Film

Idegesítő nagybácsi – Torrente 4

  • Baski Sándor
  • 2012. április 19.

Film

Bár Santiago Segura még az ötvenet sem töltötte be, nagy kockázatot nem vállalunk, ha kijelentjük: élete fő művét már több mint egy évtizede megalkotta. A fasiszta, hímsoviniszta, alkoholista és homofób exzsaru kalandjait elregélő Torrente, a törvény két balkeze (1998) nem csak Spanyolországban, de nálunk is villámgyorsan kultstátuszba emelkedett, köszönhetően többek közt a frappánsan magyarított poénoknak és Csuja Imre ihletett szinkronjának. A Segura által alakított, minden lehetséges emberi aljasságot és gyarlóságot megtestesítő korrupt nyomozó figurája – a visszataszító külsőt és a még ocsmányabb belsőt illetően – olyan bravúrosra sikeredett, hogy a továbbfejlesztéséhez is hasonló bravúr szükségeltetett volna.

Segura viszont úgy döntött, meg sem próbálja a lehetetlent – inkább leforgatta még kétszer ugyanazt a filmet, ugyanazokkal a poénokkal, ugyanarra a történetsablonra építve. Míg az első részt illetően többé-kevésbé biztosak lehettünk benne, hogy a francói örökséget büszkén hordozó spanyol nacionalizmus és az általános emberi aljasság bizarr paródiáját látjuk, a folytatásokba már csak annyi társadalomkritika szorult, mint egy trash reality show tetszőleges epizódjába.


A menetrendszerűen érkező legfrissebb, negyedik rész sem variál sokat a bevált alapsémán, ha csak azt nem tekintjük jelentős fordulatnak, hogy Torrente ezúttal oda kerül, ahová való: a börtönbe. Segura el is játszadozik a vonatkozó filmklasszikusok műfaji kliséivel, még a Menekülés a győzelembe alapötletét is kölcsönveszi, a börtön falain kívül ellenben ezúttal sem futja többre néhány fingós viccnél és az elmaradhatatlan rasszista és szexista beszólásoknál. A politikai inkorrektségben való dagonyázás továbbra is bír némi szórakoztató értékkel, viszont sokkolónak és bátornak már aligha nevezhetők ezek a gegek. Nem véletlen, hogy míg az első három rész nálunk csak VHS-en, illetve DVD-n jelent meg, a negyedik felvonást már moziban, ráadásul 3D-ben csodálhatjuk meg. (A térhatás, stílszerűen szólva, ezúttal sem több szimpla parasztvakításnál.)

José Luis Torrente figuráját is elérte a kultikus (anti)hősök végzete: bekerült a fősodorba; a kollektív psziché legmélyebb bugyraiból előmászó polgárpukkasztó rémből azzá az idegesítő nagybácsivá vált, aki ugyanazokkal a disznó viccekkel untat bennünket minden egyes találkozásnál.

A PARLUX Entertainment bemutatója.

Figyelmébe ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)