Film

Hurrá, zuhanunk!

Robert Zemeckis: Kényszerleszállás

  • - köves -
  • 2013.02.01 09:47

Film

Az alkohol öl, butít és nyomorba dönt - ez épp oly alapigazsága az életnek, mint az, hogy alkoholistát alakítani filmvásznon szép és nemes cselekedet, melynek már rég külön kategóriát kellett volna szentelni az Oscaron. Ray Milland a Férfiszenvedélyben szemezett üveges tekintettel az üveggel, meg is kapta érte a díjat, miként megkapta azt a Las Vegasban végállomásozó Nicolas Cage is. Ám míg ők szimpla piásokat alakítottak csupán, Denzel Washington repülőgép-vezetés közben vedel, ami mégiscsak egy külön kategória.


 

Robert Zemeckis filmje egy, az átlagnál merészebb reggeli ébredéssel indít, amennyiben merésznek számít, ha echte hollywoodi filmben valaki (nem Denzel) bugyi nélkül kel. Persze jelzésértéke (is) van a mellékszerepben meztelen stewardessnek, aki hősünkkel, a főszerepben kokainozó pilótával ébred; itt bizony meg lesznek mutatva és néven lesznek nevezve a dolgok, legyenek azok intim részek vagy széteső repülőgép-alkatrészek. Kisvártatva jönnek is az utóbbiak: úgy esik szét a hatás alatt álló pilóta alatt az utasokkal teli repülő, hogy azt öröm nézni. A vérben a kokain, a gépen a légörvény dolgozik, a gép a zuhanás mellett dönt, de a poros orrú pilótának akad egy jobb ötlete – és ez az ötlet a zuhanós filmek történetének egyik legemlékezetesebb zuhanását eredményezi.

A gép földet ér, de a filmnek még sokáig nincs vége. Azért még nem jár díj, ha csak csodálkozunk a kokainistán, de azért már jár, ha elgondolkodunk az okain is tán - és az elkövetkező órákban elgondolkodunk. És ezt olyan mélyen tesszük, oly nagyon megértjük, amit meg kell, hogy a végén már-már túlkapásnak tűnik a kezdeti meztelenkedés meg a bravúros zuhanás, mert mi Denzel kezét szeretnénk fogni a kijózanodás felé vezető úton. Azon a rögös és számos buktatóval teli úton, melyen saját démonjai mellett még John Goodman is hátráltatja hősünket: a pilóta házipatikusát alakító nagy testű színész mintha csak egy másik filmből lépett volna elő: egy rossz magaviseletű, felelőtlen, végig zuhanós-meztelenkedős, az alagúttal igen, de a fénnyel mit sem törődő, az Oscar-díjakat pimaszul semmibe vevő darabból. Ám még ő sem képes visszatéríteni a filmet a rossz és helyes útra. Pedig milyen üdvözítően kilátástalanul indult minden.

A UIP-Duna Film bemutatója


Neked ajánljuk

Ne zavarjanak, lázadok

  • SzSz

A címbeli Frank a másfél órás játékidő alatt háromszor lép színpadra, valójában énekelni azonban csak egyszer halljuk – már ez is jelzi, hogy ez nem egy szennyhullámot tematizáló punkmozi.

Halál a tengeralattjárón

  • Bacsadi Zsófia

Tobias Lindholm rendhagyó krimije minden, ami az épp aranykorát élő true crime és skandináv noir nem. A nézők nem bírják megunni a gyilkosok tragikus gyerekkorát, aberrált szexuális szokásait és sötét karizmáját, a dilettáns pszichologizálást és persze a véres részleteket.

Kérem a következőt!

  • Nagy István

Ha valaki a ’w’, a ’h’ és az ’o’ betűket látja közvetlenül egymás mellé írva, az mostanság valószínűleg sokkal hamarabb asszociál az Egészségügyi Világszervezetre (WHO), mint a hatvanas–hetvenes évek egyik legjelentősebb zenekarára, a mai napig is létező The Who-ra. Monolitikus lemezük, a Who’s Next nemrég volt 50 éves, ami jó indok egy kis visszatekintésre. A Who mifelénk soha nem lett igazán kultikus együttes, ezért nem csak az album, a zenekar történetét is érdemes feleleveníteni.

