Film

Kis tét, nagy pite

Peter Jackson: A hobbit - Váratlan utazás

Film

Élt egyszer egy földbe vájt üregben egy hobbit. Nagy szerencse, mert könnyen megtörténhetett volna az is, hogy látva A Gyűrűk Ura trilógia mindent elsöprő sikerét, Hollywood saját kútfőből költ hozzá valamit a meglévő részekhez. A szent Tolkien-szövegekre felesküdött keményvonalas rajongók és Hollywood viszonya eddig sem volt éppenséggel problémamentes, de akkor kaptak volna csak igazán a fejükhöz a törzsszurkolók, ha megpillantják Frodót, amint Harry Potterrel lézerkardozik néhány közepesen érdeklődő vámpír és kigyúrt vérfarkas gyűrűjében.

false

 

Ám a földbe vájt üregben ott éldegélt egy még megfilmesítetlen hobbit egy még elmondásra váró mesével, és ez nagy szerencse. Az már kevésbé szerencsés, legalábbis a filmesek felől nézve, hogy kicsi és takaros meséjével A hobbit a nyomába sem ér A Gyűrűk Ura kiterjedéseinek. Tolkien maga tervezte ilyen kicsire és takarosra, elvégre gyerekfelhasználásra készült, mint az a biográfiákból köztudott. De hát ez van, amikor az utókor a monumentális opus magnummal kezdi a feldolgozások sorát, s csak utána néz szét az örökség egyéb ingóságai között. Ilyenkor történik meg az a talán merésznek is mondható, ám esetünkben inkább csak kényszerű fordulat, hogy a felnőtteknek szánt nagy egész felől haladunk a gyermekded kicsi felé.

Ezzel máris elérkeztünk az első, de távolról sem egyetlen vádponthoz, melyet a leggyakrabban szegeznek a Középfölde körül immár a második körét futó Peter Jacksonnak; hogy mire fel a hármas tagolás, az XXL-es trilógiaméret, amikor minden józan, de még a kevésbé józan számítások szerint is jó, ha egyfilmes mese A hobbit. Nyilván azért vacsoráztatja olyan hosszan a Bilbóhoz berontó nagyszámú és az este előrehaladtával csak növekvő törpcsapatot (nevek a szerkesztőségben) az önmaga nagyságába feledkezett filmrendező, mert ha nem így tenne, még idő előtt kifutna az első részre kiporciózott cselekményből. Mellesleg az sem kizárt, hogy valóban így történt, és valóban a cinikus hollywoodi matek az oka mindennek; ezért tűnnek fel hosszú tömött sorban Bilbó összkomfortos üregének újabb és újabb zugai, és ezért étkeznek-nótáznak annyit a vertikális kihívásokkal küzdő harcosok, mint akiknek egyáltalán nem akaródzik beindítani a cselekményt. Akármi is legyen e sajátos, danászó gasztroshow hátterében, nehéz lenne - bár teljességgel azért nem lehetetlen - eltagadni, hogy ez a komótos és túlhabzó jókedv, ez a pitében gazdag kezdés jól áll A hobbitnak. A Gyűrűk Ura az persze más tészta, ott nagyobb a tét és kisebb pite, de A hobbittal Jackson oda merészkedett, ahová csak kevés nagybani fantasyrendező: a spájzba. Nem kis dolog ez egy olyan filmtől, melynek közönségéről és annak fogyasztói szokásairól az előző filmek fényében sok minden tudható, így például az is, hogy inkább a nagybani hadviselést, mint az együtt éneklést tekintik egy Tolkien-film kívánatos összetevőjének.

Az experimentális filmkészítés precedens nélküli, epikus példája lehetett volna, ha Jackson Bilbó konyhájába helyezi az első rész teljes cselekményét, ha 160 percen át más sem folyik, mint hobbitlyukban a dáridó, melyet csak óránként szakít meg egy-egy visszaemlékezés, amint a törpök egyike, mondjuk Bifur vagy Balin teába mártja Madeleine süteményét. Akadnak a filmben olyan pillanatok, amikor ez a lehetőség is felsejleni látszik, de egyrészt ezek nem tartoznak a legsikerültebb pillanatok közé, másrészt szerencsésen át is lendül rajtuk a nagy mulatság. Egyszer pedig minden mulatságnak véget kell érnie, még egy olyannak is, amit Peter Jackson celebrál a törpjeinek; szedik is a sátorfájukat másnap reggel, és elindulnak, hogy kedvére tegyenek egy másik célcsoportnak, amelynek tagjai az irdatlan méretű összecsapások, a gyerekszobát sosem látott orkok, a mesés új-zélandi tájak vagy épp Cate Blanchett éteri alakja miatt vágytak vissza Középföldére és vonzáskörzeteibe. Ha Jackson eddig egy korábban a kapukon kívül maradt közönséget igyekezett magához édesgetni, akkor a hosszúra nyúlt vacsora után a kissé már fészkelődő régieknek int, hogy be lehet kapcsolni a biztonsági öveket. Amilyen konok perfekcionista, azért még tesz egy kísérletet - a képi világ teljesen fölösleges (az ún. High Frame Rate technikával történő) feljavításával -, hátha elidegeníthet még egy-két lelket, de eleve kudarcra van ítélve, hiszen a melldöngetően heroikus harci pózok, a barlangmélyek sötétjei és az epikus akciójelenetek terén még mindig ő a király, akinek annál nagyobbat szól a visszatérése, minél több pitét gördített a saját útjába. És van, amit aztán tényleg nem lehet elrontani, és Jackson, bár eléggé igyekszik, sok mindent nem ront el. Itt van például az a tanítani való szemhunyorítás, amit Gandalf szerepében Sir Ian McKellen fejlesztett ki a rendező jóváhagyásával, s ami nemcsak A Gyűrűk Ura, de A hobbit legjobban sikerült speciális effektusa is egyben. Még számítógép sem kellett hozzá, csak egy szem és egy McKellen.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.