Mitől óvja Nemes Jeles Lászlót az Oscar-díjas francia?

  • - kg -
  • 2016. január 19.

Film

Összefutottunk Claude Lelouch-sal, hogy az Oscar-díj áldásos és áldatlan hatásairól és ’68-as haverjáról, Jancsó Miklósról is beszélgessünk.

magyarnarancs.hu: 30 éves sem volt, amikor az Egy férfi és egy nőért megnyert mindent;  a cannes-i fődíjat, a legjobb idegen nyelvű filmért járó Aranyglóbuszt és az Oscart. Ugyanez Nemes Jeles Lászlónak, a Saul fia rendezőjének is könnyen összejöhet: Cannes-t már kipipálta, a Golden Globe-ot is megnyerte és bekerült az Oscar-jelöltek közé. Milyen tanáccsal látná el fiatal kollégáját? Ha megnyeri, mivel számoljon?

Claude Lelouch: Hát, az Oscar kétélű fegyver, hatalmas előnyökkel jár, de megvan a maga sötét oldala is. Óriási irigységet kelt, mindenkit féltékennyé lehet tenni egy Oscarral. A díjak – és ez majdhogynem bizonyított tény – nem másért léteznek, csak azért, hogy az idióták kedvükre hőzönghessenek. Lesznek, nem is kevesen, akik merő féltékenységből keresztbe akarnak majd tenni; én már csak tudom, ötven éve ebben élek. Van Oscarom, Golden Globe-om és Arany Pálmám – ez a kollekció sokaknál kiverte a biztosítékot.

false

false

magyarnarancs.hu: „Nekem Claude Lelouch volt a nagy haverom, amikor ’68-ban a párizsi diáklázadások voltak, mindig vitt engem, mert benne volt nyakig a történetben. Egyszer egy barikád mögött feküdtünk, és dobtuk a köveket a rendőrökre” – ezt Jancsó Miklós nyilatkozta néhány évvel a halála előtt. Mi történt a kődobálások során?

CL: Jól szórakoztunk, talán én jobban is, mint Miklós. Ennyi év távlatából már úgy látom, ez az egész nem volt más, mint egy óriási nagy buli, mint valami remek szabadidős sport. Inkább az volt, mint valami komoly, komolyan vehető politikai esemény. De azért mégis felsejlett valami a nagy füstben, amit csak érdemes volt komolyan venni. Jó alkalom volt, hogy rádöbbentsük az embereket, micsoda lehetőségeket is kínál a világ, az, amiben élnek. De a lényeg a szórakozás volt, a játék, a pezsgő hangulat. És miután a gyerekek kijátszották magukat, hiszen minden játék véget ér egyszer, a legtöbbször túlságosan is hamar, mégiscsak kapott valami komoly színezetet az egész. Nem a politikai töltet volt fontos, hanem az, hogy az élet komolyan veendő dolog. És hogy nem lehet félelemben élni. Ha valamit elűztek a diáklázadások, az a félelem volt. A fiatal emberek félelme. És ezt nagyon kevés áldozattal, nagyon kevés vérontással sikerült véghezvinni. Azt gondolom, ami jó és szórakoztató a mai Franciaországban, az akkor született. Bármit mondhat az ember: minden és mindennek az ellenkezője is mehet, ha állítasz valamit, azt ugyanazon lélegzetre meg is cáfolhatod. És nálunk meg is cáfolják. Persze sokan összehordanak hetet-havat, sok irdatlan nagy hülyeség lát napvilágot, de a hülyeség is jó, mert ellent lehet mondani mindenre. A stupiditás termékeny talajából sok szép virág szökkent már szárba.

magyarnarancs.hu: Jó volt ’68-ban a párizsi utcákon lógni Jancsóval?

CL: Naná, hogy jó volt! De nekem jobb volt. Én jobban éreztem magam.

magyarnarancs.hu: Miért?

CL: Talán azért, mert kettőnk közül én voltam a megengedőbb.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”