"Lars benézett"

Nikolaj Arcel, az Egy veszedelmes viszony rendezője

  • - kg -
  • 2012. december 29.

Film

Magyar Narancs: Dániában közismert Struensee doktor története. Mi izgatja jobban az emberek fantáziáját; a hatalom közelébe jutó reformer vagy a királynőt ágyba döntő szerető?

Nikolaj Arcel: Engem a politikai vonulat izgatott jobban. Jön egy ember szinte a semmiből, bebocsátást nyer a királyi udvarba, ahol aztán magához vonja a hatalmat, hogy a felvilágosodás eszméi szerint átformálja a nem túl felvilágosult Dániát. De tudom, és ezt egyáltalán nem elítélően mondom, hogy a királynőt ágyba vivő férfi aspektusa vonzza inkább az embereket. Jó kis szaftos sztori, mintha csak egy tegnapi botrány lenne.

MN: Az ágyjelenetekben mintha többet mutatnának, mint ami egy jól nevelt kosztümös drámában szokás.

NA: Megpróbáltuk függetleníteni magunkat a díszletektől, és nem a kosztümökhöz szabni a szereplők viselkedését. Amennyire tőlünk tellett, igyekeztünk modern filmet készíteni. A cél a természetesség volt.

MN: Lars von Trier volt a film egyik producere. Úgy nyilatkozott, megkönnyebbülést jelentett, hogy nem járt ki a forgatásra, mert az csak stresszelte volna a stábot. A fiatalabb filmrendezők tartanak Triertől?

NA: A drámai igazság az, hogy Lars von Trier egy nagyon kedves, szeretetre méltó alak. Ennek ellenére, ha ott lett volna a forgatáson, az csak feszélyezett volna, folyton az járt volna a fejemben, hogy na, most mit rontok el a szeme láttára. De azt nem mondanám, hogy félünk tőle; tisztelni viszont nagyon is tiszteljük Larsot.

MN: Mi volt Lars adaléka a forgatókönyvhöz?

NA: Eredetileg a királynő szempontjából akartuk elmesélni az egész történetet, az ő javaslata viszont az volt, hogy van a történetben minimum két másik izgalmas szereplő is, érdemes lenne rájuk is figyelni, nem csak a királynő szerelmi életére. Igaza volt. A vágásra is be-benézett, több szem mégiscsak többet lát.

MN: Hétmillió euróból kellett kigazdálkodnia egy mutatós kosztümös filmet. Kellett spórolni?

NA: Királyi palotát például nem építhettünk, de a számítógépes szakosztály kisegített bennünket. Ott van az a jelenet, amikor a hintó megérkezik a koppenhágai királyi palotához. A palota a mai napig is áll, az egyedüli bökkenőt az jelentette, hogy ez az épület nem az az épület, amire nekünk szükségünk volt, mert az nem sokkal a filmben elmesélt történet után porig égett. Ezen az egy, palotás jeleneten fél évig dolgoztak a szakemberek, és szerencsénkre baráti árat számoltak fel. A másik dolog, amiben a számítógépes effekteknek nagy hasznát vettük, a tömegjelenetek voltak. A film nagy részét Csehországban forgattuk, és az ott filmre vett cseh statisztákat aztán később szépen belehelyeztük azokba a jelenetekbe, amelyekbe nagyobb embertömegre volt szükségünk. Mintha lett volna egy statisztabankunk; voltak lovagló statisztáink, ló nélküli statisztáink, mindenféle hétköznapi dolgot művelő statisztáink, akiket, ha egy háttérjelenet megkívánta, csak elő kellett húzni.

MN: A legelső, gyerekkori filmjeit Star Wars-bábukkal forgatta, hogy zajlott a forgatás?

NA: Stoptrükktechnikával és a kertben talált elemekkel dolgoztunk, fűt, fát, földet hordtunk össze, ebből csináltuk a galaktikus hátteret. A házunk alagsora lett a stúdiónk, nekem és a haveroknak. Napok teltek el úgy, hogy felvettünk fél másodpercet, majd odébb tettük a bábut, és leforgattuk a következő fél másodpercet. Az eredmény egy epikus, egy perc körüli film lett, amiben a Star Wars-figurák, ha kicsit darabosan is, de maguktól mozogtak. Luke Skywalker és Darth Vader szerepelt benne, és természetesen Boba Fett is szerepet kapott. Ezek még a nyolcvanas évek vintage figurái voltak - életem egyik nagy tévedése, amit a mai napig bánok, hogy kicsit idősebb fejjel eladtam valamennyit.

MN: Egy skandináv filmtrilógiára készül. Mi lesz ez?

NA: Krimitrilógiát tervezünk, Jussi Adler-Olsen Nyomtalanul című regényéből és a folytatásaiból. Mindhárom filmben ugyanaz a két detektív jár el (a regényben egy zsidó felügyelő és arab menekült asszisztense a főszereplők - a szerk.) meglehetősen brutális ügyekben. Többet erről nem mondhatok.

"Nem nevezném őrültnek"

Mikkel Boe Følsgaard színész

Magyar Narancs: Hogy kapta a szerepet?

Mikkel Boe Følsgaard: A rendező fiatal, friss arcot akart Keresztély király szerepére, ezért elment Koppenhága, Aarhus és Odense iskoláiba, hogy színészpalántákból válogasson. A három részből álló meghallgatássorozat végén az volt a feladat, hogy Mads Mikkelsennel improvizáljak.

MN: Hogyan készült fel a királyból?

MBF: Bújtam a korszakról szóló könyveket. De filmeket is néztem, hasonló korban játszódó, az őrület témáját hasonlóképp feszegető kosztümös mozikat, az Amadeust például és a György királyt. Bár én egyáltalán nem nevezném Keresztélyt őrültnek. Voltak ugyan olyan feltételezések, hogy elmebajos volt, de mások szerint inkább depresszióban szenvedett, megint mások pedig úgy gondolták, csak tettette az őrületet. Ennek megítélése a nézőre van bízva, ezért nem is volt életbe vágó, hogy az elmebaj természetét alaposabban tanulmányozzam. Ez csupán a figura egyik része.

Szalkai Réka

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.