Film

Magyar Narancs: Elhiszem, hogy unod, de legalább említsük meg: 1983-ban megnyerted a Ki mit tud?-ot, és egy csapásra híres lettél, mert akkoriban a Ki mit tud? még nagy szám volt, az egész ország ott ült a tévé előtt. Mennyire változtatta meg a siker az életedet?

Magyar Narancs: A Műcsarnokban április kilencedikén mutatták be a bibliai szövegekre írott

Magyar Narancs: Mit szóltál a film bemutatása körüli felhajtáshoz?

A Budapesti Tavaszi Fesztivál és az Olasz Kultúrintézet vendégeként vett részt a Pasolini emlékére rendezett programokon. A híres rendező felfedezettje ő, csaknem minden filmjében játszott. A költő, filmrendező, esszéista, drámaíró maga volt a megtestesült provokáció. Az olasz kommunisták pedofil botránya miatt zárták ki a pártból, az egyház istenkáromlónak tartotta, a jobboldal számára elfogadhatatlan volt baloldalisága és homoszexualitása. Ninetto tizenegy évig volt Pasolini legközvetlenebb barátja, szerelme, társa, fia.

Balassagyarmat példamutató város: jelentős sztrapacskakészlettel rendelkezik, karnyújtásnyira folyik a szlovák sör, és ha a művházban Kispál-koncertet rendeznek, ott a népessége is összeírható. Március 18-án magam sem bírtam ellenállni: izgatott, hogy az én zenekaromnak mi köze a (megjelenés előtt álló) Kispál ramix albumhoz, aztán így tovább, így tovább - bővebben majd április 1-jén, az Almássy tér "csöndesülős" koncertjén.

Először tizenöt kötete jelent meg, regények, novelláskötetek, mesék. Számos színdarabot, hangjátékot, illetve forgatókönyvet írt, XX. századi klasszikusnak számító írót fordított angolból, és hét éven át volt a magyar televízió irodalmi, színházi műsorainak szerkesztője. Azért e felsorolás, mert amikor az ember díjat kap, illik összegezni. Békés Pál pedig, akinek különösen a dolgok fonákságára szeret nyílni írói szeme, a múlt héten kapta meg a József Attila-díjat és a Soros Alapítvány Alkotói Díját is sűrű egymásutánban.

Hat évvel a Kosztolányit adaptáló Esti Kornél csodálatos utazása után mutatták be második nagyjátékfilmjét: A mi szerelmünk története személyes, sőt a rendező családjához is kötődik.

1965-70 körül a pártállami tűréshatáron mozgó kollégák között állított ki (Iparterv, R-Klub), majd, miután idegeire mentek a saját tűréshatárát átlépő rendőri zaklatások, műveit megsemmisítette és leállt. A 70-es évek közepétől a budavári gótikus szoborleletekről készített régészeti rajzokkal kereste kenyerét. Mostani önironikus kamarakiállításán önmagával sakkozik a rajzokon, mégis csak veszíthet.

1990-ben végzett a Színművészeti Főiskolán, Szinetár Miklós osztályában. Ezt követően négy éven át volt a Radnóti Színház tagja, egy vagy két évet kivéve folyamatosan forgatott: dolgozott Deák Krisztinával, Lukáts Andorral, András Ferenccel, Tímár Péterrel, Enyedi Ildikóval, és több tévéjátékban is szerepelt. A Radnóti Színházból az Új Színházba igazolt, Székely Gábor eltávolítása óta szabadúszóként dolgozik. Az idei filmszemlén színészi különdíjat kapott. A mozikban most Jadvigaként lép elénk.

A nagy sikerű ír filmhét vendégeként új filmjével itt járt az ember a ´92-es Síró játék emberarcú IRA-terroristája mögül. Alakításáért Oscar-díjra, sőt ugyanabban az évben Tony-díjra is jelölték, ráadásul a Someone who´ll watch over me című darabban egy túszt játszott. Rea Neil Jordan filmjeinek visszatérő szereplője, és néhány híressé vált honfitársával ellentétben nem veszi beskatulyázásnak, ha ír színészként emlegetik. Megszokott arckifejezése még éppen elviselhető gyomorproblémákat sejtet, köztudottan utálja a sajtót, aztán kiderül, hogy mindenről van véleménye, és ha már itt van, el is mondja.

A Vígszínház társulatának ünnepelt művésznője több kortárs magyar író drámájában játszott már. Esterházy Péter szövegeivel színésznőként a Galkó Balázs által rendezett Fuharosokban találkozott, Zsófit alakította. A múlt hónap elején mutatták be a Vígszínház házi színpadán Marton László rendezésében az Egy nőt.

A Bárkában állítja színpadra Peter Oswald Versekkel kártyázó szép hölgyek című verses drámáját, egy XVIII. századi japán szerző, Chikamatsu Monzaemon bábjátékának (bunraku) adaptációját. (Bemutató: február 25.) Immár másodszor rendez Magyarországon, legutóbb ´97-ben, amikor Helen Edmundson Irtás című színművét rendezte a Debreceni Csokonai Színházban. Neki köszönhető, hogy Határ Győzőt drámaíróként is megismerték Angliában: az Elefántcsordát ´94-ben mutatták be az exeteri Northcott Theatre Studióban. Az Oxford University egykori görög-latin szakos hallgatója amatőrként került a színházi szakmába, és jelenleg a Kent Opera társulatának művészeti igazgatója.

Több rangos francia díj után Csillaghegy és a budapesti francia diaszpóra szívét is megnyerte a párizsi Ekova zenekar. Amerikai-iráni-algériai születésű tagjainak receptje: a fiktív nyelvű ének, a keményen effektezett lant, a különféle keleti ütőhangszerek és a háttérben maratonit kocogó DJ lágy elektronikája nekünk is bejött; a többiről Diedre Dubois énekesnőt kérdeztük.

Tavaly már tudósítottunk egy osztrák filmhétről, amely igyekezett a szomszédos ország kortárs filmes társadalmáról teljes képet adni, s amelynek központi figurája és régiesen szólva fenegyereke a neorealista, szikár Michael Haneke volt. Az elmúlt heti kis filmszemle nemcsak egyszerű folytatása volt a tavalyinak, hanem bemutatta a huszonévesek filmezési elképzeléseinek elszigeteltségellenes stratégiákra épülő momentumait, és arra is fény derült, hogy az "új hullámos" osztrák filmes generáció többé-kevésbé Haneke köpönyegéből bújt elő.