VERZIÓ - Film

Hosszútávfutók

  • - ts -
  • 2017. december 9.

Film

Kenya nyilvánvalóan nem az ígéret földje: zsúfolt, kilátástalan nagyvárosok, kopár, kilátástalan vidék, csontsovány állatok, kiégett kukoricás, kiszámíthatatlan politikai viszonyok, európai értelemmel alig is felfogható szegénység. Az iskola elérhetetlen álom, kitörési lehetőség nincs. De Kenyában teremnek a világ legjobb hosszútávfutói, gyorsak, kitartóak, soha fel nem adják. De mindegyikükből az érzékeny nagyvilág leg­őszintébb sajnálatára nem lehet olimpiai bajnok. Viszont európai pénzdíjas versenyeken azért megállhatják a helyüket. Mert Európa viszont az ígéret földje.

Ha tehát történetesen kenyainak születtél, hát jó, éppenséggel nem egy öttalálatos, de van némi esélyed, ha gyorsan szeded a lábad, s megakad rajtad egy német sportmenedzser szeme. Így jártak Daniel Andreas Sager filmjének hősei is. Megtörtént velük a csoda! Beköszönt a német Mikulás, irány a mesevilág, futólépésben!

Sager érzékletes képekben mutatja meg, hogyan megy az élet Kenyában – rosszul. S még érzékletesebbekben azt, hogy hogyan megy az európai élsport másodvonalában – el nem hinnék, dettó rosszul. Rengeteg elemésztett energia, önkínzás, túlterheltség, s e túlterheltségből adódó gyakori sérülések.

De futni kell, nincs megállás, mert a rendszer jutalékos, és a Mikulás puttonya nagy, tele kell rakni. Mi mással, pénzzel. Azzal, amit haza kéne küldeni a hátramaradott gyerekeknek, családnak. Azzal, amit egy emberi(bb) életre kellene fordítani. Ezért a nap 24 órájában szó szerint gürizni kell. Futni azokat a rohadt maratonokat, pont úgy, mint egy mókuskerékben.

November 16., 21.45, Művész; november 18., 13.45, Toldi

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.