Film

Nézd, ki van itt

  • 2016. november 6.

Film

Sokan dicsérték Timur Vermes német író bátorságát szerfelett sikeres műve eredetinek vélt alaphelyzete miatt, mely szerint a Führer megjelenik a jelenkori Berlinben, ott hamar átlátja, hogy a fogyasztói társadalomból, multikultiból kiábrándult német társadalomban ismét igény mutatkozik eszméire – amelyeket nem is habozik terjeszteni. Mindehhez a Hitlert holmi imitátornak vélő figurában jó üzletet látó média nyújt segítséget. Óvodás volt még az 56-os apától született kis Timur, amikor a papa óhazájában megjelent Moldova György Hitler Magyarországon c. írása, ami jóval színvonalasabb kivitelezésben már eljátszott a gondolattal, hogy mi lenne, ha az agilis Adolf visszatérne. De pont ugyanarra a következtetésre jutott ő is: hogy volna rá igény.

A filmszatíra alapjául szolgáló, bulvárosan felületes, a saját maga teremtette világ logikájának is fittyet hányó, viszont kellően közhelyes humorú, ezért könnyen fogyasztható művecske, ill. a belőle készült film nem nyújt valódi társadalomkritikát. A kiinduló helyzetből néhány poénon kívül semmi fontosat sem tud kibontani, mert csupán saját jópofaságaira reflektál. Nem humora van, csak a csikorgó poénkodás próbál annak látszani: be-beszólogat aktív politikusoknak (lehet a Merkelt leértékelő jelzőkön kuncogni), kajánkodik néhány erőltetett szituáción (a Führert is túl puhának tartó neonácik jól megverik a reinkarnálódott vezért, akinek titkárnője viszont ezúttal zsidó) és elsüti a legkézenfekvőbb vicceket (Hitlernek, ugye, nem kell politikailag korrektnek lennie).

Forgalmazza a Pannonia Entertainment

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.