Julianne Moore haldokló leszbikus rendőrként a jogegyenlőségért harcol

Film

„A” kategóriás drámában küzd Julianne Moore és Ellen Page a jogaiért. Egy haldokló leszbikus rendőr és autószerelő szerelme az egyenlőtlenség ellen. Filmkritika.

Laurel Hester (Julianne Moore) 25 éve rendőr New Jerseyben, kiváló munkaerő, de történetesen rákos. Az volt az álma, hogy legyen egy szép kis háza, valaki, aki szereti, meg egy kutyája. Mindez teljesült, de a kór miatt kénytelen ügyeit elrendezni, szeretné, ha autószerelő szerelme (Ellen Page) megtarthatná otthonukat, ami a saját keresetéből aligha menne. Laurel a hosszú évek munkájával megkeresett járadékát, rendőri nyugdíját, ha eljön az idő, élettársára hagyná. Csakhogy Laurel leszbikus, és 2005-ben, amikor a történet játszódik, Amerikában a bejegyzett élettársi kapcsolatban élők nem örökölhettek így.

A történet valós; az igazi Laurel Hester sztorija olyan nagy port kavart annak idején, hogy (akárcsak a filmben) szimpátiatüntetéseket szerveztek mellettük, esetükről készült egy a Sundance filmfesztiválon különdíjat nyert dokumentumfilm is. Mindezek eredményeként 2006-ban úgy módosították a vonatkozó jogszabályt, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatban élők is örökölhessék például a nyugdíjat. Vagyis házasságként ismerték el a kapcsolatok e formáját is. A film e ponton ér véget, a sztori pozitív végkifejletét aztán maga az élet írta. 2015 júniusától valamennyi amerikai szövetségi államban legalizálták a melegházasságot, így ugyanazok a jogok illetik meg az azonos nemű házastársakat, mint a különböző neműeket.

false

E példaértékű küzdelmet dolgozza föl a Freeheld, csakhogy Peter Sollett mintha kifelejtett volna valamit rendezés közben. A 103 perces alkotás valahol a 40. perc után kezdődik igazán, egészen addig nehéz eldönteni, mit is akar a film. Fájó hiány a karakterek ábrázolása, mert hiába a remek Julianne Moore és a klassz Ellen Page, ha alig ismerhetők meg filmbéli alakjaik. Mintha direkt kilúgozták volna a filmből az igazi drámát, a küzdő szenvedélyt. Pedig olyan karakterek jelennek meg, mint a rendőr társa (Michael Shannon), aki legalább olyan intenzív részese az eseménysorozatnak, mint Laurel és élettársa, Stacie Andree; a bajtárs nemcsak elfogadja Laurel döntését, de a korlátolt és kirekesztő rendőrségen a kollégáira is képes hatni. Ehhez képest az aktivisták élére álló meleg – aki persze zsidó is, hogy halmozottan sérülékeny csoport tagja legyen – Steve Carell karikaturisztikus alakja mintha viccet csinálna az egészből, a tiltakozás mikéntjéből, annak eszközeiből és a bátor kiállás bármely formájából; még akkor is, ha ez a sztori happy enddel zárul.

false

Ám bármennyire felemásra sikeredett a Freeheld, érdemes megnézni a két főszereplő, az Oscar-díjas Julianne Moore és a frissen coming outolt Ellen Page minimáljátékát, mert egyszerű és szép. És bár Magyarországon a bejegyzett élettársi kapcsolatban élő felek azonos jogok szerint örökölhetnek, mint a házastársi kapcsolatban élők, egy sor dologban még mindig korlátozva vannak. Az LMBTQ-emberek elfogadottsága pedig a legkevésbé sem sima ügy hazánkban.

A 20. Budapest Pride LMBTQ Filmfesztivál más filmjeit január 24-ig vetítik. A részletes program itt található.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.