Film

Kosok

  • 2016. január 10.

Film

Ennyi hideg, ennyi szél, ennyi jég talán nincs is, mint ebben az Európa-díjra méltán jelölt izlandi filmben. Se ennyi rideg bezárkózás, lefojtott indulat, önpusztító konokság. Pusztaság, két házzal, félórányi motorozásra a legközelebbi falutól. Benne két halálos ellenség: test­vérek, emberöltőnyi ideje tartó, engesztelhetetlen haragban. Miért? Nem derül ki, jelentősége nincs is. A haragot soha nem annak oka, hanem dinamikája tartja fenn. Nők nem voltak soha és nem lesznek már az egymás gyűlöletében megvénült farmerok környezetében. Csak bárányok. Dús gyapjú, szívós, nemes és fenséges fajta, a vidék büszkesége mind. Az övéké minden törődés, figyelem és szeretet. Tőlük várható minden öröm és dicsőség, a visszaigazolás, hogy nincs és nem volt hiába az élet.

És akkor jön a járvány, a járvánnyal a hivatal. Amely felmér, rendelkezik (az állatok „megsemmisítéséről”) és intézkedik (fegyverrel, aztán markológéppel és vegyszeres fertőtlenítéssel). Vajon meg lehet-e menteni az egyedi fajtából legalább néhányat, pincébe rejtve, hatóság elől menekítve? Vajon meg lehet-e menteni máshogy, mint egymás segítségével? S lehet-e segítséget nyújtani és elfogadni annak felismerése nélkül, hogy a másik is én vagyok, s voltam mindig is?

A mellbevágóan erős, biblikus történet szűkszavú dialógusokban, kitartott, konkrétságukban és köznapi funkcionalitásukban is elemelt, szimbolikus értelemmel telített képekben, határozott gesztusokban bontakozik ki. Egyszerre realista, durva reakciókban bővelkedő dráma és balladai tömörségű példázat.

Forgalmazza a Mozinet; a rendezővel online felületünkön olvasható interjú

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.