VERZIÓ - Háború & béke 2.0

Levelek a pokolból

  • - ts -
  • 2017. december 9.

Film

Rakka 200 ezres város az Eufrátesz partján, Szíria északi részén, bő 150 kilométernyire a kétmilliós Aleppótól, földünk egyik legrégebb óta lakott nagyvárosától.

Ma már senki nem jön azzal, hogy itt normál körülmények között az 1001 éjszaka világában kellene sétálgatnunk. Ma már senki nem idézget afféle bibliai képeket, mint amelyen épp Aleppóban vendégeli meg Ábrahám sk. fejt tejjel a vándorokat, inkább az Armageddont szokás e táj kapcsán emlegetni. Aleppó valaha világcsodája számba menő óvárosa is rég a múlté, a földdel tette egyenlővé a háború.

Mindenki tudja, hogy Szíriát felemésztette a háború. S a világ szerencsésebb felén azt is tudja mindenki, hogy Szíria jó messze van, biztonságos távolságban. Ne is jöjjön közelebb, legkivált menekültek képében ne dörömböljön a kapuinkon, de lehetőleg a panaszával is forduljon valaki máshoz. Mindjárt lenne is egy ötletünk.

De akkor mégis, hogy van az, hogy Rakkában összeáll egy csoport „amatőr újságíró”, ők lesznek a „Rakkát csendben lemészárolják” nevezetű csoport, s minden erejükkel – ez szinte minden esetben az életük kockáztatását jelenti – azon vannak, hogy ne mészárolják le Rakkát, vagy legalább ne teljesen, s a legkevésbé sem csendben, hallja csak meg a világ!

Hogyan készül a döntő ostromra az önkéntes mentőalakulat, mi mozgatja őket, amikor elsőként rohannak be a szétbombázott házak maradékába, hogy a tíz körmükkel ássák ki a még megmenthető sebesülteket?

És mi a terve annak a rádiós dj-nek, aki a lemezeit és a mikrofonját kamerára cseréli, hogy társai igyekvő segítségével az első Aszad-ellenes tüntetésektől dokumentáljon mindent, de mindent úgy, hogy közben maga is tevékeny alakítója, persze sokkal inkább elszenvedője a háborús történéseknek?

Miért nem lépett le időben Nori Sharif a „Halál Háromszögéből”? Jobb volt neki, hogy lehúzott ott öt évet ápolóként – szintén úgy, közben filmezett és film készült róla.

Mindez feltehetően azért alakult így, mert a Szellemváros, az Aleppó, a végsőkig, a Háborús műsor vagy éppenséggel a Nincs hová bújnod hősei – s a legtávolabbról sem „filmhősei” – valamiért, számos szörnyű megpróbáltatásuk közt is arra a végkövetkeztetésre jutottak, hogy minden borzalom dacára a világnak még mindig van egy jobbik esze, s még mindig a helyén van a szíve, amire mégis, mégis érdemes apellálni.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.