Az emberiség legtragikusabb következményekkel járó téveszméinek igen jelentős része abból a fájdalmasan hamis régi ideából született, mely szerint bolygónk, illetve a Naprendszer és az egész univerzum is az emberi faj megjelenése érdekében keletkezett évmilliárdokkal ezelőtt. Az ember mint cél és betetőzés: ez a sírnivalóan nevetséges, de azért a mai napig milliók által osztott nézet az alapja például annak is, hogy a Föld többi élőlényével összehasonlítva a homo sapiensek önmagukat egy teljesen önkényesen felállított hierarchia csúcsára helyezik - nagyjából azért, mert például a delfinek nem építenek metróállomásokat, és az olajfestészet terén is kétségkívül jelentős elmaradásban vannak. A másik lenézése, semmibevétele, majd lemészárlása ezen a talajon aztán nem csupán a legkisebb energiabefektetéssel járó mozgás, hanem voltaképp a leglogikusabb is.
| ||
A Fox és a National Geographic új ismeretterjesztő sorozatának hatalmas vonzerőt kölcsönöz, hogy nagyon erőteljesen szembesíti nézőjét ezekkel az emberi létet az összes történelmi korszakban alapvetően meghatározó tévedésekkel, de ezt sokkal okosabban és jóval kevésbé deklamáló módon teszi, mint ahogy mi tettük a fenti bekezdésben. Ez persze nem jelenti azt, hogy a műsor készítőinek ne lennének nagyon is határozott elképzeléseik arról, amit közölni szeretnének. A Kozmosz (a Carl Sagan által vezetett, azonos című 1980-as sorozat újratöltése) a lehető legstabilabban a tudományosság talajára, ezen belül is büszkén Darwin oldalára állva úgy veszi fel a harcot a hamis tudás, a kuruzslás, a kreacionizmus, az ezoterizmus és végeredményben minden vallásos világmagyarázat ellen, hogy a kivont karddal hadakozás helyett az empatikus, racionális érvelés fegyverét választja. Neil deGrasse Tyson, a műsor arca tökéletes választás ehhez a misszióhoz: a híres asztrofizikus egy zenmester megingathatatlan higgadtságával, prédikálási szándéktól mentesen, sokszor a nézőre is átragadó lelkesedéssel, világosan, de nem butítottan közvetíti azt a hatalmas új tudást, amit a világegyetemről és a földi létezésről az elmúlt években-évtizedekben a tudomány megtanult.
A Kozmosz a szórakoztató tudomány-népszerűsítés kategóriájában versenyez, ideális nézői pedig a gimnazisták, de haladó asztrofizikusokon kívül alighanem mindenkinek képes valami újat és elbűvölőt mutatni, legyen szó akár az ősrobbanásról, a szubatomi részecskékről, a DNS-ről vagy a fotoszintézisről. Illetve azokról a csodálatos elmékről, amelyek elengedhetetlenek voltak a mai tudásunkhoz vezető út lebetonozásához. Isaac Newton dolgai talán mindenkinek megvannak, de tudjuk-e vajon, hogy mi mindent művelt vele egy időben Edmond Halley és Robert Hooke? Vagy hogy milyen jellemek voltak? Hogy hogyan élt és alkotott a férfi, akiről a Fraunhofer-féle vonalak a nevüket kapták? A sorozat szórakoztatási együtthatójához nagyon sokat hozzátesz, hogy a Kozmosz rendkívüli figurákat elénk vázoló anekdotagyűjteménynek sem éppen utolsó mulatság.
Ahogyan persze látványosságnak sem: a Hubble-űrteleszkóp letaglózó képeit korrekt 3D-s számítógépes animációk és nagyszerű, régi vágású rajzfilmbetétek váltják, meg persze elérhető földi tájakon készített, hagyományosabb filmbetétek. A helyszínek közötti, olykor gigantikus távokat Tyson a Képzelet Űrhajóján teszi meg - ez pedig az egyetlen megoldás a szériában, aminél úgy érezhetjük, hogy kicsit sok már a jópofáskodásból. Egyébiránt a Kozmosz hibátlan sorozat: izgalmasabb és laktatóbb is mindannál, ami ma a televíziós csatornákon felkutatható.
Friss részek a National Geographicon vasárnap esténként
