A mindenséggel mér – Kozmosz: Történetek a világegyetemről

  • Greff András
  • 2014. május 17.

Film

A Kozmosz jelenleg talán a legjobb tévésorozat - és nem csupán az ismeretterjesztő mezőnyben.

Az emberiség legtragikusabb következményekkel járó téveszméinek igen jelentős része abból a fájdalmasan hamis régi ideából született, mely szerint bolygónk, illetve a Naprendszer és az egész univerzum is az emberi faj megjelenése érdekében keletkezett évmilliárdokkal ezelőtt. Az ember mint cél és betetőzés: ez a sírnivalóan nevetséges, de azért a mai napig milliók által osztott nézet az alapja például annak is, hogy a Föld többi élőlényével összehasonlítva a homo sapiensek önmagukat egy teljesen önkényesen felállított hierarchia csúcsára helyezik - nagyjából azért, mert például a delfinek nem építenek metróállomásokat, és az olajfestészet terén is kétségkívül jelentős elmaradásban vannak. A másik lenézése, semmibevétele, majd lemészárlása ezen a talajon aztán nem csupán a legkisebb energiabefektetéssel járó mozgás, hanem voltaképp a leglogikusabb is.

false

A Fox és a National Geographic új ismeretterjesztő sorozatának hatalmas vonzerőt kölcsönöz, hogy nagyon erőteljesen szembesíti nézőjét ezekkel az emberi létet az összes történelmi korszakban alapvetően meghatározó tévedésekkel, de ezt sokkal okosabban és jóval kevésbé deklamáló módon teszi, mint ahogy mi tettük a fenti bekezdésben. Ez persze nem jelenti azt, hogy a műsor készítőinek ne lennének nagyon is határozott elképzeléseik arról, amit közölni szeretnének. A Kozmosz (a Carl Sagan által vezetett, azonos című 1980-as sorozat újratöltése) a lehető legstabilabban a tudományosság talajára, ezen belül is büszkén Darwin oldalára állva úgy veszi fel a harcot a hamis tudás, a kuruzslás, a kreacionizmus, az ezoterizmus és végeredményben minden vallásos világmagyarázat ellen, hogy a kivont karddal hadakozás helyett az empatikus, racionális érvelés fegyverét választja. Neil deGrasse Tyson, a műsor arca tökéletes választás ehhez a misszióhoz: a híres asztrofizikus egy zenmester megingathatatlan higgadtságával, prédikálási szándéktól mentesen, sokszor a nézőre is átragadó lelkesedéssel, világosan, de nem butítottan közvetíti azt a hatalmas új tudást, amit a világegyetemről és a földi létezésről az elmúlt években-évtizedekben a tudomány megtanult.

A Kozmosz a szórakoztató tudomány-népszerűsítés kategóriájában versenyez, ideális nézői pedig a gimnazisták, de haladó asztrofizikusokon kívül alighanem mindenkinek képes valami újat és elbűvölőt mutatni, legyen szó akár az ősrobbanásról, a szubatomi részecskékről, a DNS-ről vagy a fotoszintézisről. Illetve azokról a csodálatos elmékről, amelyek elengedhetetlenek voltak a mai tudásunkhoz vezető út lebetonozásához. Isaac Newton dolgai talán mindenkinek megvannak, de tudjuk-e vajon, hogy mi mindent művelt vele egy időben Edmond Halley és Robert Hooke? Vagy hogy milyen jellemek voltak? Hogy hogyan élt és alkotott a férfi, akiről a Fraunhofer-féle vonalak a nevüket kapták? A sorozat szórakoztatási együtthatójához nagyon sokat hozzátesz, hogy a Kozmosz rendkívüli figurákat elénk vázoló anekdotagyűjteménynek sem éppen utolsó mulatság.

Ahogyan persze látványosságnak sem: a Hubble-űrteleszkóp letaglózó képeit korrekt 3D-s számítógépes animációk és nagyszerű, régi vágású rajzfilmbetétek váltják, meg persze elérhető földi tájakon készített, hagyományosabb filmbetétek. A helyszínek közötti, olykor gigantikus távokat Tyson a Képzelet Űrhajóján teszi meg - ez pedig az egyetlen megoldás a szériában, aminél úgy érezhetjük, hogy kicsit sok már a jópofáskodásból. Egyébiránt a Kozmosz hibátlan sorozat: izgalmasabb és laktatóbb is mindannál, ami ma a televíziós csatornákon felkutatható.

Friss részek a National Geographicon vasárnap esténként


Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

A mókamester

„Mindenki nyugodjon le. Újra jó a víz Fehérváron” – közölte Takács Péter a Facebookon, egy szurikátát ábrázoló mémmel illusztrálva. Ez nagyjából azt jelenti, hogy eleve valami piti ügyről, műbalhéról volt szó.

A lélekkufárok

„Felkérjük Kuminetz Gézát (rektor atya – a szerk.), hogy tartsa fenn a dékán fegyelmi döntését, és szükség esetén követelje meg azon oktatók önkéntes távozását, akik tartósan aláássák az intézmény keresztény identitását” – áll a CitizenGO nevezetű „ultrakonzervatív” (lefordítva: bigott) lobbiszervezet hazai lerakatának augusztus 28-án kelt, Megvédjük a keresztény oktatás szabadságát a Pázmányon! című petíciójában.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”