Wolfgang Petersen eddig nem annyira a humoráról volt ismert, hanem a vízi, szárazföldi és légi járművek belsejében elkövetett, feszültségkeltő kameramozgásairól, de liftben is nagyon erősnek bizonyult a Hollywoodba elszármazott német maestro, miként azt Clint Eastwood és John Malkovich kettőse a Célkeresztben fináléjában bizonyította. Ilyen pedigrével azt gondolnánk, hogy egy könnyed kis bankrablás meg se kottyanhat a több mint három évtizede a legmagasabb iparági sztenderdek szerint dolgozó szakembernek. A Négyen a bank ellen már csak azért is tuti dolognak tűnhetett, mert Petersen egy saját korai filmjét dolgozta át, s tette mindezt odahaza, a megtért világfiaknak járó tisztelettel övezve. Csak azt a könnyedséget, azt nem sikerült sehonnan sem előcsalni, márpedig egy bohózatba, melyben négy csőbe húzott lúzer – a levitézlett színész, a fafejű bokszoló, a páváskodó reklámos és az anyámasszony katonája banki alkalmazott – igyekszik bosszút állni a pénzüket elnyelő nagybankon, valami kis szellem és szellemesség azért nem ártott volna. Jobb híján megy a harsány marháskodás, ami alighanem azoknak kedves, akik minden körülmények között odavannak Til Schweiger és Matthias Schweighöfer német nyelvterületen méltán híres grimaszaiért. Van beöltözés és kivetkőzés, álszakáll és pápamobil, és előbb-utóbb eljutunk a klotyóig, hogy bátortalan kísérlet történjék az altesti humor bevetésére is. A kis bátortalanságok idővel összeadódnak, és a pápamobil is kihasználatlan marad, ami az összes világvallás szerint bűnös könnyelműség.
Az ADS Service filmje
