Film

Idegesítő nagybácsi – Torrente 4

  • Baski Sándor
  • 2012. április 19.

Film

Bár Santiago Segura még az ötvenet sem töltötte be, nagy kockázatot nem vállalunk, ha kijelentjük: élete fő művét már több mint egy évtizede megalkotta. A fasiszta, hímsoviniszta, alkoholista és homofób exzsaru kalandjait elregélő Torrente, a törvény két balkeze (1998) nem csak Spanyolországban, de nálunk is villámgyorsan kultstátuszba emelkedett, köszönhetően többek közt a frappánsan magyarított poénoknak és Csuja Imre ihletett szinkronjának. A Segura által alakított, minden lehetséges emberi aljasságot és gyarlóságot megtestesítő korrupt nyomozó figurája – a visszataszító külsőt és a még ocsmányabb belsőt illetően – olyan bravúrosra sikeredett, hogy a továbbfejlesztéséhez is hasonló bravúr szükségeltetett volna.

Segura viszont úgy döntött, meg sem próbálja a lehetetlent – inkább leforgatta még kétszer ugyanazt a filmet, ugyanazokkal a poénokkal, ugyanarra a történetsablonra építve. Míg az első részt illetően többé-kevésbé biztosak lehettünk benne, hogy a francói örökséget büszkén hordozó spanyol nacionalizmus és az általános emberi aljasság bizarr paródiáját látjuk, a folytatásokba már csak annyi társadalomkritika szorult, mint egy trash reality show tetszőleges epizódjába.


A menetrendszerűen érkező legfrissebb, negyedik rész sem variál sokat a bevált alapsémán, ha csak azt nem tekintjük jelentős fordulatnak, hogy Torrente ezúttal oda kerül, ahová való: a börtönbe. Segura el is játszadozik a vonatkozó filmklasszikusok műfaji kliséivel, még a Menekülés a győzelembe alapötletét is kölcsönveszi, a börtön falain kívül ellenben ezúttal sem futja többre néhány fingós viccnél és az elmaradhatatlan rasszista és szexista beszólásoknál. A politikai inkorrektségben való dagonyázás továbbra is bír némi szórakoztató értékkel, viszont sokkolónak és bátornak már aligha nevezhetők ezek a gegek. Nem véletlen, hogy míg az első három rész nálunk csak VHS-en, illetve DVD-n jelent meg, a negyedik felvonást már moziban, ráadásul 3D-ben csodálhatjuk meg. (A térhatás, stílszerűen szólva, ezúttal sem több szimpla parasztvakításnál.)

José Luis Torrente figuráját is elérte a kultikus (anti)hősök végzete: bekerült a fősodorba; a kollektív psziché legmélyebb bugyraiból előmászó polgárpukkasztó rémből azzá az idegesítő nagybácsivá vált, aki ugyanazokkal a disznó viccekkel untat bennünket minden egyes találkozásnál.

A PARLUX Entertainment bemutatója.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.