Mitől óvja Nemes Jeles Lászlót az Oscar-díjas francia?

  • - kg -
  • 2016.01.19 15:59

Film

Összefutottunk Claude Lelouch-sal, hogy az Oscar-díj áldásos és áldatlan hatásairól és ’68-as haverjáról, Jancsó Miklósról is beszélgessünk.

magyarnarancs.hu: 30 éves sem volt, amikor az Egy férfi és egy nőért megnyert mindent;  a cannes-i fődíjat, a legjobb idegen nyelvű filmért járó Aranyglóbuszt és az Oscart. Ugyanez Nemes Jeles Lászlónak, a Saul fia rendezőjének is könnyen összejöhet: Cannes-t már kipipálta, a Golden Globe-ot is megnyerte és bekerült az Oscar-jelöltek közé. Milyen tanáccsal látná el fiatal kollégáját? Ha megnyeri, mivel számoljon?

Claude Lelouch: Hát, az Oscar kétélű fegyver, hatalmas előnyökkel jár, de megvan a maga sötét oldala is. Óriási irigységet kelt, mindenkit féltékennyé lehet tenni egy Oscarral. A díjak – és ez majdhogynem bizonyított tény – nem másért léteznek, csak azért, hogy az idióták kedvükre hőzönghessenek. Lesznek, nem is kevesen, akik merő féltékenységből keresztbe akarnak majd tenni; én már csak tudom, ötven éve ebben élek. Van Oscarom, Golden Globe-om és Arany Pálmám – ez a kollekció sokaknál kiverte a biztosítékot.

false

false

magyarnarancs.hu: „Nekem Claude Lelouch volt a nagy haverom, amikor ’68-ban a párizsi diáklázadások voltak, mindig vitt engem, mert benne volt nyakig a történetben. Egyszer egy barikád mögött feküdtünk, és dobtuk a köveket a rendőrökre” – ezt Jancsó Miklós nyilatkozta néhány évvel a halála előtt. Mi történt a kődobálások során?

CL: Jól szórakoztunk, talán én jobban is, mint Miklós. Ennyi év távlatából már úgy látom, ez az egész nem volt más, mint egy óriási nagy buli, mint valami remek szabadidős sport. Inkább az volt, mint valami komoly, komolyan vehető politikai esemény. De azért mégis felsejlett valami a nagy füstben, amit csak érdemes volt komolyan venni. Jó alkalom volt, hogy rádöbbentsük az embereket, micsoda lehetőségeket is kínál a világ, az, amiben élnek. De a lényeg a szórakozás volt, a játék, a pezsgő hangulat. És miután a gyerekek kijátszották magukat, hiszen minden játék véget ér egyszer, a legtöbbször túlságosan is hamar, mégiscsak kapott valami komoly színezetet az egész. Nem a politikai töltet volt fontos, hanem az, hogy az élet komolyan veendő dolog. És hogy nem lehet félelemben élni. Ha valamit elűztek a diáklázadások, az a félelem volt. A fiatal emberek félelme. És ezt nagyon kevés áldozattal, nagyon kevés vérontással sikerült véghezvinni. Azt gondolom, ami jó és szórakoztató a mai Franciaországban, az akkor született. Bármit mondhat az ember: minden és mindennek az ellenkezője is mehet, ha állítasz valamit, azt ugyanazon lélegzetre meg is cáfolhatod. És nálunk meg is cáfolják. Persze sokan összehordanak hetet-havat, sok irdatlan nagy hülyeség lát napvilágot, de a hülyeség is jó, mert ellent lehet mondani mindenre. A stupiditás termékeny talajából sok szép virág szökkent már szárba.

magyarnarancs.hu: Jó volt ’68-ban a párizsi utcákon lógni Jancsóval?

CL: Naná, hogy jó volt! De nekem jobb volt. Én jobban éreztem magam.

magyarnarancs.hu: Miért?

CL: Talán azért, mert kettőnk közül én voltam a megengedőbb.

Neked ajánljuk

Vértelenül

A „skót darab” – így emlegetik színházi körökben Shakespeare legrövidebb és egyik legvéresebb drámáját. Átkok, balszerencse, titokzatos balesetek kötődnek mind színpadi, mind filmes adaptációihoz, és változatos rítusok, amelyekkel távol lehet tartani a balsorsot.

Angyalbőrben

A leegyszerűsítésre mindenkor hajlamos kívülálló számára úgy tetszik, az operaénekesi működés két legnagyobb kihívása: magas hangokat kiénekelni és prózában megszólalni. Merthogy mindkét esetben gyakorta észlelhető a fokozott mértékű feszültség fönt a színpadon, és a megbocsátásra rögtön kész együtt­érzés odalent a nézőtéren.

Megnyíló életek

  • Rádai Andrea

Az előadás legnagyobb részében a holokauszt-túlélő 97 éves Katona Éva, Göndör László nagymamája testetlen hangként jelenik meg, mintha ott lebegne a lelke felettünk. Ezt az érzést érdekes módon elsősorban nem a mulandóság melankóliája táplálja, hanem az előttünk megnyíló életek gazdagsága miatt érzett öröm.

Kinek a kultúrája?

Öt és fél év működés után megszűnik a Dunszt.sk szlovákiai magyar kulturális portál. A főszerkesztő kifáradásról és strukturális nehézségekről beszél, de politikai és társadalmi kérdések is felsejlenek a háttérben.

Ők így csinálják

  • A szerk.

PTSD – csúnya betegség, az van nekik, szegény Fidesznek, poszttraumás stressz szindrómájuk, immár vagy negyedszázada.

Magyarország farhátra megy

  • A szerk.

A Farhát-kormány legújabb népélet-javító intézkedését rögzítő 06/2022. (01.14.) sz. korm. rend. szövege, s ez mindenképpen a dicsőségére válik, precízen kitér arra, hogy az a kereskedő, aki a rendelet valamely utasítását megszegi, milyen szankciókkal sújtható.

Kiáll-e?

  • A szerk.

Az előválasztás utáni kínos bénultságot levetkőzve mintha a feltámadás jeleit mutatná az ellenzék kampánya.

„Nagyon nagy vita”

Orbán Viktor január 14-i, idei első rádióinterjújának utolsó témája a „gyermekvédelmi népszavazás” volt. Az interjúban a pedofília először kontrasztként jelent meg: „van az a jelenség, hogy a gyerekeink ki vannak téve szexuális ragadozóknak” – mondta a miniszterelnök. Majd pedig a szexuális kisebbségekkel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy „most egy másik jelenségről beszélünk, aztán hogy ez elvezet-e a pedofíliához vagy nem, erről van egy nagyon nagy vita, de ezt én most nem tartom fontosnak”.

A szelíd forradalom

A múlt év végére az Alaptörvény lecserélése az egyesült ellenzék egyik legfontosabb, de mindenképpen a legjelképesebb választási ígéretévé lépett elő. A kezdeti kérdést – lehetséges-e egyáltalán egyszerű többséggel alkotmányozni? – felváltotta az annak mikéntjéről folyó nyilvános eszmecsere.