„A dj hajnali magánya” - Mia Hansen-Løve filmrendező

Film

A Daft Punk befutott, de kik voltak a francia elektronikus zene, a kilencvenes években fénykorát élő French Touch szürkei eminenciásai? A francia rendezőnő bátyja dj-ként bomlasztotta a rendszert és önmagát – róla (is) szól az Eden című film.

Magyar Narancs: Heveny David Guetta-ellenesség járja át a filmet. Ő lenne az ősellenség?

Mia Hansen-Løve: Nem, David Guetta messze nem az ősellenség, olyannyira nem, hogy ő is része volt annak, amit ma French Touchnak hívunk. Csupán arról van szó, hogy a bátyám, aki dj-ként maga is nyakig volt a klubéletben – a film is az ő élményein alapszik –, történetesen a műfaj másik végén tevékenykedett. David Guetta kommerszben nyomta, Sven Løve pedig undergroundban.

MN: Jó, de azért annyi a filmjén is átjön, hogy a magukat művésznek tartó dj-k rendesen lenézték a Guetta által képviselt vonalat.

MH-L: Emlékszik a klub főnökére, ahol a srácok dj-znek? Arról beszél, hogy valamit változtatni kéne, mert oda a régi varázs, de bocsánatkérően hozzáteszi, hogy azért nem kell elguettásodni. Ez egy spontán megjegyzés volt; a főnököt játszó alak (David Blot – K. G.) maga is fontos szereplője volt az elektronikus tánczenének; ő a szerzője annak a képregénynek, ami a French Touch történetét dolgozza fel. A David Guettá-s megjegyzés szívből jött, az ő szívéből.

MN: A képregények hatottak a zenére, vagy a zene a képregényekre?

MH-L: A képregény, amit említettem, 2000-ben jelent meg (Le chant de la machine – K. G.), nem alakította, csak lekövette az eseményeket. Akkor készült, amikor a French Touch a csúcson volt. Nem sokkal ezután megkezdődött a lejtmenet. És nem sokkal ezután a képregény rajzolója is meghalt.

false

MN: Sokat megtudhatunk a dj-k táplálkozási szokásairól is. Reggel kokain, délben kokain, este kokain.

MH-L: Zenével és kokainnal táplálkoztak. De a kokain csak később jött, az ecstasy volt előbb, eleinte ez volt a rave partyk elmaradhatatlan kelléke. Igyekeztem a filmben a helyén kezelni a kokaint, sem nagyobb, sem kisebb szerepet tulajdonítani neki, mint amekkorát a bátyám életében játszott. Érdekes, hogy a forgatókönyvet elbíráló alapok valahogy mindig a drogos részeken akadtak fenn. Hol sokallták, hol kevesellték a mennyiséget. Szemet szúrt nekik, hogy milyen sok fogy a privát jelenetekben, és milyen kevés hangsúlyt kap a drog a bulikon. Állandóan magyarázkodnom kellett, hogy én nem a fantáziámból, hanem a bátyámból indultam ki. Igen, önpusztító életet élt, igen, függő volt, de nem, olyan látványos drámák nem voltak az életében, amilyeneket számon kértek rajtam. Lassan haladt az önpusztítás útján, és úgy látszik, ez dramaturgiailag hátránynak tűnt fel. Az éjszakai életben mindig mindenki azt hitte, hogy nem ő, hanem a másik a függő. Amikor a csúcson volt, a bátyám minden éjszaka hajnali hatig dj-zett. Háromkor már kezdtek hazaszállingózni az emberek, ilyenkor kezdődött a dj hajnali magánya. Kellett valami, hogy felpörgesse. Úgy is mondhatnám: szakmai ártalom volt. Évekbe telt, mire egyáltalán eljutott a felismerésig, hogy kicsinálta magát.

MN: Utólag kialakult valami generációs elérzékenyülés, hogy a kilencvenes évek, na, azok voltak csak a nagy idők?

M-HL: Nem szeretném idealizálni ezt az időszakot, de tény: a hedonizmus ott volt a levegőben. A film címe, az Eden is kétértelmű. Persze az elveszett paradicsomra is utal, meg arra a francia fanzine-re, amely először foglalkozott a rave partyk­kal és a house-zal. De már a lap címében is ott bujkált az irónia: úgy látszik, a paradicsom már akkor, a hősidőkben is elveszett. A paradicsom már csak ilyen, mindig épp elvész. Az AIDS-től való félelem is nagyban árnyalja a paradicsomi képet, mert ne feledjük, a house a meleg szubkultúrából indult hódító útjára. A bátyám és a haverjai sokat jártak melegbulikba; itt fedezték fel ezt a zenét. Nem kellett melegnek lenni, hogy az ember melegbulikba járjon. Sven 21 éves volt, amikor elkezdett dj-zni, én 15 se múltam ekkoriban. New York, Chicago, Det­roit, Berlin – itt készültek azok a zenék, amikért rajongtak. Ezeket dolgozták fel, ebből lett a French Touch. De nemcsak a hedonizmus veszett el, hanem a zsebbe fizetés is. Akkoriban mindenki kápéban fizetett, és a dj-k azonnal el is szórták a lóvét. Ha megkapta hajnalban az aznapi fellépti díjat, a bátyám fogta magát és a csaját, befizette magukat egy luxusszállodába, és evett egy kiadós reggelit.
A végén a lakbérét sem tudta fizetni. Ma már átutalás van.

MN: A Daft Punk is ebből a közegből nőtte ki magát. A filmben színészek alakítják az épp kezdő duót: annyira zöldfülűnek festenek, hogy be sem akarják engedni őket az egyik buliba. Megmutatta nekik a filmet?

MH-L: Thomas (Bangalter – K. G.) látta és bírta a filmet. A másik Daft Punk-tagról nem tudok semmit. De nagyon rendesek voltak, szinte ingyen, jelképes összegért adták a számaikat a filmhez. A bátyám velük együtt kezdett, aztán ők elhúztak. Az első generáció legnagyobb kiugrását a Daft Punk követte el, a második generációból az AIR ugrott ki, aztán később olyanok jöttek, mint a Justice. Az AIR már alig hasonlított az elődeire: ez már másfajta zene volt, sokkal puhább, mint az eredeti.

Korábbi interjúnk Mia Hansen-Løve-val itt olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.