tévésmaci

Körteróka, kiskakas

  • tévésmaci
  • 2022. november 2.

Film

Amikor Sztupa és Troché mindenhol visszaszempillantókat szereltek fel, a „mindenholt” csak szűkített keretek között volt tanácsos értelmezni.

Nem a világon mindenhová szereltek fel visszaszempillantókat, nem is ebben vagy abban az országban, földrészen, faluban vagy ilyesmi. Bár, egyfalunyinak könnyen lehet, hogy megfelelt az a mennyiség, amelyet, mondjuk így, közvetlen környezetükben kihelyeztek. A közeli világvárosban magasodó székházuk minden szegletébe, zegébe és zugolyába, minden berendezési tárgy sarkaira és szegleteire, gépjárműparkjuk összes egységének a legváratlanabb alkatrészeire, a sűrűn használt útvonalaik egy-egy titkos pontjára, ahol az avatatlanok józan feltételezés szerint nem is számíthattak ilyesmire, s ha véletlenül mégis kiszúrták a rafináltan felhelyezett visszaszempillantókat, hát, jól rájuk csodálkoztak: jé, egy visszaszempillantó, hogy kerül ez ide. De ennyivel nem is volt elintézve a dolog, mert korukat messze megelőző műtárgyak voltak ezek a visszaszempillantók. Kábé úgy kell őket elképzelni, mint a mai személyautók anyósülése előtti lehajtható napellenző tükrét, amelyet egy kis ajtócska elhúzásával lehet láthatóvá tenni, vagy éppen a laptopok beépített kamerája elé felragasztható – ugyancsak elhúzható – kvázi objektívsapkát, melyet azon óvatos felhasználók keresnek a boltokban, akik szeretnék elkerülni, hogy gépük kamerája az intim pillanataikban ellenük forduljon, de skype-olni azért akarnak. Ezek persze csak hasonlatok, hol volt még a korszerű autózás, hol volt még a személyi számítógép. A világ épp a teljesen váratlan német újraegyesítésen csodálkozik, tudniillik a nyugatnémet labdarúgócsapat egy magdeburgi játékos (bizonyos J. S.) góljával lett világbajnok. Ráadásul e kis ajtócskák Sztupa és Troché visszaszempillantóin távvezérléssel működtek, olyan meg ma sincs, ennyire futuristák ők egyébként a mai napig. De nem sokat vesződtek az állítgatásukkal, a székházukban, ahol a legtöbb visszaszempillantó volt felszerelve, rendszerint az összes nyitva állt, az útközben, a parkban, a színházban, moziban kirakottak behúzott ajtóval figyeltek, s csak akkor nyíltak ki, ha Sztupa vagy Troché megnyomott egy zsebükben lapuló valamin valamit, gombot nyilván. A dolognak amúgy voltak élvezetes pillanatai, például amikor kiszerelték a kis tárgyakat, Sztupa és Troché végig énekeltek, s a daluk, bár más volt a szövege (visszaszempillantó, visszaszempillantó, sej, visszaszempillantó), és nagyon más a dallama is, de mégis úgy hangzott-zengett, mint az Indulj, munkaverseny, gépek hangja zengjen. Nagy kohóban szikra pattog, szegecselő csattog, kattog kezdetű és tartalmú induló. Vagy az, amikor Ómafa jött fölfelé a székház lépcsőjén, és a visszaszempillantók erdejében külön jött az alsó lábszára és a felső, külön a teste és a feje, még élvezetesebb volt ez a tagoltság a földszinti kirgiz-sorrentói pékség tulajdonosnőjének érkezésekor.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.