Kenya nyilvánvalóan nem az ígéret földje: zsúfolt, kilátástalan nagyvárosok, kopár, kilátástalan vidék, csontsovány állatok, kiégett kukoricás, kiszámíthatatlan politikai viszonyok, európai értelemmel alig is felfogható szegénység. Az iskola elérhetetlen álom, kitörési lehetőség nincs. De Kenyában teremnek a világ legjobb hosszútávfutói, gyorsak, kitartóak, soha fel nem adják. De mindegyikükből az érzékeny nagyvilág legőszintébb sajnálatára nem lehet olimpiai bajnok. Viszont európai pénzdíjas versenyeken azért megállhatják a helyüket. Mert Európa viszont az ígéret földje.
Ha tehát történetesen kenyainak születtél, hát jó, éppenséggel nem egy öttalálatos, de van némi esélyed, ha gyorsan szeded a lábad, s megakad rajtad egy német sportmenedzser szeme. Így jártak Daniel Andreas Sager filmjének hősei is. Megtörtént velük a csoda! Beköszönt a német Mikulás, irány a mesevilág, futólépésben!
Sager érzékletes képekben mutatja meg, hogyan megy az élet Kenyában – rosszul. S még érzékletesebbekben azt, hogy hogyan megy az európai élsport másodvonalában – el nem hinnék, dettó rosszul. Rengeteg elemésztett energia, önkínzás, túlterheltség, s e túlterheltségből adódó gyakori sérülések.
De futni kell, nincs megállás, mert a rendszer jutalékos, és a Mikulás puttonya nagy, tele kell rakni. Mi mással, pénzzel. Azzal, amit haza kéne küldeni a hátramaradott gyerekeknek, családnak. Azzal, amit egy emberi(bb) életre kellene fordítani. Ezért a nap 24 órájában szó szerint gürizni kell. Futni azokat a rohadt maratonokat, pont úgy, mint egy mókuskerékben.
November 16., 21.45, Művész; november 18., 13.45, Toldi
