Hol a pokol? - Börtön

  • - sisso -
  • 2005. december 1.

Film

Eve Ensler, a híres Vaginamonológok szerzője kreatív írói műhelyt szervezett Bedford Hills női fegyházában.

Eve Ensler, a híres Vaginamonológok szerzője kreatív írói műhelyt szervezett Bedford Hills női fegyházában. Kíváncsi volt arra, képesek-e megváltoztatni egy ember életét a kimondott, leírt szavak. A résztvevők többnyire gyilkosságért elítélt nők, feketék, latinok, fehérek, kövérek, soványak, szótlanok és nagyszájúak. Annyi a közös bennük, hogy elsőre egyiket sem mondanánk bűnözőnek. Judith Katz, Madeleine Gavin és Gary Sunshine Sundance-nyertes filmje e műhelymunkát dokumentálja. Azt a folyamatot, ami a börtön foglalkoztatójában zajlik, és azt, ahogy néhány ismert színésznő - köztük Glenn Close, Rosie Perez, az Oscar-díjas Marisa Tomei - egy pazar lakásban együtt készül fel az írások börtönbeli felolvasására. A film ritmusa következetesen a "zárthelyi házi feladatok" felolvasása és megbeszélése, a lakásban ülő színésznők szövegpróbái és reflexiói, valamint a film végére kifutó valódi előadás képeire épül. Az előadás alatt mindig láthatjuk annak az elítéltnek az arcát is egy kis időre, akinek a személyes történeténél tartunk. Magasztos pillanatok ezek. Tanúi lehetünk a mű megszületésének, a testi és lelki fájdalomnak, ahogy a résztvevők elmesélik, mi indította őket tetteikre (a csoportterápiákról elmaradhatatlan gyermekkori élményekig visszamenőleg).

A kész alkotás egy hosszú, összegző monológ, amelyet a film közben is hallható gyakorlatokból végül egy elítélt írt. Mire kész a munka, a filmnek is majdnem vége. Nem hiszem, hogy volna valaki, aki ezután ne kezdene el hinni abban a közhelyben, hogy az ember képes megváltozni, ha maga is akarja. Mindenesetre ezek a nők megtanultak a saját tetteikre reflektálni. Hogyan tudják ezek a csajok a börtönélet minden rohadt momentumát a saját életükre vonatkozó hasznos dologként kezelni, a celláikból kereknek látni a világot? A színésznők ellentétes utat járnak be, úgy lesznek egyre szomorúbbak, ahogy haladnak előre az írásokban...

Akarom, hogy a szavaim hatására... USA, 2003

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.