Titkok, tengelicék

  • Dékei Kriszta

A Pannonhalmi Főapátság kiállítása nem pusztán egy kortárs kiállítás, hiszen olyan dolgokra/tárgyakra és a bencés közösség által használt terekre is rápillanthatunk, amelyekre eddig a kívülállóknak nem volt lehetőségük.

Kaptafa

  • Kiss Annamária

Nem könnyű feladat egy lakásfelújítás: épp egy fél vagy negyedkész házban járunk, ahol még minden munkaterület. Jól indul az előadás: a házigazda Alice (Ónodi Eszter) és barátnője, Magrete (Pelsőczy Réka) közös belépője az utóbbi idők egyik legsikerültebbje.

Pillanatnyi hatás

  • Rádai Andrea

A legtöbbször annyi történik, hogy egy vagy több ember áthalad valamilyen módon, valamilyen jelmezben a színpadon. Peter Brooktól tudjuk, hogy ez már elég a színházhoz, de most sokat hörögnek és táncolnak is a színészek a 33 álomban, néha meg fojtogatják és kibelezik egymást. Minden Bodó Viktor-produkcióban vannak agyeldobós jelenetek, de a rendező most mintha kifejezetten az úgynevezett „cool fun” esztétikának szentelte volna az egész előadást, ami tényleg elejétől a végéig téboly, agyrém, lázálom és káosz, és akkor még finom voltam.

Síkság

Magas labda, ha egy műsor, pláne egy podcast vagy YouTube-csatorna a világ idegesítő dolgaira reflektál. Nagyon hamar kiderül ugyanis, hogy minden idegesítő. És maga a műsor is villámgyorsan idegesítővé válik. A Márkó és Barna Síkideg az „új Index” legnépszerűbb, immár a harmadik évadot taposó audiovizuális produkciója a havi podcast-sikerlistákon általában a csúcs közelében tanyázik.

Egy banánköztársaság bukása

  • Ács Pál

Banánköztársaság – ezt a szót jobbára csak átvitt értelemben használjuk az eltorzult gazdasági-társadalmi berendezkedésű, nagyhatalmi érdekek hálójában vergődő országocskákra, alig gondolva azokra a kicsiny közép-amerikai államokra, amelyek tényleg szinte kizárólag a banánexportjukból tartják fenn magukat.

Ölniük kell

A szakértők szerint majdnem minden megyében tartanak illegális kutyaviadalokat, hiába lehet az ilyen szadista cselekményért akár három év börtönbüntetést is kiszabni. A bűnözők egy lépéssel a hatóságok előtt járnak.

Melyik út megyen itt Budára?

  • A szerk.

A magyar film újra régi fényében ragyog! Sőt, jobb mint valaha, veri a világot. Csak az nem teljesen eldöntött még, hogy ez a Vajna-korszak elmúltának köszönhető, vagy annak az egyelőre ismeretlen zseninek, aki leforgatta a Borkorcsolyát, ezt a gyönyörű, a magyar valóságot teljes mélységben és oly híven ábrázoló, mégis vidám és legyőzhetetlenül optimista, ráadásul alig 22 másodperces remekművet.

Készpénz és ígéret

  • A szerk.

„Ellenzéket is váltottunk. Leváltottuk a szocialista párton belül azokat, akik nem akartak változást, akik féltek az elszámoltatástól. Leváltottuk azokat, akik bizonytalankodtak, leváltottuk azokat, akik bármilyen szélsőséges magatartást hirdettek, akik üzleteltek a hatalommal, akiket meg lehetett venni, akiket meg lehetett zsarolni, meg lehetett fenyegetni” – mondta Márki-Zay Péter vasárnap esti győzelmi beszédében a budapesti Anker közben a lelkes publikum előtt.