Film

Idegesítő nagybácsi – Torrente 4

  • Baski Sándor
  • 2012. április 19.

Film

Bár Santiago Segura még az ötvenet sem töltötte be, nagy kockázatot nem vállalunk, ha kijelentjük: élete fő művét már több mint egy évtizede megalkotta. A fasiszta, hímsoviniszta, alkoholista és homofób exzsaru kalandjait elregélő Torrente, a törvény két balkeze (1998) nem csak Spanyolországban, de nálunk is villámgyorsan kultstátuszba emelkedett, köszönhetően többek közt a frappánsan magyarított poénoknak és Csuja Imre ihletett szinkronjának. A Segura által alakított, minden lehetséges emberi aljasságot és gyarlóságot megtestesítő korrupt nyomozó figurája – a visszataszító külsőt és a még ocsmányabb belsőt illetően – olyan bravúrosra sikeredett, hogy a továbbfejlesztéséhez is hasonló bravúr szükségeltetett volna.

Segura viszont úgy döntött, meg sem próbálja a lehetetlent – inkább leforgatta még kétszer ugyanazt a filmet, ugyanazokkal a poénokkal, ugyanarra a történetsablonra építve. Míg az első részt illetően többé-kevésbé biztosak lehettünk benne, hogy a francói örökséget büszkén hordozó spanyol nacionalizmus és az általános emberi aljasság bizarr paródiáját látjuk, a folytatásokba már csak annyi társadalomkritika szorult, mint egy trash reality show tetszőleges epizódjába.


A menetrendszerűen érkező legfrissebb, negyedik rész sem variál sokat a bevált alapsémán, ha csak azt nem tekintjük jelentős fordulatnak, hogy Torrente ezúttal oda kerül, ahová való: a börtönbe. Segura el is játszadozik a vonatkozó filmklasszikusok műfaji kliséivel, még a Menekülés a győzelembe alapötletét is kölcsönveszi, a börtön falain kívül ellenben ezúttal sem futja többre néhány fingós viccnél és az elmaradhatatlan rasszista és szexista beszólásoknál. A politikai inkorrektségben való dagonyázás továbbra is bír némi szórakoztató értékkel, viszont sokkolónak és bátornak már aligha nevezhetők ezek a gegek. Nem véletlen, hogy míg az első három rész nálunk csak VHS-en, illetve DVD-n jelent meg, a negyedik felvonást már moziban, ráadásul 3D-ben csodálhatjuk meg. (A térhatás, stílszerűen szólva, ezúttal sem több szimpla parasztvakításnál.)

José Luis Torrente figuráját is elérte a kultikus (anti)hősök végzete: bekerült a fősodorba; a kollektív psziché legmélyebb bugyraiból előmászó polgárpukkasztó rémből azzá az idegesítő nagybácsivá vált, aki ugyanazokkal a disznó viccekkel untat bennünket minden egyes találkozásnál.

A PARLUX Entertainment bemutatója.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.