Film

A titokzatos szerető

  • - kg -
  • 2014. március 27.

Film

Dickensre van kereslet, a Charing Cross Road antikváriusainál is jó pénzért (1 fontnál többért, 2 fontnál kevesebbért) adják A Pickwick Klubot, de érdemes tartani az egész életművet is. Ugyanez filmes téren úgy fest, hogy olykor egy jónevű művész jelentős büdzsével és nagy színészekkel nekimegy a Twist Olivérnek (legutóbb Polanski), a Karácsonyi éneknek (legutóbb Robert Zemeckis) vagy a Szép reményeknek (legutóbb Mike Newell, de százszor jobb a BBC sorozata).

És ezzel el is érkeztünk Ralph Fienneshoz, e Dickens-ügyben duplán is érdekelt művészhez, aki a Newell-féle Reményekben még színészként domborított komoly arcszőrzettel (korabeli barkó), saját rendezésében pedig magát a szerzőt alakítja komoly arcszőrzettel (korabeli körszakáll). Fiennes merész interpretációjában láthatjuk Dickenst fésülködni és vizelni, fél lábon ugrálni és London nyomornegyedeiben ihletet gyűjteni, továbbá hiú celebritásként páváskodni, színpadon színészkedni, rajongóitól övezve felolvasni, saját magát idézni, és láthatjuk feleséget elhagyni és fiatal szeretőt behálózni. E behálózással induló kapcsolat (a célszemély egy jó, de szegény házból való ifjú rajongó) részletei adják ki Fiennes filmjének egészét, ám a makacs részletek csak nem akarnak filmmé összeállni. Egyenként viszont szemrevaló jelenet valamennyi; hol egy pazar születésnapi torta, hol egy korabeli, az író kertjében elterülő bernáthegyi, hol pedig Dickens ékszernek is beillő inggombja lopja el a show-t. Meglehet, Fiennes nem egy inggombról akart mesélni.

A Vertigo Média bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Halál kasmírpulóverben

Almodóvar öregszik. E tény új dolgokra sarkallja: megjött az étvágya, hogy az öregedésről és a halál egyre nyomasztóbb közelségéről meséljen, és el-elkalandozik spanyol anyanyelvétől.