magyarnarancs.hu: Lang első fennmaradt filmje, A pókok – főszerepben egy kalandor-felfedező-sportemberrel – úgy fest, mint egy vérbeli Indiana Jones-film 1919-ből.
| ||
Patrick McGilligan: A pókok valóban az Indiana Jones-filmek előfutára volt, meg lennék lepve, ha kiderülne, hogy Spielberg nem látta. Hollywoodban biztosan látták, a harmincas évek kalandsorozatainak készítői sokat tanultak belőle és a folytatásából.
magyarnarancs.hu: Lang 10 évvel későbbi filmje, A Hold asszonya is hasonlóan szórakoztató darab, bár mai szemmel inkább megmosolyogtató ez a holdutazásos melodráma…
| ||
PM: A maguk idejében ezek a filmek hatalmas szenzációt keltettek. Nehéz ma, a special effektek fénykorában megítélni őket, de óvnék attól, hogy lekezelően bánjunk A Hold asszonyával. Nagyon is fontos fejezete a sci-fi történetének. Igen nehéz ma már tisztességes kópiához jutni, a tévé pedig nem sokat segít, hogy igazán értékelni tudjuk ezeket a filmeket.
magyarnarancs.hu: A pókok és A Hold asszonya között készítette el Lang monumentális alkotását, A Nibelungokat. Hitler és Goebbels egyaránt imádták a filmet, és abban a német filmtörténetírás két nagy guruja, Lotte H. Eisner és Siegfried Kracauer is egyetért, hogy a tömegek fényképezését innen leste el Leni Riefenstahl, hogy aztán Az akarat diadalában fejlessze tökélyre. Mennyiben hatott a film Hitlerre?
| ||
PM: Hitlerre elsősorban Wagner és Nietzsche hatott, amiért persze egyiküket sem lehet hibáztatni. A Nibelungok nem hatott Hitlerre, mindenesetre – ha pusztán ideológiai szempontból nézzük – beleillett a nácik ideológiájába, ha nem is teljes egészében. Ám ha így is nézzük, művészi értékei elvitathatatlanok, egyszersmind rendkívül szórakoztató alkotás. A némafilmek egyik kikezdhetetlen klasszikusa. Előrevetítette a nácizmus bizonyos jellegzetességeit, a monumentalitása pedig mindenkit lenyűgözött. Érdemes megjegyezni, hogy Thea von Harbou, Lang forgatókönyvírója (többek között a Metropolis és az M – Egy város keresi a gyilkost írója – a szerk.) és második felesége náciszimpatizáns volt, és miután Lang elhagyta Németországot, be is lépett a náci pártba.
magyarnarancs.hu: Lang tisztában volt vele, hogy A Nibelungokkal a tűzzel játszik?
| ||
PM: Lang biztos volt benne, hogy felette áll a napi politikának, a halandók ügyes-bajos dolgainak. Ha tükörbe nézett, egy felsőbbrendű művész nézett vissza rá, ő legalábbis így látta magát. Cseppet sem izgatta, hogy a tűzzel játszik. Élvezte, hogy játszhat a tűzzel – úgy szimbolikus értelemben, mint a filmjeiben.
magyarnarancs.hu: Lang még házas volt, amikor – úgy szakmailag, mint emberileg – összejött Thea von Harbouval. Lang felesége forgatókönyv-konzultáció közben kapta rajta őket – egy kanapén konzultáltak meztelenül. Kisvártatva lövés dördült, és a feleség holtan esett össze. Mi történt pontosan?
| ||
PM: Biztosat nem tudunk, és most már soha nem is fog kiderülni, hogy öngyilkosság volt-e, netán gyilkosság történt, vagy a nagy veszekedésben véletlenül eldördült Lang pisztolya. Mindhárom verzió lehetséges, de az is lehet, hogy egy negyedik, eddig nem is sejtett forgatókönyv szerint zajlottak az események. Annyi biztos csak, hogy Lang első felesége rejtélyes körülmények között vesztette életét: Lang és nagy valószínűséggel – de nem minden kétséget kizáróan – Thea von Harbou jelenlétében. És az is biztos, hogy ez az erőszakos haláleset, a szexnek és a tragédiának ez a bizarr elegye Lang későbbi filmjeinek visszatérő motívuma.
| ||
magyarnarancs.hu: Lang és Leni Riefenstahl ismerték egymást?
PM: Futólag ismerték és futólag csodálták egymást. De semmi nyoma, sem Lang élettörténetében, sem Riefenstahl önéletrajzában, hogy a futó kapcsolaton túl bármi mélyebb is összefűzte volna őket.
magyarnarancs.hu: Lang híres volt a stábjával szembeni kíméletlen, szadizmusba hajló bánásmódról. Ez mennyiben fedi a valóságot?
| ||
PM: Teljes mértékben. Kizsigerelte a színészeit. Végtelenbe nyúló felvételek, a fizikai teljesítőképességük határáig hajszolt színészek jellemezték a Lang-féle produkciókat. A Metropolis Moloch-jelenetében statiszták tömegeit masíroztatta a dermesztő hidegben gyakorlatilag meztelenül. Nem kímélte a gyerekstatisztákat sem – a nagy özönvízjelenetben fittyet hányt a testi épségükre. Szegény Brigitte Helm sem járt jól; a filmvégi nagyjelenetben, amikor a robotnőt a máglyán megégetik, a lángok életveszélyesen közel csaptak fel a színésznőhöz.
magyarnarancs.hu: Fritz egy igazi diktátor volt?
