"Lezárult egy korszakom" - Szalóki Ági énekesnő

  • Hó Márton
  • 2006. február 16.

Film

Szalóki Ágit előbb az Ökrös együttes, majd a Besh o droM énekesnőjeként ismertük meg. Egyedi és tiszta hangja, természetes és életteli előadásmódja a legtehetségesebbek közé emelte, így nem volt csoda, hogy 2005 novemberében szólólemezzel jelentkezett. Az viszont Ágit is meglepte, hogy a Hallgató az év dzsesszalbuma kategóriában Fonogram-díjat nyert.

Szalóki Ágit előbb az Ökrös együttes, majd a Besh o droM énekesnőjeként ismertük meg. Egyedi és tiszta hangja, természetes és életteli előadásmódja a legtehetségesebbek közé emelte, így nem volt csoda, hogy 2005 novemberében szólólemezzel jelentkezett. Az viszont Ágit is meglepte, hogy a Hallgató az év dzsesszalbuma kategóriában Fonogram-díjat nyert.

Magyar Narancs: 2004-ben jelent meg a Téli-nyári Laboda című gyereklemezed. Ez volt az első lépés a szólóanyag felé?

Szalóki Ági: Igen, a szárnyaimat próbálgattam. A Hagyományok Háza biztatott, hogy készítsek szólólemezt, de arra számítottak, hogy egy autentikus folklemezt veszek fel majd. Én pedig nem akartam olyat. Végül kompromisszum született: azt mondtam, hogy megcsinálom, de akkor gyereklemez lesz, feldolgozásokkal. Ez nagyon régóta motoszkált bennem. Néprajz szakra jártam, de otthagytam, mert nem igazán tudtam bejárni, aztán a szüleim noszogatására óvónőképzőbe jelentkeztem, így egyértelmű volt, hogy a zenét összekapcsolom a gyerekekkel. Zenekart is szerveztem a lemez előadására, ami jó próbatételnek bizonyult: egyáltalán képes vagyok-e egy zenekart irányítani. Kicsit kiismertem azokat a dolgokat, amelyek menedzser híján elég sok macerával járnak. Másrészt az is fontos volt, hogy milyen módon tudom a zenei világomat megvalósítani. A gyerekkoncerteket kísérő Dés András ütőhangszeres és Lamm Dávid gitáros a későbbi zenekaromnak is tagja lett.

MN: Hogyan született a Hallgató?

SZÁ: Nem volt kérdéses, hogy milyen lemezt szeretnék. Ezek a dalok húsz éve a fejemben vannak, és ez nemcsak azt jelenti, hogy tudom őket, hanem hogy kialakult egy bensőséges viszonyom velük. Elképzeltem egy zenei közeget köréjük, amelyet "hangutánzós-mutogatós" módszerrel magyaráztam el, de a zenészek hamar megértették, hogy mire gondolok.

MN: A lemez legfontosabb kérdése, hogy a népdal egyszerűségét mennyire lehet összeegyeztetni a standard dzsesszelemekkel és a hangszeres improvizációkkal. Nem vész így el a dal formája?

SZÁ: Úgy érzem, a dalok és a hangszeres szólók egyenértékűek. Lefaraghattam volna a szólókból, vagy elénekelhettem volna még hat-nyolc versszakot, de nem tettem. Az volt a kérésem a zenekarhoz, hogy finom, egyszerű, dúdolható szólókat játsszanak. Legyen egy erős alapmotívum, és játsszanak rá bármit, ami erről az eszükbe jut. Pont ez ad végtelen szabadságot és egyben nyugalmat a zenének. Ez a lemez egy első komolyabb próbálkozás, egyszerű, nincsen túlgondolva, de nem is törekedtünk másra, csak hogy megragadjuk a dalok szépségét.

MN: Több Kányádi Sándor-vers is szerepel.

SZÁ: Ezt a véletlen hozta. A Duna TV kért fel arra, hogy Kányádi Sándor születésnapján zenésítsem meg egy-két versét. Fogtam a diktafonomat, elkezdtem olvasni a Kányádi-szövegeket, és ha beugrott valami, azt felénekeltem. Így került végül a lemezre a Mi lennék? és a Napszállatja, napnyugta, mindkettőt Lamm Dávid hangszerelte. Egyébként a gyerekkoncertjeimen Weöres Sándor-verseket szoktam tanítani a gyerekeknek. Nagyon fontos, hogy tökéletes ritmikájú, jó zeneiségű szövegekkel találkozzanak a gyerekek. Én is ezeken nőttem fel.

