Film

Négyen a bank ellen

  • - stein -
  • 2017. november 19.

Film

Wolfgang Petersen eddig nem annyira a humoráról volt ismert, hanem a vízi, szárazföldi és légi járművek belsejében elkövetett, feszültségkeltő kameramozgásairól, de liftben is nagyon erősnek bizonyult a Hollywoodba elszármazott német maestro, miként azt Clint Eastwood és John Malkovich kettőse a Célkeresztben fináléjában bizonyította. Ilyen pedigrével azt gondolnánk, hogy egy könnyed kis bankrablás meg se kottyanhat a több mint három évtizede a legmagasabb ipar­ági sztenderdek szerint dolgozó szakembernek. A Négyen a bank ellen már csak azért is tuti dolognak tűnhetett, mert Petersen egy saját korai filmjét dolgozta át, s tette mindezt odahaza, a megtért világfiaknak járó tisztelettel övezve. Csak azt a könnyedséget, azt nem sikerült sehonnan sem előcsalni, márpedig egy bohózatba, melyben négy csőbe húzott lúzer – a levitézlett színész, a fafejű bokszoló, a páváskodó reklámos és az anyámasszony katonája banki alkalmazott – igyekszik bosszút állni a pénzüket elnyelő nagybankon, valami kis szellem és szellemesség azért nem ártott volna. Jobb híján megy a harsány marháskodás, ami alighanem azoknak kedves, akik minden körülmények között odavannak Til Schweiger és Matthias Schweighöfer német nyelvterületen méltán híres grimaszaiért. Van beöltözés és kivetkőzés, álszakáll és pápamobil, és előbb-utóbb eljutunk a klotyóig, hogy bátortalan kísérlet történjék az altesti humor bevetésére is. A kis bátortalanságok idővel összeadódnak, és a pápamobil is kihasználatlan marad, ami az összes világvallás szerint bűnös könnyelműség.

Az ADS Service filmje

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”