A legutóbbi Will Smith-film kapcsán írtuk, hogy a szereplők iránti kezdeti rokonszenv a film végére masszív ellenszenvbe csap át, és ez bizony nem könnyíti meg a műélvezetet. Rokonszenv dolgában, ha lehet, még ennél is csehebbül áll a nemrég még ünnepelt dél-afrikai fantaszta, Neill Blomkamp új filmje; itt már az elején csupa idegesítő alak népesíti be a tájat, és még ők a pozitív hősök a történetben. Persze nem kell mindenkit a keblünkre ölelnünk, de amit a jófejség jegyében a Die Antwoord nevű rap-duó tagjai színészi játék – vagy inkább jelenlét – gyanánt művelnek, azzal nem nyernek új rajongókat a rap-rave dél-afrikai leágazásának. A színészettel ismerkedő két zenész családias gengsztercsapatot alkot, hozzájuk kerül – mert Blomkamp filmje nemcsak nagyvárosi gengszterdráma, de cuki gyerekfilm és kőkemény sci-fi is – egy öntudatra ébredt robot. Az ellenséget Hugh Jackman testesíti meg katonás rövidnadrágban, míg a tudomány és a mesterséges intelligencia nevében a Gettómilliomos hajdani sztárja, Dev Patel siet néhány mondatot elhadarni az emberségről. De mindez fabatkát sem ér, ha a rappereket legszívesebben egy messzi-messzi slágerlista legtávolabbi csúcsára, vagy egyenesen a pokolba kívánja az ember, olyan tenyérbe mászóan idegesítők, ahogy hétvégi szabadidős tevékenységként űzik a gengszterkedést. Nem sokat lendít a helyzeten, hogy Blomkamp olyan magabiztosan ragozza a semmit, közelebbről egy csomó régi sci-fi és a Lassie hazatér összegányolt egyvelegét, hogy ehhez képest a heti Adam Sandler-vígjáték is üdítő változatosságnak tűnik.
Az InterCom bemutatója
