Sokan dicsérték Timur Vermes német író bátorságát szerfelett sikeres műve eredetinek vélt alaphelyzete miatt, mely szerint a Führer megjelenik a jelenkori Berlinben, ott hamar átlátja, hogy a fogyasztói társadalomból, multikultiból kiábrándult német társadalomban ismét igény mutatkozik eszméire – amelyeket nem is habozik terjeszteni. Mindehhez a Hitlert holmi imitátornak vélő figurában jó üzletet látó média nyújt segítséget. Óvodás volt még az 56-os apától született kis Timur, amikor a papa óhazájában megjelent Moldova György Hitler Magyarországon c. írása, ami jóval színvonalasabb kivitelezésben már eljátszott a gondolattal, hogy mi lenne, ha az agilis Adolf visszatérne. De pont ugyanarra a következtetésre jutott ő is: hogy volna rá igény.
A filmszatíra alapjául szolgáló, bulvárosan felületes, a saját maga teremtette világ logikájának is fittyet hányó, viszont kellően közhelyes humorú, ezért könnyen fogyasztható művecske, ill. a belőle készült film nem nyújt valódi társadalomkritikát. A kiinduló helyzetből néhány poénon kívül semmi fontosat sem tud kibontani, mert csupán saját jópofaságaira reflektál. Nem humora van, csak a csikorgó poénkodás próbál annak látszani: be-beszólogat aktív politikusoknak (lehet a Merkelt leértékelő jelzőkön kuncogni), kajánkodik néhány erőltetett szituáción (a Führert is túl puhának tartó neonácik jól megverik a reinkarnálódott vezért, akinek titkárnője viszont ezúttal zsidó) és elsüti a legkézenfekvőbb vicceket (Hitlernek, ugye, nem kell politikailag korrektnek lennie).
Forgalmazza a Pannonia Entertainment
