Visszhang: film

Wyrm

Visszhang

Wyrm (neve nem férget, hanem az óangol sárkányt jelenti) egyszerre átlagos és csodabogár kamasz fiú.

Másra sem vágyik, minthogy végre csókolózzon, barátnőt szerezzen, és valahogy menőnek tűnjön a gimiben, de családi helyzete nem könnyíti meg a dolgát. Bátyja nemrég halt meg egy autóbalesetben, apja és anyja sosem figyelnek rá, gyakorlatilag fura nagybátyja neveli, addig legjobb barátjának tekintett ikerhúga pedig nagy erőkkel próbál elhatárolódni tőle. Azt még nem is említettük, hogy Wyrm egy alternatív 90-es évekbeli világban él, ahol a kamaszoknak nemcsak a tanulmányi, hanem a szexuális előmenetelét is felügyeli az iskola: amíg nem csókolóznak, nyakörvet kell viselniük (nyilván a magányos, frusztrált fiúk által végrehajtott iskolai mészárlásokat is megelőzendő). Egyre inkább úgy tűnik, hogy Wyrm lesz az utolsó, akiről lehullik a szégyenteljes gallér…

Christopher Winterbauer filmje nem fukarkodik a különc cukiskodással; Todd Solondz, Yorgos Lanthimos és Wes Anderson szelleme egyszerre kísért a Wyrmben. Talán kissé rá is ül a filmre a sokrétegnyi sztoikus irónia; Winterbauer ráérősen festegeti a furábbnál furább alakokat és a szinte harapható atmoszférát, miközben a cselekmény ólomlábakon halad előre (nagy fordulatokra nem is kell számítani). Ezzel szemben happy endet sem hazudik traumatizált hőseinek. Wyrm sem talál varázsütésre barátnőt, épp csak annyira futja, hogy kicsit jobb emberré váljon. Mi kell még, jókat nevetünk, egy-két tanulsággal is gazdagodunk, de túlságosan azért nem üli meg a gyomrunkat a film.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.