Dokumentumfilm

Szerelempatak

Film

Valahol messze, egy kis faluban nénik és bácsik nosztalgikus hangulatban, szemrebbenés nélkül tárják elénk - mikor finoman, mikor csak úgy, durr, bele - életük legintimebb részleteit.

Kenyérdagasztás, a földeken folyó munka közben vagy domboldali szalonnasütés és pálinkázás mellett nemcsak személyes történeteket ismerünk meg, de olyan szexuáltörténeti és szociográfiai viszonyokat is kézhez kapunk, amelyek eddig talán sokak - ha nem is mindenki - számára ismeretlenek voltak.

Míg egy néni arról beszél, hogy egy darabig azt se tudta, "mi az, hogy élvezés", addig egy másik két nóta között arra emlékszik vissza, hogy ha a férj azt (!) akarta, kaszát, kapát el kellett dobni. A férfiak egyike arról számol be, hogy "nem hiába jött fel a nap értem, szerettem a nőket, az italt, a dógot", de akad olyan is, aki saját megcsalatásának történetét mondja el. Sós Ágnes dokumentumfilmje képeken meg nem jelenített időutazás, amelyből sok minden mellett például az is kiderül, hogy régen nem úgy csókolóztak, mint ma, mert "ezelőtt nem vót az, hogy a nyelvünket dugjuk egymás szájába", s "nem volt ez a csóréra vetkezés" sem.

Mindezek ellenére szó sincs tabudöntögetésről vagy provokációról, s azt is tudjuk, hogy nincs új a nap alatt, Erósz a folklórban címmel olvashattunk például hasonló történeteket, a "jelenséget" máshol más is megírta. Mégis különleges az az erő, ami itt sugárzik. Mégis, mégis e szépen fényképezett, igazán kedves film végén csak oda érkezünk meg, hogy bármennyire helyesek is a nénik és bácsik, azért az öregség mégiscsak elveszett állapot.

Az HBO filmje

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."