Film

Az Eichmann-show

  • 2015. október 10.

Film

A másfél évtized bujkálás után Argentínában elrabolt náci főhivatalnokot Izraelben állították bíróság elé s ítélték halálra. A per azóta is viták tárgya, hisz a megérdemelt ítélet épp az előzményei (emberrablás, a bűncselekmények idején még nem létező állam bírósága előtti felelősségre vonás) miatt kifogásolható eljárás során született meg. E problematikus bírósági eljárást viszont – a kor kétségtelen médiaszenzációjaként – adta a tévé.

Ebben a filmben is (amerikai) tévéseket látunk, akik közvetítik a Pert. Vannak akadályok (a bíróság nem akar kamerákat a tárgyalóteremben, nácik fenyegetőznek), de ők leküzdik, és nem hátrálnak meg. Van vita, hogy mikor kit mutasson a kamera. Van egy tépelődő rendező, aki szilárdan hiszi, hogy a tárgyalás közvetítésének 8 hónapja alatt egyszer, egyetlen másodpercre majd valami emberire emlékeztető kifejezés jelenik meg a Gestapo-főnök arcán. Van elmélkedés arról, hogy médiaszempontból több nézőt érdemelnek-e az Eichmann ellen tanúskodó áldozatok, mint az űrbe éppen akkor kilőtt első ember.

És van önfényezés. Arról értesülünk, hogy a hivatástudattól fűtött tévések elviszik a világ minden otthonába a hírt a soáról. Hogy nekik köszönhetően tudni fognak róla mindenütt és szembenéznek vele. Hogy ez az évszázad médiaeseménye. Persze, a per maga gátakat tört át a közbeszédben – a média jelentős közreműködésével. Ám e média­­munkások közül néhányból, mégoly fontosakból is, ezen a módon hősöket kreálni és ilyen reflektálatlanul ünnepelni őket, nyilván túlzás.

Forgalmazza a Pannonia Enter­tainment és a Freeway Entertainment

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."