Film

A dán tévékrimiknek nyilván erősségük a bűntörténet hátteréből előhívható társadalomrajz.

Az eddig ismert világrend felborult, valamennyi országban előretörtek a szélsőségesek, a populisták vagy épp az anarchisták, akik csábítóan egyszerű, de pusztító megoldást hirdetnek az emberiséget fenyegető komplex problémákra.

Attól azért eléggé lehetett félni, amikor Koltai Róbert Michael Madsennel és Vinnie Jonesszal forgatott.

Miközben zeneki karrierjében folyamatosak a sikerek The Weeknd Az idol című sorozata után legújabb filmje, Az éjszaka határán is csúfosan megbukott.

Az utolsó táncosnőben Pamela Anderson saját maga egyfajta alteregóját játssza, alakítása pedig közel járt ahhoz, hogy Oscar-jelölést kapjon. Ám Gia Coppola filmje túlzottan ragaszkodik a főszereplője és főhőse közötti párhuzamokhoz.

A gyász furcsa tudatállapot; egyfelől természetes folyamat, el kell telnie elkerülhetetlenül, lerövidíteni, enyhíteni nem lehet.

Mi történik egy amerikai filmben, ha hirtelen el kell rejteni valamit vagy valakit?

A tehetség egy dolog, az érvényesülés meg a másik.

A Texasi láncfűrészes-sorozat a hatodik részben mutatja be fő gonosza, Bőrpofa múltját.

A lövöldözős filmekben – úgy értem, amelyekben csak lövöldöznek – nyilván nem a történet, hanem a koreográfia, utána meg a díszlet számít, olykor a jelmez.

A Watermelon+-on Oscar-jelölt palesztin és nemzetközi filmek is nézhetőek – miközben a Netflix épp törölte a platformon elérhető palesztin alkotások nagy részét.

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).