VERZIÓ - Film

Jackson

Film

Az Egyesült Államokban nem tiltott az abortusz, ám egyes tagállamaiban ez közel sem evidens. Az amerikai Délen ma is tömeges vallási buzgalom, vakhit áll a női önrendelkezés útjában. Mississippi állam egyetlen abortuszklinikája körül rajban osztják az igét, másznak bele, Bibliát lóbálva, az emberek magánszférájába, transzparensekkel, kiabálással próbálva rávenni a klinikát bármilyen célból megközelítő nőket, hogy forduljanak vissza, mert az élet szent, és bármily nehéz helyzetben is vannak, akármiért is döntenének az abortusz mellett, válasszák az éle­tet, „ne öljék meg a gyermekeket”.

Sokkoló filmjében Maisie Crow egyszerre mutatja be az USA déli államainak faji, vallási, társadalmi viszonyait, illetve a szexuális felvilágosítás és a nőgyógyászati ellátás lokális és soványka lehetőségeit. Három nővel találkozunk, akik teljesen eltérő módon kerülnek kapcsolatba az abortusszal. April Jackson négygyerekes fiatal anya, aki újabb nem kívánt terhességgel néz szembe, édesanyjával él, rossz körülmények között. Barbara Beaver fehér, középosztálybeli, „életvédő központot” működtet, az abortuszellenes mozgalom egyik fontos, nagy hatalmú vezetője. Shannon Brewer az államban korábban működő 14 abortuszklinikából az egyetlen megmaradtnak a volt igazgatója. Szimbolikus hármasság: ki kivel van, s ki van ki ellen? S kinek az élete itt az igazi tét?

E nyugtalanító doku minden percéből az kiabál, hogy az abortusz ellen folytatott esztelen és megátalkodott hadviselés pontosan abban teszi a legnagyobb kárt, amiért állítólag vívják: az emberéletben.

November 15., 18.00, Művész; november 18., 17.00, Kino

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.