Mitől óvja Nemes Jeles Lászlót az Oscar-díjas francia?

  • - kg -
  • 2016. január 19.

Film

Összefutottunk Claude Lelouch-sal, hogy az Oscar-díj áldásos és áldatlan hatásairól és ’68-as haverjáról, Jancsó Miklósról is beszélgessünk.

magyarnarancs.hu: 30 éves sem volt, amikor az Egy férfi és egy nőért megnyert mindent;  a cannes-i fődíjat, a legjobb idegen nyelvű filmért járó Aranyglóbuszt és az Oscart. Ugyanez Nemes Jeles Lászlónak, a Saul fia rendezőjének is könnyen összejöhet: Cannes-t már kipipálta, a Golden Globe-ot is megnyerte és bekerült az Oscar-jelöltek közé. Milyen tanáccsal látná el fiatal kollégáját? Ha megnyeri, mivel számoljon?

Claude Lelouch: Hát, az Oscar kétélű fegyver, hatalmas előnyökkel jár, de megvan a maga sötét oldala is. Óriási irigységet kelt, mindenkit féltékennyé lehet tenni egy Oscarral. A díjak – és ez majdhogynem bizonyított tény – nem másért léteznek, csak azért, hogy az idióták kedvükre hőzönghessenek. Lesznek, nem is kevesen, akik merő féltékenységből keresztbe akarnak majd tenni; én már csak tudom, ötven éve ebben élek. Van Oscarom, Golden Globe-om és Arany Pálmám – ez a kollekció sokaknál kiverte a biztosítékot.

false

false

magyarnarancs.hu: „Nekem Claude Lelouch volt a nagy haverom, amikor ’68-ban a párizsi diáklázadások voltak, mindig vitt engem, mert benne volt nyakig a történetben. Egyszer egy barikád mögött feküdtünk, és dobtuk a köveket a rendőrökre” – ezt Jancsó Miklós nyilatkozta néhány évvel a halála előtt. Mi történt a kődobálások során?

CL: Jól szórakoztunk, talán én jobban is, mint Miklós. Ennyi év távlatából már úgy látom, ez az egész nem volt más, mint egy óriási nagy buli, mint valami remek szabadidős sport. Inkább az volt, mint valami komoly, komolyan vehető politikai esemény. De azért mégis felsejlett valami a nagy füstben, amit csak érdemes volt komolyan venni. Jó alkalom volt, hogy rádöbbentsük az embereket, micsoda lehetőségeket is kínál a világ, az, amiben élnek. De a lényeg a szórakozás volt, a játék, a pezsgő hangulat. És miután a gyerekek kijátszották magukat, hiszen minden játék véget ér egyszer, a legtöbbször túlságosan is hamar, mégiscsak kapott valami komoly színezetet az egész. Nem a politikai töltet volt fontos, hanem az, hogy az élet komolyan veendő dolog. És hogy nem lehet félelemben élni. Ha valamit elűztek a diáklázadások, az a félelem volt. A fiatal emberek félelme. És ezt nagyon kevés áldozattal, nagyon kevés vérontással sikerült véghezvinni. Azt gondolom, ami jó és szórakoztató a mai Franciaországban, az akkor született. Bármit mondhat az ember: minden és mindennek az ellenkezője is mehet, ha állítasz valamit, azt ugyanazon lélegzetre meg is cáfolhatod. És nálunk meg is cáfolják. Persze sokan összehordanak hetet-havat, sok irdatlan nagy hülyeség lát napvilágot, de a hülyeség is jó, mert ellent lehet mondani mindenre. A stupiditás termékeny talajából sok szép virág szökkent már szárba.

magyarnarancs.hu: Jó volt ’68-ban a párizsi utcákon lógni Jancsóval?

CL: Naná, hogy jó volt! De nekem jobb volt. Én jobban éreztem magam.

magyarnarancs.hu: Miért?

CL: Talán azért, mert kettőnk közül én voltam a megengedőbb.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.