Három évbe tellett, míg sikerült kiötölni, hogyan lehet halottaiból visszahozni az első Kingsmanben hősi halált halt Colin Firthöt, aki azután kapott golyót a fejébe, hogy emlékezetes módon lemészárolt egy templomnyi gyülekezetet. Firth, a skatulyából előrántott, Roger
Moore-nál is britebb szuperkém, aki a sarki pub tahóit is oly kecsesen rakja helyre, hogy azt a Royal Ballett bérletesei is megtapsolnák, szóval emberünk maga volt a főnyeremény. Jó ötlet tehát ébresztőt fújni az Oscar-díjas halottnak, az első részben szintén elhalt Michael Caine-t azonban meghagyták poraiban. Kár, mert Caine a puszta jelenlétével is képes bármilyen lapos poént megbocsáthatóvá tenni, és erre nagy szükség lenne a folytatásban. Nem a gyermekded gegekkel van baj, egy kis infantilizmus, mint a vaginálisan és csakis úgy aktiválható nyomkövető, kifejezetten díjazandó, a bibi a bombasztikusnak szánt üresjáratokkal van, melyekben az olyan színészek is elvéreznek (ez nem spoiler, csak képes beszéd), mint a Narcos drogügynökeként megismert Pedro Pascal, vagy az „ismerem az arcát, nem tudom a nevét” kategória örök bajnoka, Mark Strong. Egy-két fáradt mosolyon túl a drámai nehézsúly bajnokai – Julianne Moore és Jeff Bridges – inkább csak a jelenlétükkel tüntetnek, a főszerepet alakító Taron Egerton pedig még ennyivel se. Ha kihagytunk a felsorolásból valakit, azt együttérzésből tettük, de Elton John alakítása mellett nem mehetünk el szótlanul. Sir Elton (70) természetesen önmagát alakítja, de a fáradt poénkodás az önironikus páváskodást is elszürkíti.
A Forum Hungary filmje
