"Hofi Gézával szeretnék játszani" Ternyák Zoltán színész

  • Beszterczey Judit
  • 2002. március 7.

Film

Magyar Narancs: Feldolgozta az eseményeket?

Szinte kizárólag elismerő kritikákat kapott Dettre Gábor Felhő a Gangesz felett című nagyjátékfilmje, amelyet a 33. Magyar Filmszemlén mutattak be. A filmet meghívták a cannes-i fesztiválra is. A szakma is látványosan veregette az alkotók vállát, a díjkiosztáskor azonban beintettek nekik. Egyetlen díjat sem nyertek, leglátványosabban a főszereplő, Ternyák Zoltán mutatta ki csalódottságát.

A színész utoljára 1993-ban forgatott mozifilmet.

Ternyák Zoltán: Már nem vagyok annyira dühös, mint az eredményhirdetés után. Gobbi Hilda szólása, hogy a díjat adják, és nem kapjuk. Azzal vigasztalom magam, hogy szeretik, amit csináltunk. Jancsó Miklós például azt mondta Tóth Ildikónak, a másik főszereplőnek, hogy legszívesebben különdíjat alapítana kettőnknek. Tőlem pedig nyilvánosan bocsánatot kértek egy tévéműsorban. A neves operatőr azt hitte, hogy valóban egy narkós civil vagyok, nem pedig színész. Örülök, hogy ennyire meggyőző voltam, de akkor sem egy béna gyerek ugrált a színpadon, amikor a Hoppárézimi főszerepét alakítottam. Nem terveztem látványos comebacket, én bármelyik pillanatban visszatértem volna, ha olyan feladattal találnak meg.

MN: Biztos benne, hogy az előélete sosem befolyásolta például a filmes feladatait?

TZ: Igen. Egyetlen forgatást sem tettem tönkre, sosem balhéztam felvétel közben.

MN: Pedig a rendezők félnek Ternyákkal dolgozni.

TZ: Félnek. De nemcsak attól, hogy megint mit talál ki ez a bukott angyal, hanem a kérdéseimtől is tartanak. Mindig rákérdeztem, hogy miért kell ezt vagy azt csinálnom. A rendezők pedig nem örülnek annak, hogy nem ültem jól nevelten a fenekemen. Kiderültek a hamisságok. Rádöbbentem, hogy csupán pénzkereseti lehetőséget láttak bennem. Egyedül hagytak, nem segített senki, nem fogták meg a kezemet, nem értettünk egyet. Na, ilyenkor ittam meg fél liter rumot az előadás előtt. Muszáj volt. Senkit sem hibáztatok, hülye voltam.

MN: Dettre Gáborral, a Gangesz rendezőjével is veszekedett.

TZ: Hogyne, majdnem össze is verekedtünk. De szerencsére Dettre sokkal bölcsebb, mint én, hagyta, hogy kibeszéljem a fájdalmaimat. Kazimir Károly, egykori osztályfőnököm magyarázta el nekem, hogy csak azzal veszhetek össze, akivel érdemes. Nagyon érzékeny lelkiállapotban voltunk a forgatás heteiben, ezt a rendező pontosan tudta. Nem mindegyik színész vállalta volna be például, hogy valóban fecskendőt nyom a vénájába. Kölcsönösen tűrtük egymás kifakadásait, hiszen én például valóságos révületbe kerültem a négy hét alatt. Nem piáltam egy kortyot sem.

MN: A Felhő a Gangesz felett egyik kritikájában azt írták, hogy ajándék ebben a filmben szerepelni.

TZ: Visszakaptam az életemet. Azt kaptam most, hogy talán van még kedvem játszani. Mert majdnem elment. Boldogtalan voltam, nem tudtam, ki hisz még bennem. Nem találtam a helyem. Most Dettre Gábor mentett meg, ugyanúgy, ahogy azt Kővári Katalin rendezőnő tette meg akkor, amikor kirúgtak a Katonából. Kitalálta az Éjszakai Színházat, ahova, megkockáztatom, azért jöttek el a színészek, hogy újra együtt játszhassunk. Újra szólt a hatlövetű, ugyanúgy, mint most. Dettre szabadságot adott. Ez sokkal fontosabb, mint bármilyen díj.

MN: Színházban is nagyon rég játszott. Utoljára 1999-ben, az Emigránsokban láthattuk, amiért a legjobb férfialakítás díját kapta a Veszprémi Színházi Találkozón. Miért nincs színpadon?

TZ: Egyszerűen nem volt kedvem hozzá. Munkaköri kötelességből nem vagyok hajlandó sehol sem szerepelni. Az utolsó darabontot is eljátszom, ha érzek rá késztetést. De így, ilyen viszonyok mellett semmiféleképp. Elfáradt, kifingott a szakma: manökeneket, modelleket vesznek fel a főiskolára, nincsenek érvényes emberek. Pedig nekünk az a feladatunk, hogy tükröt tartsunk a társadalom elé. Nézem a Filmmúzeum csatornáját: elképesztően blőd történetek, hiteles színészekkel, önmagukat kapták vissza az emberek. Na, ez múlt el azzal, hogy befurakodott a színészek életébe a kalmárszellem, gyárak működnek színház címen. Persze egyetlen kollégámat sem szeretném bántani, hiszen éhen döglenének, ha nem vállalnának el minden szart.

MN: Tényleg, miből élt?

TZ: Mondhatni, homeless lettem. A barátaim és a kedves ismerőseim tartottak el. Van egy húszasod, meghívsz egy fröccsre, ilyesmi. ´k pedig megetettek, megitattak. Szívesebben viseltem el azt, hogy kollegiális alapon a színészhaverokon élősködjek, csak ne kerüljek vissza abba a hamisságba, ahonnan megszöktem. Néha hívtak a rádióba, akkor onnan volt pénzem. Hallgatnom kellett, nincs ebben semmi furcsa.

MN: Múlt időt használ.

TZ: Igen. Várom azokat az embereket, akiknek legalább olyan hiányérzetük van, mint nekem. Egyedül nem tudok zászlót bontani, a sínek alá sem szeretnék menni. Egyedül gyáva vagyok, szükségem van játszótársakra. Most megint elindult valami körülöttem, több külföldi fesztiválra is meghívták a filmet. Itthon valószínűleg áprilisban forgalmazzák a Gangeszt, a Budapest Filmmel tárgyalunk. Több rendező is megkeresett, hogy dolgozzunk, de még semmi biztosat nem mondhatok. Amíg nem hallom azt, hogy "csapó", addig csak az álmaimról beszélek. Hofi Gézával szeretnék játszani. Tőle tanulni meg, milyen az, ha valaki a padlóról áll fel.

Beszterczey Judit

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.