Film

Joy

  • 2016. február 7.

Film

A címszereplő legelőbb a felmosórongyot forradalmasította. Az önkezével tervezett, öncsavaró padlótisztítót milliószámra értékesítve gazdag lett a holmit eladni segítő (a hetvenes évek végén felvirágzó) tévéshopcsatornáknak köszönhetően, majd számos praktikus terméket ötlött még ki, amelyek ma már a háztartások megszokott kellékei. A korábban Oscar-jelölésekkel elhalmozott, de a szoborra magára eleddig hiába várakozó David O. Russell az ő életének azon periódusát vitte filmre, amelyben a későbbi üzletasszony éppen megküzd a sikerért. Húzza őt az ág is: tönkrement álmok, egyedül nevelt gyerekek, tévésorozatokba beleőrült mama, szoknyapecér papa, ellenséges testvér mind-mind az ő vérét szívják. Ám mégis kitör a megkeseredő, elvált, képzetlen vidéki nő szerepéből, megküzd a nehézségekkel, a kishitűséggel, a gáncsokkal, s végül felvetett fejjel indul meghódítani a jövőt produktumaival. Ami nagyszerű. Meglehet, felvillanyozóbb valami zseniális tudós élettörténetét szemlélve azonosulni a nagy szellemmel, de a Nagy Álom valóra válthatóságának amerikai hitvallását nyugodtan példázhatja egy felmosórongy-dizájner élete is.

A gond az, hogy az erről készülő film is össze- és szétszerelhető elemekből áll. Ide egy kis árulás, oda egy veszekedés; művésznő dacosan néz, úgy csinál, mintha gondolkodna, ármányát leleplezi; a véletlen meg a tévéshopos atyaúristen a kezére játszik; csepp sírás, kiborulás, pötty bölcselkedés – és már kész is az amerikai mítosz (az akarat, a hit, a tehetség elnyeri jutalmát) leg­újabb kiadása. Olcsó termék ez is, minden tekintetben.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.