PM: Úgy nézett ki, és úgy is viselkedett, mint egy diktátor. Semmilyen érvre nem hallgatott, úgy viselkedett, mint egy önkényúr. Az életveszélyes mutatványok, amikre a színészeit kényszerítette, persze nem egyediek a show-bizniszben, gondoljon csak Lillian Gishre, aki egy jégtáblán sodródik a vízesés felé D.W. Griffith Út a boldogság felé című filmjében. Lang filozófiája az volt, hogy csak az a szenvedés mutat jól a vásznon, ami mögött valódi szenvedés van. Semmi kétség, ez a módszer az ő esetében működött is.
magyarnarancs.hu: Lang Peter Lorréval sem bánt kesztyűs kézzel: az M – Egy város keresi a gyilkost egyik jelenetét – amelyikben a színészt egy lépcsőn vonszolják le – tizennyolcszor vették újra. Lorre megbocsátott a kínszenvedésekért?
PM: Nem csak hogy megbocsátott, de köszönetet is mondott. Az M halhatatlan film Lorre halhatatlan alakításával. Ezt a csodát csakis Lang, von Harbou és Lorre hármasa hozhatta létre. A dicsőség elsősorban őket, hármójukat illeti meg. Lorrénak világhírt hozott a film, londoni és hollywoodi karrierjének a kezdetét jelentette.
| ||
magyarnarancs.hu: Hírhedt epizódja Lang életének a Goebbelsszel való találkozása 1934-ben. A propagandaminiszter kedveskedik a berendelt rendezőnek, áradozik a Metropolisról, elújságolja, hogy Hitler mennyire imádta a filmet, és hogy A Nibelungokon még sírva is fakadt. Majd Goebbels exkuzálja magát, amiért be kellett tiltaniuk a Dr. Mabuse végrendeletét – csak a befejezésével volt bajuk –, a végén pedig rátér az ajánlatára: dolgozzon Lang a náciknak, legyen a náci filmgyártás führere. Itt hangzik el a híres náci bonmot is – Lang védekezik, hogy nem egészen árja a származása, mire Goebbels megjegyzi: Herr Lang, azt mi döntjük el, ki a zsidó… Mi igaz ebből a filmbe illő találkozóból?
PM: Az biztos, hogy Lang találkozott Goebbelsszel. Lehet, hogy nem egy alkalommal, hanem többször, s Lang utólag jó dramaturgiai érzékkel egy találkozóba sűrítette a történteket, és egy kicsit felnagyította a saját bátorságát is. A Goebbelsszel való találkozás és a Berlinből való menekülés története a legdíszesebb áriája volt annak az operának, amit Lang a saját személye köré kerített. A történetnek számos verziója létezik; a Goebbelsnek tulajdonított mondat illik is Goebbelshez, az is lehet, hogy pontosan így hangzott el. Az is biztos, hogy Lang annyira el volt foglalva önmagával, hogy egyszer csak egy náci Németország kellős közepén találta magát. Ügyet sem vetett arra, hogy zsidó, míg a nácik nem figyelmeztették a származására. Mert az ő szemükben zsidónak számított. És az is tény, hogy Lang végül elhagyta Németországot, és az országgal együtt karrierje legdicsőbb részét is hátrahagyta.
magyarnarancs.hu: Berlinből Párizsba ment, ahol elkészítette Molnár Ferenc Liliomát. Nem tartozik a legjobb filmjei közé.
| ||
PM: Én azért a Liliomot nem írnám le. Érdekes munka, nehéz körülmények között készült, és a történet sem adja magát könnyen. Megvan a filmnek a maga bája, egyedülálló darab Lang pályáján. Őszinte humanizmus hatja át – lehet, hogy ez inkább Molnár erénye. Molnár világa idegen volt Langnak; neki nem ez volt az erőssége. Nem tudom, találkoztak-e valaha is, furcsállnám, ha nem. Lang mindenesetre sosem említette.
magyarnarancs.hu: Élete vége felé Langnak három barátja maradt: Peter, a házi majom; a fiatal filmesek (Godard, Friedkin, Truffaut stb.) és kritikusok, akik újra felfedezték; és harmadik felesége, Lily Latte, aki a végsőkig kitartott mellette. Majom, rajongók, feleség – melyikük állt legközelebb Lang szívéhez?
| ||
PM: A majom csak afféle úri huncutság volt, talán valami távoli, szentimentális emlék is kötődött hozzá, de leginkább arra volt jó, hogy Lang a barátainak mutogathassa. Lily Lattét Lang őszintén szerette, még ha nem is vette el, csak az élete legvégén. Latte jóban-rosszban kitartott mellette, fontos szövetségese volt. Lang hálás volt a kritikusoknak is, és különösen hálás volt Godard-nak, amiért a Megvetésben megajándékozta egy szereppel. De ez nem az a fajta szeretet volt, mint amit a majom és Lily Latte iránt érzett.
