A mindenséggel mér – Kozmosz: Történetek a világegyetemről

  • Greff András
  • 2014. május 17.

Film

A Kozmosz jelenleg talán a legjobb tévésorozat - és nem csupán az ismeretterjesztő mezőnyben.

Az emberiség legtragikusabb következményekkel járó téveszméinek igen jelentős része abból a fájdalmasan hamis régi ideából született, mely szerint bolygónk, illetve a Naprendszer és az egész univerzum is az emberi faj megjelenése érdekében keletkezett évmilliárdokkal ezelőtt. Az ember mint cél és betetőzés: ez a sírnivalóan nevetséges, de azért a mai napig milliók által osztott nézet az alapja például annak is, hogy a Föld többi élőlényével összehasonlítva a homo sapiensek önmagukat egy teljesen önkényesen felállított hierarchia csúcsára helyezik - nagyjából azért, mert például a delfinek nem építenek metróállomásokat, és az olajfestészet terén is kétségkívül jelentős elmaradásban vannak. A másik lenézése, semmibevétele, majd lemészárlása ezen a talajon aztán nem csupán a legkisebb energiabefektetéssel járó mozgás, hanem voltaképp a leglogikusabb is.

false

A Fox és a National Geographic új ismeretterjesztő sorozatának hatalmas vonzerőt kölcsönöz, hogy nagyon erőteljesen szembesíti nézőjét ezekkel az emberi létet az összes történelmi korszakban alapvetően meghatározó tévedésekkel, de ezt sokkal okosabban és jóval kevésbé deklamáló módon teszi, mint ahogy mi tettük a fenti bekezdésben. Ez persze nem jelenti azt, hogy a műsor készítőinek ne lennének nagyon is határozott elképzeléseik arról, amit közölni szeretnének. A Kozmosz (a Carl Sagan által vezetett, azonos című 1980-as sorozat újratöltése) a lehető legstabilabban a tudományosság talajára, ezen belül is büszkén Darwin oldalára állva úgy veszi fel a harcot a hamis tudás, a kuruzslás, a kreacionizmus, az ezoterizmus és végeredményben minden vallásos világmagyarázat ellen, hogy a kivont karddal hadakozás helyett az empatikus, racionális érvelés fegyverét választja. Neil deGrasse Tyson, a műsor arca tökéletes választás ehhez a misszióhoz: a híres asztrofizikus egy zenmester megingathatatlan higgadtságával, prédikálási szándéktól mentesen, sokszor a nézőre is átragadó lelkesedéssel, világosan, de nem butítottan közvetíti azt a hatalmas új tudást, amit a világegyetemről és a földi létezésről az elmúlt években-évtizedekben a tudomány megtanult.

A Kozmosz a szórakoztató tudomány-népszerűsítés kategóriájában versenyez, ideális nézői pedig a gimnazisták, de haladó asztrofizikusokon kívül alighanem mindenkinek képes valami újat és elbűvölőt mutatni, legyen szó akár az ősrobbanásról, a szubatomi részecskékről, a DNS-ről vagy a fotoszintézisről. Illetve azokról a csodálatos elmékről, amelyek elengedhetetlenek voltak a mai tudásunkhoz vezető út lebetonozásához. Isaac Newton dolgai talán mindenkinek megvannak, de tudjuk-e vajon, hogy mi mindent művelt vele egy időben Edmond Halley és Robert Hooke? Vagy hogy milyen jellemek voltak? Hogy hogyan élt és alkotott a férfi, akiről a Fraunhofer-féle vonalak a nevüket kapták? A sorozat szórakoztatási együtthatójához nagyon sokat hozzátesz, hogy a Kozmosz rendkívüli figurákat elénk vázoló anekdotagyűjteménynek sem éppen utolsó mulatság.

Ahogyan persze látványosságnak sem: a Hubble-űrteleszkóp letaglózó képeit korrekt 3D-s számítógépes animációk és nagyszerű, régi vágású rajzfilmbetétek váltják, meg persze elérhető földi tájakon készített, hagyományosabb filmbetétek. A helyszínek közötti, olykor gigantikus távokat Tyson a Képzelet Űrhajóján teszi meg - ez pedig az egyetlen megoldás a szériában, aminél úgy érezhetjük, hogy kicsit sok már a jópofáskodásból. Egyébiránt a Kozmosz hibátlan sorozat: izgalmasabb és laktatóbb is mindannál, ami ma a televíziós csatornákon felkutatható.

Friss részek a National Geographicon vasárnap esténként


Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.