Film

Hitman: A 47-es ügynök

Film

A videojátékok filmes adaptációi általában nem működnek, hisz’ sokszor nincs lineáris cselekményük, de gyakran még konkrét tulajdonságokkal rendelkező főhős sincs: maga a játékos tölti meg az avatart tartalommal – a film viszont igényelné az azonosulásra alkalmas protagonistát. Lévén a mozi már csak a mediális tulajdonságainál fogva is más – a videojátékokhoz képest talán kevésbé intenzív – bevonódást ajánl.

A Hitman esetében leginkább a főhős lehet a probléma: már az előző elbukott adaptációs kísérlet is próbált érzelmeket, jellemet erőltetni a hangsúlyozottan arctalan figurára. A 2007-es filmben néha a humor, most inkább a rossz dráma kedvéért. Pedig nem indul rosszul, a készítők igyekeznek csavarni egyet az alaphelyzeten, eleinte bizonytalan, hogy ki a főszereplő, ki áll a jó oldalon. A Terminátor-alaphelyzettel a 47-est időlegesen megtartják annak, ami: arctalan, megfoghatatlan gyilkológépnek, üres lapnak. Aztán ahogy lassan felbukkannak az érzelmek, és fény derül az ügynök tragikus múltjára, eltűnik a kevéske izgalmat szolgáltató titokzatosság – 47-es egy szokásos marcona, traumatizált akcióhős lesz. Sajnálatos irónia, hogy a gonoszok is annyira súlytalanok és kevéssé fenyegetőek, hogy maga a 47-es sokkal jobban illene a helyükre. A készítők akkor is rossz döntést hoznak, amikor az akció műfajától a dráma felé fordulnak, mert ezt még kevésbé képesek uralni (ráadásul minden drámaiságot aránytalanul a női főszereplőre testálnak). Talán az egyetlen pozitívum, hogy helyenként sikerül megőrizni a videojáték-szerűséget.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is. Munkássága középpontjában a normák, a hatalmi technológiák, a queer identitás, valamint a magánélet és az intimitás politikájának kérdései állnak.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Megbillenve

Eddig csak a fideszes médiagépezet és a kormányzati, állami propaganda folytatott lélektani hadviselést (is) Magyar Péter ellen, ám jó ideje működik ez már visszafele is – úgy tűnik, nem is hatástalanul.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.