tévésmaci

Kacsarapszódia

  • tévésmaci
  • 2022. június 29.

Film

Amikor Sztupa és Troché a Sigurcello Circusszal utaztak, volt egy számuk.

Bohócszám, nyúllal. Nyúllal és csúszdával. Sima kerti gyerekcsúszda, minden nagyáruházban lehetett kapni, de ők történetesen a hanaui Hertie-ben vették (bár Ómafa valamiért következesen a büdingeni Neckermannt emlegeti). Jó kis szám volt, híre volt a cirkusz világában, mindig kihozta a sodrából a közönséget. Már a kezdés is fergeteges volt, berontott a tarka jelmezes, festett arcú Troché, nyomában a nyúl, végül kimért léptekkel, talpig fehérben Sztupa. Troché élénk taglejtésekkel körbeszaladt a porond szélén, mintegy üdvözölvén az ő drága közönségét. Nyomában a nyúl. Felszegett fejjel, már-már méltóságteljesen, mintha ő lenne a műlovar legkedvesebb, legügyesebb paripája. A publikum a dobszó ütemére tapsolt. Középen meg ott állt rendületlenül a csúszda, mellette Sztupa feszesen, ám ahogy Trochét követő tekintetével együtt a teste is körbe fordult, a legolcsóbb ülőhelyekről is tisztán lehetett látni a háta mögé rejtett bikacsököt. Troché és a nyúl végül megálltak a csúszdánál, s a tarka bohóc bemutatta Reginaldot, a csodanyulat, majd ugyancsak hangos szóval és széles gesztusokkal arra biztatta, hogy másszon fel a csúszdán. Nem, nem a lépcsős oldalán, hanem a csúszóson, ahogy a kicsit rosszalkodni vágyó gyerekek is meg szokták próbálni a játszótéren. És Reginald nekivágott. Baromi ügyetlen, nagydarab jószág volt szerencsétlen, nem is jutott messzire. Bénázását látva a né­pek sikoltoztak a gyönyörűségtől, a gyerekek kacagtak, a felnőttek a térdüket csapkodták, de Troché lankadatlanul biztatta tanítványát, gyerünk, Reggie, gyerünk, ám annak nem ment sehogy sem. Nekifutott nagy svunggal, egy darabig vitte is a lendület, kicsi körmikéjével igyekezett megkapaszkodni a műanyagon, aztán menthetetlenül visszasinkózott, s nagyot nyekkent a fűrészporban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.