Film

Joy

  • 2016. február 7.

Film

A címszereplő legelőbb a felmosórongyot forradalmasította. Az önkezével tervezett, öncsavaró padlótisztítót milliószámra értékesítve gazdag lett a holmit eladni segítő (a hetvenes évek végén felvirágzó) tévéshopcsatornáknak köszönhetően, majd számos praktikus terméket ötlött még ki, amelyek ma már a háztartások megszokott kellékei. A korábban Oscar-jelölésekkel elhalmozott, de a szoborra magára eleddig hiába várakozó David O. Russell az ő életének azon periódusát vitte filmre, amelyben a későbbi üzletasszony éppen megküzd a sikerért. Húzza őt az ág is: tönkrement álmok, egyedül nevelt gyerekek, tévésorozatokba beleőrült mama, szoknyapecér papa, ellenséges testvér mind-mind az ő vérét szívják. Ám mégis kitör a megkeseredő, elvált, képzetlen vidéki nő szerepéből, megküzd a nehézségekkel, a kishitűséggel, a gáncsokkal, s végül felvetett fejjel indul meghódítani a jövőt produktumaival. Ami nagyszerű. Meglehet, felvillanyozóbb valami zseniális tudós élettörténetét szemlélve azonosulni a nagy szellemmel, de a Nagy Álom valóra válthatóságának amerikai hitvallását nyugodtan példázhatja egy felmosórongy-dizájner élete is.

A gond az, hogy az erről készülő film is össze- és szétszerelhető elemekből áll. Ide egy kis árulás, oda egy veszekedés; művésznő dacosan néz, úgy csinál, mintha gondolkodna, ármányát leleplezi; a véletlen meg a tévéshopos atyaúristen a kezére játszik; csepp sírás, kiborulás, pötty bölcselkedés – és már kész is az amerikai mítosz (az akarat, a hit, a tehetség elnyeri jutalmát) leg­újabb kiadása. Olcsó termék ez is, minden tekintetben.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.