A címszereplő az ezeréves település, az épületeiről híres turistacélpont, amely ma egy elszegényedett, eljelentéktelenedett város képét mutatja, de egykor gazdasági és kulturális központ volt. Volt és van szellemisége, ahogy a várost övező szavanna nomád lakossága is ősi rend és törvény szerint él. A számos, szokás és hit által meghatározott szabály a Korán azon értelmezésén alapul, amely az embert istene előtt felelős, de eredendően szabad emberként tekinti, aki más szabad emberekkel együtt saját belátásából, a teremtőnek való odaadottságból fogadja el és követi a szunnát, a Próféta és követői tanításain alapuló útmutatást. A filmben ezt a megélt, bölcsességgé szublimálódott, feltétlen hitet képviseli a helybéli imám, aki azonban hasztalan próbálja a Korán szavaival szembesítve meggyőzni a magukat szent ügy harcosainak tekintő s erre hivatkozva egy egész országot terrorizáló dzsihádistákat, hogy tévelyegnek, és útjuk nem a Tanítás szerint való.
A térség ugyanis a 2012-es tuareg lázadás után egy időre iszlám fundamentalisták kezére került. A rövid ideig önálló államot is alapító fanatikusok gyakorlatilag mindent betiltottak, középkori ítélkezési formulát vezettek be (a saríát), a nőkkel úgy bántak, mint a rabszolgákkal, s ha egy nemzetközi katonai akció véget nem vet a visszataszító rémuralomnak, ma az Iszlám Állam nevű terrorszervezettel emlegetnék egy napon a részben helybéli fanatikusok, részben (az ezredes bukása után Líbiából ide menekült) Kadhafi-huszárok és más hétpróbás gyilkosok vezette képződményt. A film sajátos, szarkasztikus humorral ábrázolja a sok elrontott életű, serdülőkorban megrekedt, Kalasnyikovval hadonászó nyomorultat. Betiltják a dohányzást, de suttyomban el-elszívnak egy spanglit; betiltják a focit (a film egyik legcsodálatosabb jelenete, amikor a helybéliek labda nélkül „játszanak” meccset, míg fegyveresek motoroznak a pálya körül), de egymás között összevitatkoznak a Zidane-t és Messit kedvelő harcosok; a nőket tetőtől talpig beburkolják, kesztyű és zokni is kötelező az igaz erkölcsök biztosítása céljából, de az egyik főnök azért be-betér a távol lévő nomád marhapásztor szép feleségéhez, hátha egyszer elfogadja sajátos udvarlását. A vallási bíróság feje meg, ha nem látják, vudu szertartást végez egy Haitiból elszármazott asszony házában. Lelepleződik a fegyveresek kegyetlenséggel párosuló infantilitása, vallási tébollyal párosuló voltaképpeni hitetlensége.
A végzetes kimenetelű konfliktus középpontjában a pásztor és egy halász véletlen gyilkossággá fajuló összetűzése áll. Egy bosszúból leölt tehén, a megtorlásként, ha szándékolatlanul is, de elsülő fegyver, s végül a nyilvánosan végrehajtandó halálos ítélet. Gyönyörű ballada. Inspiráló, szépen kivitelezett, mély kérdéseket felvető, archetipikus szituációkat, karaktereket mozgatva is a jelenkor legégetőbb problémáira reflektáló műalkotás.
De fájdalom, másfelől korántsem hibátlan. A javarészt amatőr szereplők nem mindegyike képes hiteles gesztusokra, olykor még a legszebb jelenetek kidolgozása is riasztóan civil, a dramaturgiai csúcspontok nem mindig vannak felépítve, bizonyos érzelmeket – meglehet, csak európai ízlésnek – elviselhetetlenül hosszasan, a hatást bizony tudatosan vadászva jelenítenek meg. Kár értük.
Forgalmazza a Vertigo Média
