Film

Az orvvadász

  • 2012. augusztus 5.

Film

Thrillerfronton határozott törekvés mutatkozik az ún. társadalmi mondanivaló beemelésére. Hátha így becsalogatható a moziba a magát egyébként pl. környezettudatos, globálisan gondolkodó értelmiséginek tekintő fogyasztó, aki könnyebben gerjed izgalomra, ha a vásznon megjelenő fenyegető eseményeket egy úgyszintén környezettudatos és globálisan gondolkodó vagy a film folyamán azzá váló hős éli túl, s a felmerülő akadályokat ennek tudatában (környtud + globgon) győzi le.

Így van ez itt is: a kihaltnak tekintett, ám egyes források szerint néhány példányban mégis létező erszényes farkasra (másképpen: tasmán tigrisre) profi orvvadászt küld az állat által termelt méregre pályázó biotechnológiai (vagy annak álcázott) cég. A környék ellenséges: a helybéli munkások az őserdei fakitermelésből élnek, gyűlölik a tevékenységet helytelenítő zöldeket. A terep vad: a tasmániai őserdő. A feladat szinte megoldhatatlan, hiszen a csíkos állatot még csak nem is látták az elmúlt nyolcvan évben, továbbá igen veszélyes is: akik mégis látni vélték, váratlanul - valamely embertársuk hathatós közreműködésével - elhaláloztak.

Itt csak Willem Dafoe segíthet, akinek baltával faragott arcából olyan komoran néz ki a szeme, hogy kétség sem lehet elszánt szakértelme felől. A felszíni meccs a különös állat körül zajlik, ám a mélyben nagy változások érlelődnek a zord zsoldos lelkében. Hogy rokonszenves vendéglátóinak rejtélyes balsorsát látva vajon átáll-e a jók (zöldek) oldalára, s hogy ezért meghozza-e a csakis tőle várható nagy áldozatot, azért se árulom el.

Az ADS Service bemutatója

Neked ajánljuk