Húsz éve kitart a színvonalas független filmek mellett (Egyedülálló nő megosztaná, Mrs. Parker és az ördögi kör, Georgia, Rövidre vágva, Kansas City, Dolores Claiborne, eXistenZ), de rendezőként sem vallott szégyent (Jóban, rosszban). Jelenleg két filmje fut a hazai mozikban (A gépész, Palindrómák), egy most jön ki DVD-n (A fiók). A locarnói filmfesztiválon beszéltünk.
*
Magyar Narancs: Rendhagyó és szokatlan szerepeket vállalsz. Te vagy az amerikai mozi Isabelle Huppert-je.
Jennifer Jason Leigh: Egyszer Johnny Depphez hasonlítottak. Depp és Huppert, ezt bármikor vállalom! Szeretem a komplex női karaktereket, nagyobb erőfeszítést és több képzeletet igényelnek.
MN: Igaz, hogy eredetileg szerepeltél a Tágra zárt szemekben, de Kubrick lecserélt?
JJL: Azt a lányt játszottam, akinek meghal az apja, és Tom Cruise megvigasztalja. Tíznapos munka volt. De mivel Kubricknak szokása, hogy újravesz jeleneteket, ismét szüksége volt rám. Akkor viszont már az eXistenZ-et forgattam, mindennap volt jelenetem. Cronenberg mégis elengedett négy napra. Kubricknak viszont tizennégy kellettÉ Kár, hogy nem jött össze.
MN: A független filmek is elég kalandos körülmények között készülnek gyakran.
JJL: Szergej Bodrovval dolgoztam Los Angelesben. Újgazdagok kacsalábon forgó villájában, tizennyolc karátos aranycuccok a vécében, minden, ami kell. De a bérbeadók nem engedték, hogy a stáb használhassa a vécét. Egyedül nekem volt külön engedélyem rá. Éppen a hálószobában forgattunk, amikor valaki kibökte, hogy a házat szinte állandóan pornófilmek forgatására bérlik. Ezek a nyomorultak hagyják, hogy boldog-boldogtalan elélvezzen a lakás összes szegletében, de nem engednek be senkit a budira?!
MN: Milyen tapasztalatokat szereztél első rendezéseddel, a Jó-ban, rosszbannal (The Anniversary Party)?
JJL: "riási volt! Alan Cummingsszal együtt rendeztük. Először fordult elő, hogy színészként úgy ment minden, mint a karikacsapás. Végre egyszer tudtam, mit akar tőlem a rendező: én magam. Az összes szerepet a barátaimnak írtam. Jól szórakoztunk. Szeretnék újra rendezni, írtam is valamit, de a független filmes terep egyre zsugorodik. Minden stúdiónak van indie-részlege, ám ott nem vérbeli független filmeket gyártanak, hanem "kis nagyfilmeket". Nagyfilmeket miniben.
MN: A Nyílt seb erotikus jeleneteiben Jane Campion egy kicsit tovább ment, mint a fősodorbeli rendezők.
JJL: Hol húzzuk meg a határt? Ha meztelenkedsz a kamera előtt egy színésszel, még rajtad marad a bugyid. Nem arról van szó, hogy szeretnék bizonyos kollégákkal enyelegni, de egész biztosan sokkal több mindent lehetne művelni a kamera előtt, mint amit manapság engednek. Persze, ha leszopnék valakit egy filmben, nem hiszem, hogy jó szemmel nézné a pasim. Ha olyan filmekből, mint Az érzékek birodalma vagy Az utolsó tangó Párizsban kivágnánk az erotikus jeleneteket, nagyot vesztenének az erejükből! Az erotikán keresztül annyi mindent tudunk meg a szereplőkről! Szeretem a filmbéli erotikát. A korhatáros film mint műfaj vagy kifejezési forma határozottan érdekel. Ezekben művészként többet engedhetsz meg magadnak. Persze vannak határok, csakhogy addig nem tudom hol, amíg szembe nem találkozom velük egy forgatókönyvben, és azt nem mondom: "na, ezt már nem".
MN: Milyen felkéréseket utasítottál vissza?
JJL: Ken Russell engem akart a Szent Johanna főszerepére, úgy tíz éve. Oroszországban forgattunk volna. A hideg télben, az isten háta mögött, lovon, teljes fegyverzetben kellett volna dolgoznom. Túl húzósnak tűnt. Időnként megkeresnek forgatókönyvekkel, amik elég átlagosnak tűnnek, és én nem vállalom el őket. Aztán amikor elkészülnek, elmegyek a moziba megnézni, és felkiáltok: "Basszus, de hisz ez milyen jó film lett, mi a francnak utasítottam el?"
MN: Melyik filmek ezek?
JJL: Ha elmondanám, hülyének néznél! Érzelgős dolgokat soha nem vállalok! A szentimentalizmus az idegeimre megy.
A fiók A diliflepni értékes papír - különösen sorozáskor és az Oscar-osztáson. A bolondokháza folyosóiról egyenes út vezet a köszönőbeszédekig: egy látványos elektrosokk, netán a bentlakók fellázítása remek lehetőség az oklevelek begyűjtésére. A kór-termi thrillerek és Frankenstein doktor rajongóiként örömmel állapíthatjuk meg, hogy jelen dol-gozatban ifjú kedvencünk, Keira Knightley durcás arcocskáján kívül alagsori emberkísérleteknek ugyanúgy tanúi lehetünk, mint házilagos sokkterápiának. Ismét bizonyítván, hogy a jó színész kis helyen is elfér, az éhezőművészekre szakosodott Adrien Brody ezúttal - nem vicc - egy fiókba zárva hadakozik a túlélésért. Persze nem holmi otthonos, kéziratoktól hemzsegő asztalfiókról, hanem a bonctermek barátságtalan tárolóalkalmatosságáról van szó, melybe a nehéz sorsú öböl-háborús veterán terápiás céllal kerül. Itt már csak azért is érdemes leszögezni, hogy A fiók egy korrekt, bár túlzott ambíciókkal terhelt marhaság, mert ha eláruljuk, hogy konkrétan mi is zajlik az ominózus fiók mélyén, a továbbiakban a kutya se hisz nekünk. Szóval, konkrétan időutazás zajlik benne, ami bár egy rendes bolondokházában tolerálható időtöl-tés, forgatókönyv-írói kurzusokon azonnali botozást érdemel. Valószínűleg e sajnálatos fordulatnak tudható be, hogy köszönőbeszédekre ezúttal nem volt szükség. DVD-n forgalmazza az SPI
