Az előző filmed mennybe ment Cannes-ban? Zseni vagy, és papírod is van róla? Elalélt nagyságodtól az IndieWire is? Csak egy szavadba kerül és a produceri bukszák úgy nyílnak meg következő filmed előtt, mintha Spielberg, Tarantino és Scorsese egy titkos, gyertyafényes Los Angeles-i szeánszon, ahol szűz filmkritikusok vérét töltötték a poharakba, téged jelöltek volna ki utódjuknak? Igen, itt az idő előhúzni a fiókból a Nagy Filmtervet (NF), melynek nagyságát egyelőre elég, ha csak te látod; most kell elkészíteni a Filmet, amely után a világ már sosem lesz olyan, mint előtte. És igen, a Valami követ rendezője, David Robert Mitchell bátran előhúzta. A felületes szemlélő könnyen azt hiheti, hogy az NF csak egy köldöknéző, a sajátján túl a szomszédasszony köldökére is fogékony fiatalember becsavarodásának furmányos története. Egy fiúé, aki a popkultúra útvesztőiben jobban eligazodik, mint Los Angelesben, aki kamaszkorunk slágereiben és a müzlisdoboz hátoldalán is megfejtendő üzeneteket sejt, minimum világ-összeesküvést, melynek felgöngyölítése valahogy elvezet az éteri szőkeséghez, akinek nyoma veszett. Ennél persze jóval többről van szó, az NF attól NF, mert a művész rajta tartja ujját a korszellem pulzusán, és ha elképzeltük a korszellem pulzusát, meg a csontos ujjat, amely feléje közelít, már közelebb is kerültünk ahhoz az ambiciózus összevisszasághoz és inspiratív zűrzavarhoz (más néven az NF közismert buktatóihoz), melynek felfejtésén lázasan dolgoznak brit tudósok, Lynch-, Hitchcock-, Chandler- és Nirvana-szakértők – és persze az IndieWire.
Forgalmazza a Cinetel
