Laurel Hester (Julianne Moore) 25 éve rendőr New Jerseyben, kiváló munkaerő, de történetesen rákos. Az volt az álma, hogy legyen egy szép kis háza, valaki, aki szereti, meg egy kutyája. Mindez teljesült, de a kór miatt kénytelen ügyeit elrendezni, szeretné, ha autószerelő szerelme (Ellen Page) megtarthatná otthonukat, ami a saját keresetéből aligha menne. Laurel a hosszú évek munkájával megkeresett járadékát, rendőri nyugdíját, ha eljön az idő, élettársára hagyná. Csakhogy Laurel leszbikus, és 2005-ben, amikor a történet játszódik, Amerikában a bejegyzett élettársi kapcsolatban élők nem örökölhettek így.
A történet valós; az igazi Laurel Hester sztorija olyan nagy port kavart annak idején, hogy (akárcsak a filmben) szimpátiatüntetéseket szerveztek mellettük, esetükről készült egy a Sundance filmfesztiválon különdíjat nyert dokumentumfilm is. Mindezek eredményeként 2006-ban úgy módosították a vonatkozó jogszabályt, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatban élők is örökölhessék például a nyugdíjat. Vagyis házasságként ismerték el a kapcsolatok e formáját is. A film e ponton ér véget, a sztori pozitív végkifejletét aztán maga az élet írta. 2015 júniusától valamennyi amerikai szövetségi államban legalizálták a melegházasságot, így ugyanazok a jogok illetik meg az azonos nemű házastársakat, mint a különböző neműeket.
| ||
E példaértékű küzdelmet dolgozza föl a Freeheld, csakhogy Peter Sollett mintha kifelejtett volna valamit rendezés közben. A 103 perces alkotás valahol a 40. perc után kezdődik igazán, egészen addig nehéz eldönteni, mit is akar a film. Fájó hiány a karakterek ábrázolása, mert hiába a remek Julianne Moore és a klassz Ellen Page, ha alig ismerhetők meg filmbéli alakjaik. Mintha direkt kilúgozták volna a filmből az igazi drámát, a küzdő szenvedélyt. Pedig olyan karakterek jelennek meg, mint a rendőr társa (Michael Shannon), aki legalább olyan intenzív részese az eseménysorozatnak, mint Laurel és élettársa, Stacie Andree; a bajtárs nemcsak elfogadja Laurel döntését, de a korlátolt és kirekesztő rendőrségen a kollégáira is képes hatni. Ehhez képest az aktivisták élére álló meleg – aki persze zsidó is, hogy halmozottan sérülékeny csoport tagja legyen – Steve Carell karikaturisztikus alakja mintha viccet csinálna az egészből, a tiltakozás mikéntjéből, annak eszközeiből és a bátor kiállás bármely formájából; még akkor is, ha ez a sztori happy enddel zárul.
| ||
Ám bármennyire felemásra sikeredett a Freeheld, érdemes megnézni a két főszereplő, az Oscar-díjas Julianne Moore és a frissen coming outolt Ellen Page minimáljátékát, mert egyszerű és szép. És bár Magyarországon a bejegyzett élettársi kapcsolatban élő felek azonos jogok szerint örökölhetnek, mint a házastársi kapcsolatban élők, egy sor dologban még mindig korlátozva vannak. Az LMBTQ-emberek elfogadottsága pedig a legkevésbé sem sima ügy hazánkban.
A 20. Budapest Pride LMBTQ Filmfesztivál más filmjeit január 24-ig vetítik. A részletes program itt található.
