Film

Idegesítő nagybácsi – Torrente 4

  • Baski Sándor
  • 2012. április 19.

Film

Bár Santiago Segura még az ötvenet sem töltötte be, nagy kockázatot nem vállalunk, ha kijelentjük: élete fő művét már több mint egy évtizede megalkotta. A fasiszta, hímsoviniszta, alkoholista és homofób exzsaru kalandjait elregélő Torrente, a törvény két balkeze (1998) nem csak Spanyolországban, de nálunk is villámgyorsan kultstátuszba emelkedett, köszönhetően többek közt a frappánsan magyarított poénoknak és Csuja Imre ihletett szinkronjának. A Segura által alakított, minden lehetséges emberi aljasságot és gyarlóságot megtestesítő korrupt nyomozó figurája – a visszataszító külsőt és a még ocsmányabb belsőt illetően – olyan bravúrosra sikeredett, hogy a továbbfejlesztéséhez is hasonló bravúr szükségeltetett volna.

Segura viszont úgy döntött, meg sem próbálja a lehetetlent – inkább leforgatta még kétszer ugyanazt a filmet, ugyanazokkal a poénokkal, ugyanarra a történetsablonra építve. Míg az első részt illetően többé-kevésbé biztosak lehettünk benne, hogy a francói örökséget büszkén hordozó spanyol nacionalizmus és az általános emberi aljasság bizarr paródiáját látjuk, a folytatásokba már csak annyi társadalomkritika szorult, mint egy trash reality show tetszőleges epizódjába.


A menetrendszerűen érkező legfrissebb, negyedik rész sem variál sokat a bevált alapsémán, ha csak azt nem tekintjük jelentős fordulatnak, hogy Torrente ezúttal oda kerül, ahová való: a börtönbe. Segura el is játszadozik a vonatkozó filmklasszikusok műfaji kliséivel, még a Menekülés a győzelembe alapötletét is kölcsönveszi, a börtön falain kívül ellenben ezúttal sem futja többre néhány fingós viccnél és az elmaradhatatlan rasszista és szexista beszólásoknál. A politikai inkorrektségben való dagonyázás továbbra is bír némi szórakoztató értékkel, viszont sokkolónak és bátornak már aligha nevezhetők ezek a gegek. Nem véletlen, hogy míg az első három rész nálunk csak VHS-en, illetve DVD-n jelent meg, a negyedik felvonást már moziban, ráadásul 3D-ben csodálhatjuk meg. (A térhatás, stílszerűen szólva, ezúttal sem több szimpla parasztvakításnál.)

José Luis Torrente figuráját is elérte a kultikus (anti)hősök végzete: bekerült a fősodorba; a kollektív psziché legmélyebb bugyraiból előmászó polgárpukkasztó rémből azzá az idegesítő nagybácsivá vált, aki ugyanazokkal a disznó viccekkel untat bennünket minden egyes találkozásnál.

A PARLUX Entertainment bemutatója.

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.