MN: A Fonogram-díj mit jelent számodra?

SZÁ: Vélhetően nem a világ legnagyobb dzsesszzenészei ültek a zsűriben, de mégis csak egy díj, amely egy egész ország előtt nyilvánossá vált, és persze nagyon örülök ennek, és nagyon hálás vagyok a zenekaromnak. Egyáltalán nem számítottam rá, nem is tudom, mennyire befolyásolja az életemet. A díj után többen megkerestek, hogy meséljek magamról és a zenekaromról. Mondhatom, el lettem kényeztetve, hiszen megcsináltam egy lemezt, és szinte azonnal elismerést kaptam. Más kérdés, hogy a díj nélkül is nagy fordulatot vett az életem, hiszen ezzel a lemezzel lezárult egy elég hosszú korszakom.

MN: A Besh o droMra gondolsz?

SZÁ: Nem feltétlenül, de nyilván nem véletlen, hogy sikerült őket másodszorra is otthagynom. Először a Nekemtenemmutogatol! album előtt léptem ki, 2001 szilveszterén. Azután viszszahívtak, két lemezen megint énekeltem, majd tavaly ismét elváltunk.

MN: A lemezed miatt?

SZÁ: Közvetve lehet, hogy köze van hozzá, de az is lehet, hogy csak egyszerűen megjött az önbizalmam. Nem igazán tudtam egy zenekar utolsó csatlósaként működni, miközben a kvázi- frontembere voltam.

MN: Lesz folytatása a Hallgatónak?

SZÁ: Szeretnék új lemezt a saját zenekarommal és egy nagy vonószenekarral, a másik tervem pedig az, hogy elektronikus zenére énekeljek. Cserepes Károly lesz a segítségemre ebben, ő már több lemezt készített Sebestyén Mártával, nagyon szerény és komoly ember. Ugyanúgy ismeri a népzenét, mint az elektronikusat. Ezt a két világot nagyon nehéz összehozni, a hagyományőrzőt és a korszerűt. Ha összejön, sokszínű, táncolható elektronikus zene lesz. Mindig azt mondtam a Besh o droMban is, hogy én tánccal mérem a zenét, ha meg tudok mozdulni egy zenére, az valamit jelez. Meglátjuk, mi lesz ebből, egyelőre most koncertezem a zenekarommal, Szakcsi Lakatos Béla együttesében is énekelek, és folytatjuk a gyerekkoncerteket.

MN: Pesten nőttél fel, az utóbbi években rengeteg nagyvárosban jártál. A népdal és a városi életmód hogyan egyeztethető össze?

SZÁ: Lehetek akármilyen érzékeny személyiség, ha nem jártam eleget vidéken, vagy nincs személyes kötődésem, akkor nem úgy szólalnak meg azok a dalok. Koránt sincs minden dalhoz személyes emlékem, de ami van, az bennem van. Amikor énekeltem a mérai temetőről, akkor ott voltam a temetőben, láttam a virágokat. Amíg nem jártam Gyimesben, addig egészen máshogy énekeltem a gyimesi dalokat. Engem nem érdekelnek a trendek, de nem tudok úgy létezni, hogy ne kövessem figyelemmel a jelent is. Felmerül bennem, hogy miért nem töltök inkább egy évet Széken, miért nem tanulok meg tehenet fejni, vagy miért nem megyek ki nyáron kapálni a mezőre. Biztos, hogy sokat adna ez is, be tudnám építeni a zenémbe. Nagyon becsülöm például Berecz Andrást, aki rengeteg időt töltött egy-egy énekesnél. Ma a zene szerepe nagyon meghatározó, ezért a zenének valamilyen értéket kell képviselnie, és a zenész igenis politizál a zenével, még akkor is, ha népdalokat énekel. Az, hogy a Sinead O'Connor reggae-zenekarral dolgozik, nagyon fontos üzenetet hordoz. Én nem vagyok ennyire harcias, de ha valaki kiáll a színpadra, annak valamit képviselnie kell. Nem elég, hogy szépen énekel.

Neked ajánljuk