát el kellett dobni. A férfiak egyike arról számol be, hogy "nem hiába jött fel a nap értem, szerettem a nőket, az italt, a dógot", de akad olyan is, aki saját megcsalatásának történetét mondja el. Sós Ágnes dokumentumfilmje képeken meg nem jelenített időutazás, amelyből sok minden mellett például az is kiderül, hogy régen nem úgy csókolóztak, mint ma, mert "ezelőtt nem vót az, hogy a nyelvünket dugjuk egymás szájába", s "nem volt ez a csóréra vetkezés" sem.

Mindezek ellenére szó sincs tabudöntögetésről vagy provokációról, s azt is tudjuk, hogy nincs új a nap alatt, Erósz a folklórban címmel olvashattunk például hasonló történeteket, a "jelenséget" máshol más is megírta. Mégis különleges az az erő, ami itt sugárzik. Mégis, mégis e szépen fényképezett, igazán kedves film végén csak oda érkezünk meg, hogy bármennyire helyesek is a nénik és bácsik, azért az öregség mégiscsak elveszett állapot.

Az HBO filmje

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.