Film

Joy

  • 2016. február 7.

Film

A címszereplő legelőbb a felmosórongyot forradalmasította. Az önkezével tervezett, öncsavaró padlótisztítót milliószámra értékesítve gazdag lett a holmit eladni segítő (a hetvenes évek végén felvirágzó) tévéshopcsatornáknak köszönhetően, majd számos praktikus terméket ötlött még ki, amelyek ma már a háztartások megszokott kellékei. A korábban Oscar-jelölésekkel elhalmozott, de a szoborra magára eleddig hiába várakozó David O. Russell az ő életének azon periódusát vitte filmre, amelyben a későbbi üzletasszony éppen megküzd a sikerért. Húzza őt az ág is: tönkrement álmok, egyedül nevelt gyerekek, tévésorozatokba beleőrült mama, szoknyapecér papa, ellenséges testvér mind-mind az ő vérét szívják. Ám mégis kitör a megkeseredő, elvált, képzetlen vidéki nő szerepéből, megküzd a nehézségekkel, a kishitűséggel, a gáncsokkal, s végül felvetett fejjel indul meghódítani a jövőt produktumaival. Ami nagyszerű. Meglehet, felvillanyozóbb valami zseniális tudós élettörténetét szemlélve azonosulni a nagy szellemmel, de a Nagy Álom valóra válthatóságának amerikai hitvallását nyugodtan példázhatja egy felmosórongy-dizájner élete is.

A gond az, hogy az erről készülő film is össze- és szétszerelhető elemekből áll. Ide egy kis árulás, oda egy veszekedés; művésznő dacosan néz, úgy csinál, mintha gondolkodna, ármányát leleplezi; a véletlen meg a tévéshopos atyaúristen a kezére játszik; csepp sírás, kiborulás, pötty bölcselkedés – és már kész is az amerikai mítosz (az akarat, a hit, a tehetség elnyeri jutalmát) leg­újabb kiadása. Olcsó termék ez is, minden tekintetben.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.