Dokumentumfilm

Csillaghálóban

  • Gera Márton
  • 2016. február 7.

Film

Máig publikálatlan fotók, temérdek új információ Pilinszkyről egy kicsit kusza dokumentumfilmben.

Mispál Attila rajong Pilinszkyért, el is végezte a szükséges kutatói munkát, bejárta Párizst, Londont, és nagyjából mindenkit megszólaltatott, akinek bármi köze volt a költőhöz. Az eredmény magáért beszél: az egyik pillanatban még Kocsis Zoltán mesél arról, hogy mennyire magányos lélekről is volt szó, és mekkora menedék volt neki Bach zenéje, majd jön egy londoni barát, aki elmeséli, mennyire megrendítő pillanat volt, amikor megkérte Pilinszky, miután kirabolták, hogy simogassa. Leginkább arról van szó, hogyan keresett ez a depresszióra hajlamos művész menedéket mindenkiben, de emellett meglátjuk azt is, hogy milyen lehetett abban az időben itthon: a költő gyakran nem is feküdt le, mert attól félt, hogy bármelyik pillanatban jöhet érte a fekete autó. Közben publikálatlan felvételeket mutogatnak, de a tanulság csak annyi, hogy Pilinszky fotográfusnak sem volt utolsó, csodálatos érzékkel örökítette meg a korabeli Párizs életét.

Szóval, mi a probléma?

Nos, leginkább az, hogy Mispál mintha az irodalomtörténészek házi videotékájába szánta volna e dokumentumfilmet. Hiába a megannyi érdekes információ, ha egyszerűen nincs semmilyen ívük, csak ugrálunk térben és időben. A néző néha nem ért ezt-azt, hogyan jutottunk el például Robert Wilson színházáig. Ráadásul a rendező sok esetben nem mondja meg, hogy ki is épp a megszólaló, és ez nem Lator László vagy Takács Zsuzsa esetében probléma, hanem a laikusok előtt ismeretlen nyilatkozóknál.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.