Film

Kukoricasziget

Film

Van egy folyó, az maga a határ. Az Inguri egyfajta természetes békefenntartó Grúzia és Abházia között. Oldja a konfliktust, tavasszal termékeny földet hoz vizével a Kaukázusból, kisebb-nagyobb alkalmi szigeteket alakít ki a folyómederben, szó szerint a senki szigeteit, semleges földdarabokat.

Miközben a partról fegyverek ropogása hallatszik, egy öregember birtokba vesz egy ilyen szigetet. Csónakjával többször fordulva lécet, szöget, mindenféle kunyhóépítésre alkalmas eszközt felhalmoz a talpalatnyi területen, s ahogy kell, szakszerűen neki is áll az építkezésnek. A kalyibát kiskamasz lányunokájával ripsz-ropsz fel is húzzák, aztán pedig felássák a szigetet, hogy a hajlékot kukoricával vegyék körbe.

Hol a természet viszontagságaival kell meggyűrkőzni, hol katonák jelenlétét kell ügyesen kezelni. S ott van még a világszép lányunoka is, akit védeni kell a férfitekintetektől meg persze a sebesülten a szigetre tévedő katonától, akit közben azért menteni, rejtegetni is kell.

Nagy csendek és gyönyörű képek (operatőr: Ragályi Elemér), természet- és dokumentumfilmes eszközök jellemzik George Ovashvili minimalista filmjét. Persze türelem kell hozzá. De Ragályi kékjei kitöltik a sokatmondó csendeket, s a drámai erő sem hiányzik.

A keresett egyszerűségben nem vész el sem a szegénység, sem a háború, megmarad a magány és a kiszolgáltatottság is, még ha a végén csak annyi derül is ki, hogy azért a természet az úr. Győz Ragályi nagy kéksége, és amit a víz adott, azt el is veszi, ám a körforgás sosem marad abba…

Forgalmazza a Mozinet

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.