Film

Kukoricasziget

Film

Van egy folyó, az maga a határ. Az Inguri egyfajta természetes békefenntartó Grúzia és Abházia között. Oldja a konfliktust, tavasszal termékeny földet hoz vizével a Kaukázusból, kisebb-nagyobb alkalmi szigeteket alakít ki a folyómederben, szó szerint a senki szigeteit, semleges földdarabokat.

Miközben a partról fegyverek ropogása hallatszik, egy öregember birtokba vesz egy ilyen szigetet. Csónakjával többször fordulva lécet, szöget, mindenféle kunyhóépítésre alkalmas eszközt felhalmoz a talpalatnyi területen, s ahogy kell, szakszerűen neki is áll az építkezésnek. A kalyibát kiskamasz lányunokájával ripsz-ropsz fel is húzzák, aztán pedig felássák a szigetet, hogy a hajlékot kukoricával vegyék körbe.

Hol a természet viszontagságaival kell meggyűrkőzni, hol katonák jelenlétét kell ügyesen kezelni. S ott van még a világszép lányunoka is, akit védeni kell a férfitekintetektől meg persze a sebesülten a szigetre tévedő katonától, akit közben azért menteni, rejtegetni is kell.

Nagy csendek és gyönyörű képek (operatőr: Ragályi Elemér), természet- és dokumentumfilmes eszközök jellemzik George Ovashvili minimalista filmjét. Persze türelem kell hozzá. De Ragályi kékjei kitöltik a sokatmondó csendeket, s a drámai erő sem hiányzik.

A keresett egyszerűségben nem vész el sem a szegénység, sem a háború, megmarad a magány és a kiszolgáltatottság is, még ha a végén csak annyi derül is ki, hogy azért a természet az úr. Győz Ragályi nagy kéksége, és amit a víz adott, azt el is veszi, ám a körforgás sosem marad abba…

Forgalmazza a Mozinet

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.